Interjú Bátor Tamás operaénekessel, a Miskolci Nemzetközi Operafesztivál igazgatójával az idei Operafesztiválról. (2011. 06. 27. – operaportal.hu, Csák Balázs)

 

Az interjú az Operaportálon »

A pénzügyi támogatás csökkenése miatt idén kevesebb program volt a Miskolci Operafesztiválon. Ez a kevés azonban még így is egyedülálló kínálatot jelentett a klasszikus zene rajongói számára. Ön mely programokat emelné ki elsősorban?

Ami a kevesebb programot illeti: sajnos így igaz. Szeretnék azonban hivatkozni az általam nagyon tisztelt Koltai Tamás kritikusra, aki a 2007-es "Bartók+ Párizs" Miskolci Operafesztiválon bemutatott Poulenc: A karmeliták dialógusai című előadás után azt mondta: ha csak ezt az egy operát mutatjuk be 2007-ben, már érdemes volt a Miskolci Operafesztivált megrendezni. Pedig abban az évben számos nagy sikerű előadásunk volt még, például a Debussy: Pelléas és Mélisande, a Rameau: Artemis diadala vagy a Gounod: Mireille, hogy csak hármat említsek.
Az idei évben az elvonások miatt számos operaelőadást le kellett mondani, de így is sok mindenre büszkék lehetünk.
Ki kell emelnem a Nyitókoncertet, benne a két kiváló énekest, a nagyszerű zenekart és Kelemen Barnabás hegedűművész frenetikus játékát.
A Vishnevskaya Opera Center Rigoletto-produkciójában érdekes rendezői színházat láthattunk, kitűnő énekesekkel, az előadás óriási siker volt.
A moszkvai Helikon Színház Nabucco-előadását Dmitrij Bertman rendezte. Az ő rendezései inkább igazodnak az európai trendhez, ahol a rendező elsősorban önmagát szeretné megvalósítani, az énekes pedig ehhez képest egy picit másodrangú. Nem is volt akkora a siker, mint a Rigoletto esetében, de ettől függetlenül ez is egy kitűnő előadás volt.
A saját produkciónkkal, Liszt Don Sanche című operájának bemutatásával kevésbé voltam megelégedve. Itt azonban az előkészületek során a döntéseimmel nem voltam egyedül. Én pont a címszereplő helyett szerettem volna mást, és "harcoltam" is egy spanyol tenorért, Alex Vicens-ért, aki a Miskolci Operafesztiválon egyébként már két alkalommal is fellépett. Végül azonban a meghallgatásokat követően a koreai tenorra esett a választás, akinek szerintem nem való ez a szerep. A produkciót Bayreuthban is bemutatják, és én az ottani sajtónak is el fogom mondani, hogy fesztiváligazgatóként a produkcióért ebben a formában nem tudok felelősséget vállalni.
Kellemes meglepetés volt viszont számomra Liszt Ferenc Via crucis című produkciója, a stuttgartiak merészsége, ahogyan a művet színpadi formában adták elő, és a szövegkönyv, amit a latin szövegre ráépítettek. Bátor, hiteles és sikeres produkció volt.
Nagyon jó gondolat volt, hogy a Muzsikás Együttes és Jandó Jenő közös koncertet adjon.
Meghatározó, sőt, katartikus élmény volt számomra a "Liszt és Petrarca" című est Jandó Jenő és Mécs Károly előadásában, amit egyébként a Bartók Rádió is rögzített.
Nagyszerű produkció volt Vajda János Mario és a varázsló című operájának előadása is, amire a Kékszakállú herceg várával egy estén került sor.

A Kékszakállú-előadás azonban szinte egy az egyben a tavalyi produkció megismétlése volt. Miért?

Erre korábban is volt már példa: 2005-ben és 2007-ben is a Michael Schultz-féle Kékszakállú-produkciót mutattuk be. A mostani előadás amúgy is egy kétéves közös projekt keretében jött létre a Budapesti Operettszínházzal és a Pécsi Nemzeti Színházzal. Egyébként is fájdalmas dolog, ha egy darabot színpadra állítunk, és csak egyszer mutatjuk be. Ráadásul a darab díszletei már megvoltak és tavaly ősszel már tudtuk, hogy idén valószínűleg kevesebb pénzünk lesz. De volt egy másik szempont is. A próbákra a Miskolci Nemzeti Színház befogad minket, de a színházi évad június 4-ig tart. Egy önálló, új produkciót úgy bemutatni, hogy arra 6-7 nap áll a rendelkezésünkre, nem lehet, ráadásul a Don Sanche próbái is ott zajlottak.
Lehet persze egy társszínházat is keresni, amellyel vállaljuk a közös alkotói szellemiséget, és amely színház a produkciót előállítja. Ilyen lett volna idén a Trubadúr a debreceni Csokonai Színház előadásában, amit a finanszírozási problémák miatt sajnos szintén le kellett mondanunk. És ilyen közös produkció lett volna Verdi A kalóz című operájának koncertszerű hazai bemutatója is a Nemzeti Filharmonikusokkal. Minden szinten igyekeztünk spórolni, de az elmaradt előadások nagyon fájnak...

Ismét fellépett viszont Tokody Ilona, volt egy fergeteges koncertje a Mozart Group-nak, és idén sem maradtak operaelőadás nélkül a gyerekek sem.

A lengyel Mozart Group előadása szimbolikus gesztust is jelentett: az EU Tanács soros elnökségének átadását kulturális szinten. Igaz, az estén senki sem jelent meg hivatalosan, de azt gondolom, hogy a közönségnek nem okoztunk csalódást.
Tokody Ilona nem csak a színpadon, de a dal és az oratórium világában is otthonosan mozog évtizedek óta; a mostani koncertjével is bizonyította, hogy felejthetetlen pillanatokat tud szerezni.
Örülök, hogy a gyerekek számára idén is több előadást be tudtunk mutatni. Kerek Gábor: Szelídecske terve című produkcióját, Szokolay Sándor Tavaszhozó kisleányát, amellyel a 80 éves szerzőt köszöntöttük, és ismét városunkba jött Szőnyi Erzsébet, akinek Aranyszárnyú méhecske című művét láthatta a közönség.
Nagy siker volt a "Három tenor" koncert is. Örülök, hogy a két tehetséges fiatal énekes mellett Fekete Attila is elvállata a szereplést, és hogy a tehetséges, fiatal karmester, Rossan Gergov vezényelt az estén.
Meg szeretném még említeni a tehetséges, nemzetközi díjakat nyert Farkas Gábor zongorista koncertjét is.

A Zárókoncertre a legendás baritont, Renato Brusont is várták. Ő miért nem tudott eljönni?

Őt a milánói Scala "ragadta el". Renato Bruson 50 éve áll színpadon, mi is ezért hívtuk meg elsősorban, de időközben kiderült, hogy ebből az alkalomból a Scala is épp arra a napra tette a Bruson tiszteletére rendezett koncertet. Sikerült azonban helyette elhívnunk a rendkívüli hangi kvalitású baritont, Vladimir Stoyanovot, aki egy nappal korábban a Veronai Aréna évadát nyitotta meg a Traviatában. Mellette három kiváló fiatal énekes lépett fel és persze Carlo Montanaro karmester, akit nem volt könnyű "megszereznünk". Nagyszerű nemzetközi gárda jött össze, a Záróhangversenyt a Bartók Rádió élőben közvetítette, a Duna TV pedig felvette.

Mi alapján dönti el, hogy mely előadások maradnak el?

Elsősorban a pénzügyi szempontok döntenek. A Nabuccót és a Rigolettót például ugyanaz a zenekar kísérte. A két együttes repülőjegyét már februárban le kellett foglalnunk, hogy megfelelően kedvező árat kapjunk. A két orosz előadás így végül nem került többe, mint a amennyibe például a prágaiak Otellója került volna.

Verdi Kalózát viszont magyarok adták volna elő...

Igen, de a Nemzeti Filharmonikusok lépett volna fel, akik viszont nem olcsóak. Azt a minőséget meg kell fizetni. Éppen ezért persze nagyon fontos lett volna az ő fellépésük az Operafesztiválon. A városvezetés azonban egy hónappal ezelőtt hivatalos levélben is felhívta a figyelmemet, hogy az Operafesztivált nem tudják nagyobb mértékben támogatni, és hogy annak megrendezéséért mind erkölcsi, mind anyagi szempontból egy személyben vagyok felelős. Ezért nekem döntenem kellett... Művészeti vezetőként számomra a Kalóz elmaradása volt a legnagyobb érvágás. Éveken keresztül mindig volt ősbemutatónk vagy magyarországi bemutatónk, és mindig nagy sikerrel. Idén ez is elmaradt.

Említette, hogy a Don Sanche-sal viszont nem volt elégedett. Miért döntött mégis a bemutatása mellett?

A Don Sanche-ra egy háromoldalú szerződésünk volt, és az a megállapodás már 2010 nyarán létrejött, ehhez tartanunk kellett magunkat.
A zágrábi Falstaff-előadás elmaradása viszont nagy fájdalmam. Egy viszonylag ritkán játszott operáról van szó, a zágrábiak kitűnő zenei megfogalmazásában és rendezésében. A legkínosabb az Otello lemondása volt, amire a Prágai Nemzeti Opera csak egy rövid tudomásul vétellel reagált... Természetesen nagyon sajnálom a Kolozsvári Magyar Opera Álarcosbál-előadásának az elmaradását, és nagyon szomorú, hogy le kellett mondanunk a Trubadúr koncertszerű előadását is.

Jövőre „Bartók + Puccini" év lesz. Mire számíthatunk?

Idén február 17-én volt egy megbeszélés, ahol jelen volt a Nemzeti Erőforrás Minisztérium részéről Szőcs Géza államtitkár úr és Elekes Botond kabinetfőnök, Kriza Ákos polgármester úr, valamint az Ipari Kamara egy képviselője. Én ott is elmondtam, hogy abból az összegből, ami idén rendelkezésünkre állt, az Operafesztivált nem lehet olyan színvonalon megrendezni, mint ahogy eddig tettük. Ezért kértem őket, hogy hagyjuk el az idei évet, és vonjuk össze a 2012-es "Bartók + Puccini" Operafesztivállal. Államtitkár úrék azonban hangsúlyozták a folytonosság szükségességét, és hogy igyekeznek majd a privát szférából behozni a hiányzó pénzt. Ez végül nem sikerült olyan mértékben, ahogy szerettük volna. A "Bartók + Puccini" évet azonban így már a következő 2-3 hónap során elő kell készíteni, ehhez pedig a megfelelő szándék mellett pénzügyi garanciák is kellenek. Bízom abban, hogy a kormány is látja ennek a "zenei fellegvárnak" a fontosságát. Az én mandátumom augusztusban lejár, valószínűleg pályázatot írnak ki az igazgatói posztra. A szükséges feltételek megléte esetén nyitott vagyok a további együttműködésre, a jövő évi program már "a fejemben van"...

címkék: fesztiválok listája: 2011 Verdi

Virágvasárnap az avasi templomban – Jótékonysági hangverseny az orgona javára

április
vasárnap
9
17:00 h
A Bartók Plusz Operafesztivál jótékonysági hangversenye az avasi református templom orgonafelújításának támogatására.... | tovább az esemény részleteihez »
emmi logo 80px miskolc cimer fel 80px nka csak logo rgb 80px batrok 2016 logo 1 80px  

Copyright © 2016 Miskolci Operafesztivál Nonprofit Kft. Minden jog fenntartva!  |   Impresszum »  |  Közérdekű információk »Felhasználási feltételek »

↑ Top

facebook