Tartalomjegyzék

b_250_250_16777215_00_images_stories_szek_aktualis_kat_feszt_naplo_2011_06_14_szikora_bk_03_resize.jpgKoltai Tamás kritikus, a Színház című folyóirat főszerkesztője 2001, vagyis az alapítás óta rendszeres vendég a „Bartók+…” fesztiválon. Az évek során számos cikkben számolt be a látottakról. Az idén a Rigoletto (Galina Visnyevszkaja Opera Center, Moszkva) és a Nabucco (Helikon Opera, Moszkva) után kértük rövid értékelésre. És olvasható néhány gyorsreagálású kritika is.

Képgaléria »

Rigoletto – friss hangok

- A Rigoletto kellemes megRigolettoRigolettolepetés volt számomra - mondja Koltai Tamás. - Nagyon élveztem, hogy egészséges, fiatal hangokat hallottam, és maga az előadás is fiatalos volt – azt kell mondanom: el voltam ragadtatva. Gilda alakítója már kész énekes nagyszerű technikával, a Rigolettót énekelő fiatalember is kiváló volt, pedig spórolt a magasságokkal, holott azok is megvoltak neki… és így tovább, csupa jó teljesítmény. Nem voltak elszállva maguktól, gazdaságosan bántak a hangjukkal, a tehetségükkel, és lendülettel, svunggal énekeltek-játszottak.

- Nem ismerem a moszkvai Galina Visnyevszkaja Opera Centernek, vagyis ennek az operai iskolának a működését, lehet, hogy nincs idejük sokat próbálni egy-egy előadást. Csupán ennek a rovására írom, hogy a rendezés bizonyos pontokon megrekedt. Ugyanakkor örömmel figyeltem, hogy a rendezés szakítani akart az operai konvenciókkal, és nem vették túl komolyan – pl. pszichologice – a történetet, hanem annak lényegét, legfontosabb gesztusait, az alapgondolatot akarták megtalálni, amihez egy jól működő stilizációs rendszert találtak ki.

Koltai TamásKoltai Tamás- Például amikor Rigoletto észreveszi, hogy az ő lányát szöktették el az udvaroncok a herceg számára, a következő jelenetben a szöktetéshez használt létrával jelenik meg a színen, ami a pszichológiai realizmus szerint abszurdum. Később pedig, amikor Rigoletto megtámadja az udvaroncokat és könyörög nekik, szinte fölfeszítik erre a létrára – hatásos, szellemes megoldások. Voltak ugyanakkor megoldatlan helyzetek is, mint például a herceg és Gilda szerelmi kettőse. Közelednének is egymáshoz, távolodnának is egymástól – ezt az operai „manírt” mintha ironikusan oldanák meg, de mivel mégsem lett eléggé ironikus a jelenet, így nem vált világossá: valójában mi is itt a rendezői szándék.

Üdítően jó volt látni ezt az előadást azért is, mert érezni lehetett az „iskolát”. Nem kifejezetten a Galina Visnyevszkajáét, hanem azt az orosz iskolát, amely úgy tanítja meg a szakmát az énekeseknek, hogy érezni mögötte a tradíciót. Csak ott vannak jó iskolák, ahol van tradíció, és csak ott lehet megfelelő az utánpótlás is…

emmi logo 80px miskolc cimer fel 80px nka csak logo rgb 80px  miskolci varosgazda  

Copyright © 2016 Miskolci Operafesztivál Nonprofit Kft. Minden jog fenntartva!  |   Impresszum »  |  Közérdekű információk »Felhasználási feltételek »

↑ Top

facebook