Második (és harmadik) ősbemutatóját is megtartotta kedden este a Bartók Plusz Operafesztivál, a Miskolci Nemzeti Színház Nagyszínházában. Vajda János két egyfelvonásos operáját láthatta a közönség, előtte pedig gasztro-kulturális beszélgetésen mesélt a szerző és Selmeczi György, illetve Némedi Varga Zoltán az érdeklődőknek. (2013.06.18. - minap.hu, Kiss J.)
Vajda János két egyfelvonásos operáját mutatták be az operafesztiválon, kedden este. Az ősbemutatókat Federico García Lorca műveinek ihletésére készítette a szerző, aki Selmeczi György társaságában volt a fesztivál beszélgetéssorozatának vendége. Az előadások, bemutatók előtt a Fesztivál teraszon ugyanis gasztro-kulturális beszélgetéseket rendeznek a Bartók Plusz minden napján, ahová rendezők, zeneszerzők és énekesek is érkeznek többek között.
A keddi ősbemutatón két egyfelvonásos operát láthatott a közönség. A Don Perlimplin és a Don Cristobal ikerdarab, hiszen egy történetről szól, azonos szereplőszámmal, ám mégis egészen eltérő hatást keltve a közönségben. A szerző elmondta, Lorca művének olvasása közben merült fel benne a gondolat, hogy operát ír a történetből.
– Úgy tűnik, a két darab jól kiegészíti egymást. Egy tragédiáról és egy komédiáról van szó. Külön-külön is előadhatók, de vannak átfedések, azonos szituációk, zenei megoldások, így együtt látni a legideálisabb. Nagyon izgatott voltam a bemutató előtt, mert viszonylag kevés idő állt rendelkezésre, de elég idő sosincs. A cél az volt, hogy a közönség ne unatkozzon – mondta Vajda János, hozzátéve, hogy az alapszituáció banális: egy fiatal nő és egy idősödő férfi kapcsolata, amelynek a Don Perlimplin esetében lírai, szomorú, drámaibb oldala domborodik ki, míg a Don Cristobal esetében a helyzet vásári komédia jellege jut hangsúlyos szerephez – előbbi opera hosszabb is.
A Miskolci Nemzeti Színház rendezője, Keszég László vitte színre az operákat. Vajda János elmondta, abszolút közös úton haladtak a gondolatok, elképzelések, így kellemes folyamat volt a készülődés. A szereplőket már jórészt ismerte korábbról, így azzal is tisztában volt, mire számíthat.
Vajda János operáiban nagy hangsúlyt kap az ének. Elárulta, az éneket, a hangot tartja a legszebb hangszernek, ám nincs kedvence.
– Az ének a legszebb. Annak, hogy valaki szöveget énekel, mindig van egy motiváló tulajdonsága, s könnyebbség is a karakter megformálásában. Nincs kimondottan kedvenc hangszínem, mindig más – tette hozzá a szerző.
A címszerepekben Haja Zsolt és Tóth János mutatkozott be a miskolci operakedvelőknek. Vajda János kiemelte, mindketten igazi egyéniségek. A lírai darabban Haja Zsolt hallható, aki fiatal, de intenzív előadó, nagyon jó énekhanggal, s ugyan fiatalabb, mint az általa játszott karakter, de ettől még izgalmasabb a Don Perlimplin. Don Cristobal szerepében Tóth Lászlót láthatták az ősbemutató nézői, aki egészen más karakterű – indokolta a választásokat Vajda János, akinek eddig minden operáját Török Géza vezényelte, s nem volt ez másként az egyfelvonásosok esetében sem.
A karmester és az operaíró szakmai kapcsolatának kezdete a zeneakadémiai időkre datálódik. Vajda János elmondta, Török Géza akkor került fiatal karmesterként az Operaházhoz, amikor az ő első darabját bemutatták.
– Az első darabomat ő vezényelte, azóta sem kerestem mást. Az elején úgy tűnt beválik, s így is lett. Nem kell köntörfalazni, egyenesen meg lehet neki mondani, mit gondol az ember, s neki sem kell fölöslegesen mellébeszélnie, ha valamit másképp szeretne. A karmestereknek van bizonyos szabadságuk természetesen a tempók adottak, így homlokegyenest nem csinálhatja másképp, de bizonyos keretek között szabadon mozoghatnak – árulta el Vajda János.