Via Crucis – passió az evangélikus templomban
Via Crucis a belvárosi evangélikus templombanA Via Crucis, A kereszt útjának 14 állomása, kórusra és szólistákra – orgona- vagy zongorakísérettel – Liszt Ferenc 1879-ben befejezett passiója. Az idős mester egységes, tervszerű és tömör alkotását életében nem mutattak be – először 1929 nagypéntekén adták elő a budapesti Belvárosi plébánián.
A tizenöt tételes, bevezetésből és Krisztus szenvedéstörténetének tizennégy stációjából álló művet a Stuttgart-i Hochschule és a Stuttgart-i Filharmónia Kórusa hozta el a Miskolci Operafesztiválra – a Belvárosi evangélikus templom miliőjéhez alakított, egyedien, szcenírozott formában, Jun Bouterey-Ishido zongorakíséretével.
A rendező, Lars Franke a férfi- és a nőikart a darab tematikus tételei szerint mozgatva kívánta érzékeltetni a szenvedéstörténet egyes fejezeteit, amelyet az elbeszélő, a színeket leíró „Festő” monológjai foglaltak keretbe. Finoman, alig jelzésszerű látványelemekkel, de világosan egyértelművé téve a történet egyes szereplőinek jellemét. Viszont tudva, hogy a keresztút misztériuma megfejthetetlen. Hiába próbáljuk megfejteni a titkot, hiába beszélünk arról, amit látunk, magyarázat nincs. A darab „Festőjének” vászna üres, tiszta marad – ám a közönség, ha érzékelte Liszt finom jelzéseit, elemelkedett…
Az előadás eredeti szövege német nyelven (doc »)
Sajtóvisszhang:
