Bohém CastingA 3Bartók után újabb premiert ünnepelt az Operafesztivál. Hogy milyen műfajú volt is ez a premier, azon még az alkotók is tanakodnak. Puccini Bohémélet című operáját a Miskolci Operafesztivál felkérésére Zsoldos Béla zeneszerző, Müller Péter Sziámi szövegíró és Kerényi Miklós Gábor librettista és rendező „maiasította”. A június 9-i premier után 12-én is látható az előadás Miskolcon, amely a következő évadtól a budapesti Operettszínházba költözik. Délelőtt a Játékszínben kerekasztal beszélgetésen boncolgatták a témát: "Halott-e az opera?"
Négy fiatal, nagyreményű művész egy fűtetlen szobában – így kezdődik Puccini Bohémélete és így kezdődik a Bohém Casting című produkció is. Az előbbiek az 1830-as évek Párizsában, az utóbbiak a 2010-es évek Budapestjén remélik, hogy életük álma valóra válik. A pesti srácok életük első filmjét akarják leforgatni. Az ötlet megvan. „Bohémélet ma” – ez volna a film címe, tuti az ötlet, de nincs meg a pénz, kéne pár szász millió. És nincs meg a főszereplő sem. A casting eredménye kétségbeejtő: egyik Mimi gyatrább, mint a másik.
Rudi (Boncsér Gergely) és Virág (Bordás Barbara)Az író, Rudi (Boncsér Gergely) egyedül marad a színen. Még dolgozna pár percet a forgatókönyvön (a többiek már egy producerrel tárgyalnak), és késve megérkezik egy csaj. Virág (Bordás Barbara) szintén a castingra jött. Hamar kiderül: megvan a főszereplő, és megtörténik az egymásra találás is, Mimi és Rodolfo – bocsánat – Virág és Rudi azon mód egymásba szeretnek.
Anettka (Puccini Musette-je) Molnár Ágnes alakításában könnyűvérű lány (kurva, mondják róla), aki összejön egy Ákos nevű producerrel. (Ő az, aki Puccininél kifizeti a bohémek tetemes számláját egy vendéglőben.) Ákos (Szabó P. Szilveszter) elmondja: egy gyógyszercég szponzorálja a filmet, de csak ha hepiend a vége (vagyis, gondolom, ha a gyógyszercég termékének hatására Mimi mégsem hal meg, hanem meggyógyul). A srácok felháborodnak: ez Puccini meghamisítása volna, hiszen Mimi meghal, és a párizsi bohémek rádöbbenek, hogy nem bohém az élet. Vita alakul ki az alkotóik között, hogy szabad-e ekkora engedményt tenni a pénz fejében.
Időközben kiderül, hogy Virág – akinek ugyebár a halálos beteg Mimit kéne alakítania –leukémiás. Összeér a jelen színpadi fikciójának a valósága az operai fikcióéval, vagyis az opera újraírja a történetet immár a mai fiatalok életében. Ahogyan a mai sztori – a pesti fiatalok története – beleköltözik Puccini operájába, úgy lép át az operáé a mai fiatalok életébe.
A nagy reménység Virág számára az, ha a producer által hozott gyógyszercég valóban szponzorálja a filmet, és mindenki megkapja a gázsiját. Így Virág-Mimi kapna egy esélyt arra, hogy kezeltesse magát…
A végére minden tisztázódik: Rudi már tudja, hogy Virág halálos beteg, Virág megbizonyosodik róla, hogy Rudi is szereti őt. Kiderül, hogy megvan a pénz a forgatásra, újra beindul a munka. Az utolsó jelenetben megjelenik a lázas önkívületben lévő Virág, és kéri, hogy a film (az opera) végét forgassák le. Mimi halálát énekli Virág, partnerként beáll mellé valódi szerelme, Rudi, és az ária végére a nő a karjaiban hal meg. A Puccini-opera vége és a fiatalok filmjének utolsó kockái így sűrűsödnek egyetlen jelenetbe.
Bohém CastingA jelenetek sorrendje hűen követi az operát. A dallamok is Puccinié, csak popos-rockos hangzás (dobbal és elektromos gitárral) miatt a ritmus pergőbb. A színpadon mindenki folyton mozgásban van, néha mintha egy videoklipet látnánk valamelyik zenecsatornáról. Egy spangli is körbejár az elején, a szereplők pedig mind mai nyelvet beszélnek, „trendi szerkóban tolják”. A tragédia után pedig ütemes zenére gördül a tapsrend.
Puccini arra döbbentette rá a bohémeket (és minket, nézőket), hogy minden megoldódik: valahogy csak meglesz a lakbér, túl lehet élni szerelmünk hűtlenkedését, egyszer majd csak sikerül megírni a nagy művet, holnap is lesz mivel fűteni, és mindig kerül valami ennivaló az asztalra. Csak egyvalami nem oldódik meg, van valami, ami felfogatatlan és visszavonhatatlan: a halál. A Bohém casting végén a Mimi halálát eléneklő Virág valóban meghal, majd pár másodperc múlva teátrális mozdulattal ő inti be a vidám zenés tapsrendet. A közönség veszi a lapot, és ünnepelve tapsol a színészekkel együtt. Szomorúságra semmi ok.
Szentségtörés vagy hűség a műhöz? Műfajteremtés vagy zsákutca? Ezeket a gondolatokat boncolgatta Kerényi Miklós Gábor rendező a tapsrend végén. Arról beszélt, hogy olyan utakat keresett alkotótársaival, az Operafesztivál alapítóival – Kesselyák Gergellyel és Müller Péter Sziámival –, amely újra népszerűvé teszi az opera műfaját. Ennek a crossover kísérletnek egyik első állomása volt Puccini Bohéméletének aktualizálása a zene, a szöveg és a sztori tekintetében.
Színpadra lépett az egykori fesztiválalapító Müller Péter Sziámi is, aki a műfajok királynőjének nevezte az operát, és többek között arról szólt, hogy Bohém Castingnak nagy a tétje: sikerül-e megtalálni azt a műfajt, amely megtalálja az utat fiatalokhoz? És hozzátette: Azt hiszem, műfajt teremtettünk.
Ferenczi, Bohém FlashMob, Lélektan
Bohém Flashmob - Kincses KárolyA fesztivál második napján „meglepetés-előadásokkal”, úgynevezett flashmob-okkal szórakoztatta a főutcai kávézók vendégeit Eperjesi Erika és Kincses Károly operaénekesek.
Ferenczi GyörrgyA Szent István téri nagyszínpad fő programjában Ferenczi György és a Rackajam koncertjét hallhatta a közönség.
Lélektan - Puccini+összművészetA Zenepalota a „Lélektan” című performasz helyszíne volt. A produkció a Miskolci Galéria és a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézet közös produkciója volt.
"Halott-e az opera? – a műfaj élve boncolása
„Halott-e az opera?” – a Miskolci Operafesztivál igazgatójának a sajtó által felkapott, „Az opera halott” kijelentése kapcsán a műfaj jövőjének témája került terítékre a „Bartók + Puccini 2012” alkalmával megrendezett kerekasztal-beszélgetésen. A fesztivál második napján a Játékszínben Kesselyák Gergely fesztiváligazgató, Kerényi Miklós Gábor (rendező, az Operettszínház főigazgatója), Szinetár Miklós (rendező, a Magyar Állami Operaház volt főigazgatója), Horváth Ádám (operaénekes, a Magyar Állami Operaház volt kormánybiztosa), Vajda János és Fekete Gyula operákat is író zeneszerzők szóltak hozzá a témához.
Kesselyák Gergely, Kerényi Miklós Gábor és Szinetár MiklósA Miskolci Operafesztivál jelmondata 2012-ben – Kodály után szabadon – a „Legyen az opera mindenkié!”. Ezért tűnt meglepőnek, hogy a fesztivál „Halott-e az opera?” címmel várta kötetlen eszmecserére a műfajban érdekelt zeneszerzőket (akiknek műveiből a Híd a jövőbe gálahangversenyen hallhat majd részleteket a közönség) és rendezőket (akik tradicionális operaelőadásokban, illetve a műfaj zenei/színpadi megújításán is gondolkodnak). No, meg a közönséget, amely nélkül sem a nyilvános beszélgetésnek, sem a színpadi műfajoknak, köztük az operajátszásnak sincs jövője.
Közönségdarabokat!
Erre utalt a beszélgetést fölvezető Kesselyák Gergely, a Miskolci Operafesztivál igazgatója is, aki úgy fogalmazott: vissza kell szerezni az opera tömegbázisát, amely nélkül a műfaj – álláspontja szerint – halálra van ítélve. Stratégiai hibaként említette ennek kapcsán, hogy a kortárs zeneszerzők elszakadtak a közönségtől, „elefántcsonttoronyban” ülnek, így az emberek zene iránti igénye átváltott a könnyen emészthető, nemegyszer igénytelen zenei klisékkel élő, fajsúlytalan könnyűzenére. Pedig az opera szerepét átvehette volna az operai igénnyel megírt musical, amelyben a zene a drámai kifejezés szolgálatában áll – hivatkozott Kesselyák Gergely Bernstein West Side Story-jára –, ám ez nem történt meg. A műfaji meghatározással sincs minden rendben – vélte –, hiszen Mozart Varázsfuvolája is daljátékként (Singspiel) született, ma viszont az egyik legszebb operaként tartjuk számon.
A Miskolci Operafesztivál minden esetre az élére szeretne állni az opera megújulásának: operaversenyre szóló felhívás készül, amelyben a zeneszerzőket arra inspriálná a fesztivál, hogy olyan új, melodikus „közönségdarabokat” írjanak, amellyel vissza lehet hódítani az operába a közönséget.
Élő műfaj
A „zenei nevelés” fontosságát hangsúlyozta Horváth Ádám operaénekes, aki szerint a gyerekekhez kell elvinni a műveket, mesélni kell nekik róla, és ezen keresztül évek alatt visszaszerezni az opera mára megkopott nimbuszát.
Horváth Ádám, Vajda János és Fekete GyulaSzinetár Miklós ezzel egyet is értve, és ellent is mondva idézete a közismert graffiti-szöveget – „Isten halott! (Nietzche)”; „Nietzche halott! (Isten)” – amellyel azt kívánta érzékeltetni, hogy álláspontja szerint az opera nem halott, hanem igenis élő műfaj, amit lehet jól és rosszul a közönség elé állítani. Mint mondta: számára inkább a musical tűnik gyanúsan halottnak. Úgy látja, hogy az utóbbi évtizedekben kifulladt a műfaj, nem születnek maradandó produkciók, csupán a klasszikusokat írják újra a szerzők.
A ma világszerte játszott operák jó része bukás volt bemutatásuk idején, amelyeket néhány év múltán elfogadott és ünnepelt a közönség. A 20. század Puccinit követő zenei hangzásvilágának befogadásához viszont 100 év sem volt elegendő – vont párhuzamot Szinetár –, ezért alakult ki áthidalhatatlan szakadék a közönség és a kortárs opera között. Ha nem jelent örömet a zene, nincs hallgatósága – fogalmazott Szinetár Miklós, aki a klasszikus művekre utalva azért egyértelműsítette álláspontját: „Az opera túl régen él ahhoz, hogy meghaljon.”
Romlásnak indult
Tehát, vonhatta le a hallgatóság a következtetést, a kortárs zenét kell fogyaszthatóvá tenni Kodály országában, ahol a muzsika iránti fogékonyság már a zeneszerző-pedagógus halálát követő napon romlásnak indult – vette át a szót Vajda János. A zeneszerző szerint a Kodály-módszeren felnőtt generációk máig keresik az igényes muzsikát. Hangsúlyos szerep hárul tehát a gyerekek zenei nevelésére, a zenei nyelv gazdagságának megismertetésére, amelybe a tonális és atonális, a reneszánsz és a folklór egyaránt belefér – vélte a zeneszerző.
„Átjárásos műfajok”
A crossovernek – vagyis a műfajok keverése egy zeneművön belül – széles közönsége van manapság, tette hozzá Fekete Gyula zeneszerző. Mint fogalmazott: szerinte minden zenéhez meg lehet találni a közönséget.
Kerényi Miklós Gábo, Horváth Ádámr és Szinetár MiklósAz „átjárásos műfajok” létrehozása mellett tört lándzsát Kerényi Miklós Gábor (KERO®). Nem véletlenül, hiszen rendezőként is jegyzi a Bohém Casting előadást, amely ősbemutatójának helyszíne a „Bartók + Puccini 2012”. A darab zenei alapja a Puccini-mű (Bohémélet) és az erre készült rockos-musicales átirat, amelynek cselekménye jelzésszerűen még idézi az eredeti történetet, a szövege (librettója) viszont már egyáltalán nem.
A műfaji változtatás/átjárás 21. századi kísérlet – véli Kerényi, aki szerint az átdolgozásoktól nem sérülnek az eredeti művek, így a Bohém Castingban is megmaradtak a Puccini-mű értékei. Az átdolgozások célja – fejtegette –, hogy bejöjjenek a színházba a nézők, akiknek érdeklődését a Bohém Castinghoz hasonló „átjárásos műfajok” megteremtésével is fel lehet kelteni. A műfaji nyitásra szerinte azért van szükség, mert a mai szerzők még nem találták meg a közönséget megérintő mitikus történeteket, merthogy szerinte az opera, az operett és a musical – a zenés színházi műfajok – mélyén mítoszok lakoznak, és ezek érintik meg a néző lelkét.
A színház és az opera közötti alapvető különbségként Szinetár Miklós még megjegyezte: míg a prózát ritkán nézik meg többször, az operát, amely számos impulzust közvetít a néző felé, újra és újra át kell élni ahhoz, hogy megértsék, és mindig felfedezhető benne valami új finomság.
Hallhatunk kortársakat?
A közönség soraiból kérdésként merült föl: miért nem kortárs operák bemutatójával keresik a választ a „halott-e az opera” kérdésére? Miért nincsenek a programban a jelenkori magyar operairodalom fontos alkotásai – Petrovics Emil, Szokolay Sándor, Vajda János, Fekete Gyula, Bozay Attila, Dargay Marcell művei –, hogy megláthassuk: van-e közönsége a műveiknek?
Válaszában Kesselyák Gergely elmondta: amikor átvette a fesztivál vezetését, már meghirdették: Bartók + Puccini lesz a 2012-es program. 20. századi zeneszerzők, köztük magyar komponisták, Vajda János és Fekete Gyula műveinek egy-egy részlete azonban a mostani fesztiválzáró gálán is felhangzik majd. A 2013-as fesztiváltól indulva azonban az az elképzelés, hogy kortárs szerzők művei is helyet kapjanak a programban. Ezt előlegezi meg a Híd a jövőbe gálahangversenyen kihirdetendő operaverseny felhívása is…
