A kassai Ariadné (Joseph Marčinský)Hatalmas szenvedélyek és komikus elemek, tragédia és vígjáték különös összhangja jellemzi Richard Strauss egyik legzseniálisabb alkotását, az Ariadné Naxoszban című operát.
A dúsan áradó melódiák és a színekben rendkívül gazdag hangszerelés mellett a bravúros énekszólamok teszik népszerűvé a művet, amelyben ugyanúgy találkozhatunk az elegáns bécsi szalonok közönségével, mint ókori mitológiai alakokkal. De hogyan is kerül mindez egymás mellé?
Mitológiai előzmények
Az athéni hős, Thézeusz (Θησεύς), jóllehet Ariadné (Αριάδνη) fonalának segítségével jut ki a krétai labirintusból ‒ miután a szintén Ariadnétól kapott bűvös karddal megölte Minótauruszt (Μινώταυρος), a bikafejű, emberevő szörnyet ‒, hálátlanul kiteszi a lányt az Égei-tenger egyik nagyobbacska, kopár szigetén (Νάξος). Az elhagyott krétai hercegnő ezután már csak a halált várja. Ott üldögél a tengerparton barlangja előtt és bámulja a végtelen vizet, de jaj, nem jön vissza szerelmese.
Érkezik viszont maga a jóképű Dionüszosz (Διόνυσος) ‒ a római mitológiában Bacchus (Βάκχος) ‒, a bor és mámor istene. Ráadásul a színjátszás patrónusa is, nem csoda hát, hogy a hercegnőre az új lovag révén rátalál a boldogság.
Dionüszosz a Louvre gyűjteményében (alkotás a 2. századból)
Tanulság minden elhagyott szerelmesnek
Richard Strauss vidám operáját felírhatnák a lélekdoktorok minden galádul becsapott, elhagyott nőnek: ugyan, drága hölgyem, ne eméssze magát! Persze, ahogy mondja, csak a halált várja, de ismerje be inkább: valójában „következő tisztelőjére” gondol...
A megszívlelendő tanácsot Zerbinetta énekli az Ariadné Naxosz operában igazi bravúrral: ebben a koloratúrszerepben tudják igazán megmutatni a szopránok, hogy mire képesek!
A Bartók Plusz Operafesztivál 2016. évi programjában Richard Strauss: Ariadné Naxoszban operáját a Kassai Állami Színház művészei mutatják be.
Jánszky Lengyel Jenő