Kesselyák Gergellyel, a Bartók Plusz Operafesztivál művészeti igazgatójával a fesztivál lehetőségeiről és idei programjáról beszélgettünk, hiszen közeleg június 16-a, amikor újra a zene fővárosává válik Miskolc. (Az interjú megjelent: Észak-Magyarország, 2017. 05. 13.)
Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár a sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a Bartók Plusz Operafesztiválnak a jövőben önálló költségvetése lesz. Mit jelent ez a rendezvény szervezése szempontjából?
Kesselyák Gergely: Hatalmas eredményként értékelem. Bár az előző évben komoly támogatást kaptunk a minisztériumtól, de vissza-visszatérő problémánk, hogy nem tudunk eléggé előre tervezni. Ez nem kis gond, hiszen a fesztivál 18 évvel ezelőtt célul tűzte ki, hogy két hétre felpezsdíti Miskolc életét, ide vonzza a külföldi érdeklődőket, turistákat is. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha például a külföldi utazási irodáknak már most meg tudjuk mondani, mi lesz a fesztivál programja két év múlva. És a külföldi szakújságírók, szervezők is azt kérdezik, mi lesz jövőre? Októberben azonban még nem tudtuk, hogy mennyi pénz lesz a 2017-es fesztiválra. Csak az volt biztos, hogy lesz 100 millió forintunk, de hogy az mennyivel egészül ki, nem tudtuk. Az államtitkár mostani bejelentése alapján 150 millió forint stabil állami támogatást kapunk a jövő évtől, Miskolc pedig évente szűk 100 millió forinttal támogat bennünket. Ennek ismeretében már tudunk tervezni, és elindulhatunk külföld felé. További ígéret, hogy a vidéki fesztiválok keretéből még kiegészül a forrásunk, ez további szépítgetéseket tesz lehetővé.
Tavaly a Bartók-év méltó megünneplésében vállalt fontos szerepet a Bartók Plusz Operafesztivál, az idén a Kodály-emlékév alkalmából vár rá kiemelt feladat. Ez a kulturális államtitkárságtól elvárt vállalás vagy a fesztivál saját kezdeményezése?
Kesselyák Gergely: Mivel az operafesztiválnak eddig nem volt önálló költségvetése, a kormányzat szeretné megoldani a kiszámítható finanszírozást. Tavaly a Bartók-évre kapott támogatással tette ezt, az idén pedig a Kodály-emlékévre szánt keretből. Konkrét felkérés tehát nem érkezett a Kodály-évvel kapcsolatban, de szívesen tisztelgünk Kodály emléke előtt, ami természetesen nem esik nehezünkre. A fesztivál vezetése tavaly rendkívül büszke volt az olyan megjegyzésekre, hogy a „Bartók Plusz a vidéki fesztiválok zászlóshajója”, és hogy a „Bartók-év megünneplésének súlypontja”. Ha ez így volt tavaly, akkor az idén a Kodály-emlékév súlypontja is mi lehetünk. Ez mindenképpen elismerést jelent számunkra. Kodály és Bartók nagyon is összetartozik, így ebből a szempontból is létjogosultsága van, hogy mindkét géniusznak szenteljünk egy-egy fesztivált. Az idén az Ezrek operája sorozatunkban Kodály: Székely fonó című daljátékát láthatja-hallhatja a közönség. Színre visszük a Háry Jánost is, ha nem is a teljes művet, de szvitet, és a produkcióban szereplő mesélő segítségével kikerekedik az egész történet. Kodály két monumentális, oratorikus művével, a Budavári Te Deummal és a Psalmus Hungaricusszal nyitjuk a fesztivál nyári programját, valamint a nyitó hangversenyen csendül fel először a zeneszerző előtt tisztelgő Csellóverseny is, melyet Fekete Gyula komponált. Egy külföldi zeneszerző, Girolamo Deraco pedig egy nagyon érdekes kísérleti darabot írt száz gramofonra és kórusra. Ő is beleszőtte művébe Kodályt. Ezek mind lenyomatok maradnak a zenetörténetben, ki tudja, milyen híres lesz sok-sok év múlva Fekete Gyula Csellóversenye vagy Deraco gramofonversenye. Az biztos, hogy amikor 100 év múlva előveszik ezeket a műveket, tudni fogják, hogy a Bartók Plusz Operafesztivál kérésére íródtak, és Miskolcon hangzottak el először 2017-ben, a Kodály-emlékévben.
A közönség az elmúlt évek alatt megszokta, hogy az Ezrek operája egy-egy klasszikus, közkedvelt mű, amit az utcán vagy szabad téren adnak elő. Az idei egy kicsit más lesz.
Kesselyák Gergely: Kodály Székely fonója egy nagyon szép kivitelű produkció lesz a Magyar Állami Operaház társulatának előadásában, amit ezúttal a Nagyszínházban tekinthet meg a közönség kedvező áron, pár száz forintos jeggyel. Újdonság lesz viszont, hogy az előadást élőben a Szent István téren, egy óriási LED-falon követhetik nyomon azok, akik nem jutottak be a Nagyszínházba. Én egyébként annak vagyok a híve, hogy a fesztivál visszatérő programjai ne legyenek minden évben egyformák. Az Ezrek operáját eddig legalább háromféle változatban láthatta a közönség. Volt, amikor a miskolci Városház tér, a Népkert, az Avasi-kilátó vagy a Szinva terasz volt a helyszín, máskor a Jégcsarnokba vittük el a nézőket, tavaly pedig a Carmen ugyan kültéri előadás volt, de épített színpadon a Lovagi Tornák Terén. Most az Ezrek operájának egy újabb megfogalmazására készülünk. Próbáltunk más helyszínt is keresni az előadásnak, de nagy szükség van a zsinórpadlásra és a forgószínpadra, ezért maradtunk a színháznál. De idén is lesznek beavató előadások Hábetler Andrással, ezeket pedig a Szent István téren tartjuk.
A Nyári Színháznak felújították már a tetejét?
Kesselyák Gergely: Még nem, de ideiglenesen befedjük. A fejemben máris megszülettek az újabb tervek, hogy a város újabb és újabb helyszínein hogyan lehetne előadást tartani. Olyan hely kell, ahol nem bénítjuk meg a közlekedést, nem zavarjuk az esti próbával a lakókat, viszonylag közel van a belvároshoz, de sokan elférnek ott és rálátnak a produkcióra. A következő évadra egy nagyszabású, szabadtéri helyszín van a fejemben.
Három ősbemutató is lesz az idei operafesztiválon. De nemcsak ezért érdekesek, hanem a műfajuk is különleges.
Kesselyák Gergely: Az operafesztivál arra biztatja a szerzőket, hogy használják a ma népszerű zenei megszólalási formákat a magas művészetben. Bemutatunk például egy ragtime-operát, Ittzés Tamás: A Lutherek című művét. A ragtime nem ma keletkezett műfaj, tulajdonképpen Bartókkal egyidős. A szerző a ragtime szórakoztató vonulatát használja fel egy történelmi sztori elmesélésére. Azt szoktam mondani, hogy semmi mást nem tesz, mint Mozart vagy Puccini. Koruk szórakoztató zenéjét nemesítették magas művészetté. Különleges lesz Gyöngyösi Levente opera-musicalje. Ő maga úgy fogalmazott, hogy 60 százalék opera és 40 százalék musical, amire én meg azt mondom, hogy ez olyan, mintha Mozart azt állította volna: „a művem 40 százalékban szimfónia, 60 százalékban pedig menüett”. Mozart 2. vagy 3. szimfóniatételei ugyanis általában menüettek. Az elmúlt 100 év népszerű megszólalásait használja Gyöngyösi Levente, aki a szimfonikus megszólalás mellett a rockzenei hangzást is beépíti az operai hagyományokba az elektromos gitártól a szintetizátorig. De ez is a dolga egy mai szerzőnek. Erre hívja fel a figyelmet az operafesztivál. Nem kisebb feladatra vállalkozott Gyöngyösi Levente, mint Bulgakov monumentális regényének, A Mester és Margaritának a megzenésítésére. A regényben fellelhető témák ma is érdeklik az embereket. Az okkultizmus, a természetfölötti erők kutatása ma is téma.
A Scævola története abból a mondásból lehet ismerős, hogy „tűzbe teszi érte a kezét”. Ezt a történetet helyezi a szerző egy dél-szláv háborús környezetbe, hiszen ma is vannak Scævolák. A mű mint örök érvényű erkölcsi dilemma megállja a helyét ma is. Én nagyon szeretem ezt a darabot. Az operaíró verseny zsűritagjaként találkoztam vele először, és úgy találtam: Mátyássy Szabolcs hihetetlen intelligenciával és szakmai tudással találta meg azt a határmezsgyét, amin komolyzenei igényű mű született, közérthető nyelven. Ez rendkívül nehéz feladat. Én még azt is el tudom képzelni, hogy ez lesz a következő nagy nemzeti operánk. Hangvételében, komolyságában és az operai kellékek miatt is.
Ebben az évben nem lesz Bartók színpadi mű. Mi ennek az oka?
Kesselyák Gergely: Komoly tárgyalásokat folytattunk egy társulattal, de végül az időpont miatt nem sikerült leszerződtetnünk. Megpróbálták átszervezni a saját menetrendjüket, de az utolsó pillanatban kiderült, hogy nem megy. Ezt az előadást jövőre hozzuk el Miskolcra, ami két nagy fesztivál közös produkciója. Ennek valamiért így kellett történnie. 16 éven át Miskolcon minden évben megnézhettek egy-egy Kékszakállú-előadást, most egy évig kiéheznek Bartókra. Ez most Kodály Zoltánra tekintettel talán nem is baj. Bartók-művek azért lesznek idén is, a különböző zenekari művek mellett lesz egy zongorás Kékszakállú-produkció a Barlangfürdőben.
A fesztivál minden évben külföldi vendégtársulatok különleges produkcióit is elhozza Miskolcra. Ez évben mire számíthatunk?
Kesselyák Gergely: Két híres világjáró zenekar lép fel Miskolcon, a római I Musici kamarazenekar és a szentpétervári Russian Chamber Philharmonic zenekar, ami az orosz méretekhez képest kamarazenekarnak tekinthető. Az oroszok kimondottan operagálát hoznak Miskolcra két világhírű operaénekessel – Nora Friedrichs szopránnal és Mikhail Agafonov tenorral –, és kitűnő koncertprogrammal. Nem kisebb vendégnek gondolom az olasz Puccini Fesztivál produkcióját, az Ifjabb Butterflyt, amely a Bartók Plusz operafesztivál meghívására érkezik hozzánk. A mű nagyon érdekes: egy japán zeneszerző, Shigeaki Saegusa folytatja a Pillangókisasszony történetét. Puccini operájában Pillangókisasszony gyermeke még pici, de amikor felnő, a II. világháború katonájaként visszatér Japánba. Érdekes szituáció: egy amerikai katona és egy japán gésa gyermeke az Amerika által lebombázott Japánban. De zeneileg is rendkívül izgalmas a darab, mert a szerző Puccini operájából indul ki. Idézetek hangzanak el az eredeti darabból a mű elején, akár egy szappanoperában, amikor összefoglalják az előző részek tartalmát. Ezután viszont Puccinit követő zenei stílusban folytatódik az opera. Az biztos, nagyon érdekes szakmai vita lehetne, hogy ez a mű mennyire állja meg a helyét a mai zeneszerzők véleménye szerint. Vitaindítónak is szántam. Azt azonban a közönségnek megsúghatom, hogy az Ifjabb Butterfly nagyon fog nekik tetszeni, mert olyan lesz, mintha egy eddig ismeretlen Puccini-operát hallgatnának.
A fesztivál zenei különlegességeinek sorában említeném Leonard Bernstein Candide című művét, amelynek műfajáról a kritikusok sem tudták eddig eldönteni, hogy musical, operett, vagy vígopera. A darabot minden esetre aligha láthattuk Magyarországon. Most viszont itt az alkalom, hogy a németországi Pforzheim Theater előadásában megnézzük.
Mennyire látszik már a munkájuk gyümölcse, az, hogy az „opera legyen mindenkié”?
Kesselyák Gergely: Azt tapasztalom, hogy jól haladunk ezen az úton. Azt már 2012-ben is láttuk a Tosca után, hogy az Ezrek operája egy népszerű közösségi operaprogram. Kiderült, operát sokkal többen szeretnének nézni és hallgatni, mint amennyien ezt teszik. Sokan talán nem tudják, hogy viszonylag olcsón is el lehet jutni az operába. A miskolci operafesztiválra és a fővárosi Erkel Színházba is. Nagyestélyibe sem kell öltözni, és nem kell zenei diploma ahhoz, hogy megértsük a zenét. Hiszen az operát normális időkben normális szerzők írták normális embereknek, és a művek olyan dolgokról szólnak, olyan zenei körítésben, ami megérinti az ember lelkét. Az elmúlt évszázadban talán egy kicsit mesterkélt lett az opera, ezért veszítette el szép lassan egymás a szerző és a közönség. De azon dolgozunk, hogy újra egymásra találjanak. Úgy érzem, egyre többen értik, hogy amikor egy új, kortárs darabot mutatunk be, az éppen arról szól, hogy a napjainkban születő muzsika is lehet szép, értékes és mindannyiunkhoz szóló.
Hegyi Erika