Valentin Dubovszkoj: A kőangyal
Egyik nő a másik után érkezik a város főterére imádkozni és gyógyulni a Kőangyal szobor lábainál fakadó kút megszentelt vizétől. A színen megjelenők mindegyike elmeséli szerelme történetét az angyalnak. Egy fiatal özvegy férje elvesztését gyászolja. Egy gazdag menyasszony, aki hamarosan hozzámegy egy öreg városi tanácsnokhoz, bevallja, hogy egy szegény fuvolistába szerelmes. Az apáca, az almaárus és a többiek mind a Kőangyalhoz fohászkodnak segítségért, hogy elfelejtsék szerelmüket és lehűtsék az emlékeiket.
Egyikük, Auróra azonban magába a Kőangyalba szerelmes, és az ő menyasszonyának tekinti magát. Megcsókolja a szobrot és elismeri, hogy már tizennyolc udvarlót utasított el, mert szíve az angyalé:
„Mert én csak téged szeretlek / Csak egyet / Amíg fennáll a világegyetem!”
Az ártatlan Auróra Vénusz istennőnek és fiának, Ámornak esik áldozatul, akik saját örömükre és szórakozásukra játszanak az emberi életekkel. Ámor úgy jelenik meg Auróra előtt mint a hőn szeretett Kőangyal, anyja, Vénusz pedig a felejtés mágikus italát készíti el, hogy kitörölje a valódi Kőangyalt az emlékezetéből. Ámor végül elcsábítja Aurórát, aki Vénusz kastélyában megszüli gyermekét. A tiszta szűzből elcsábított, majd elhagyott gyermekes asszony lesz.
A darab fináléja az Angyali üdvözlet ünnepe idején játszódik. Aurórát a Szűzanya misztikus megjelenése menti meg, aki kiűzi a pogány istennőt, Vénuszt a városból és megátkozza őt bűnös tetteiért. Auróra ismét lelki szerelmének, a Kőangyalnak a dicsőségét énekli. A Szűzanya a mennybe küldi, ahol a Kőangyal már vár rá. A jó győzedelmeskedik a gonosz felett, a keresztény értékek a pogány értékek fölött, a szellem a bűnös test fölött.
