Pietro MascagniA Parasztbecsület Mascagni legnépszerűbb operája lett, amivel tulajdonképpen úgynevezett egyműves szerzővé vált a zenehallgatók körében. A verizmus egyik mintapéldájának tartott egyfelvonásos beárnyékolta a komponista más műveinek hírnevét, a Cavalleria sikerét egyik sem tudta felülmúlni.
Mascagni valójában eleinte már attól is tartott, hogy ha Giovanni Verga e drámáját választja operája tárgyául, nem lesz-e túlságosan egyértelmű a hasonlóság Bizet Carmenjével. Az opera zárt számokból építkezik (pedig ezt a technikát már Verdi elhagyta annak idején az egybekomponáltság javára), de olyan eredetiséggel töltötte meg ezt a struktúrát, amivel tulajdonképpen egy korszakot zárt le az operaírás történetében.A zenekari bevezetőben a főbb motívumokat hallhatjuk, de ahogyan azok később a darab folyamán visszatérnek, szinte a teljes struktúrát idézik fel a hallgató emlékezetében. Az érzelmek dominálnak a műben, de ezeket az érzelmeket formai megoldások irányítják.
Két hónap alatt írta meg Mascagni a Parasztbecsület zenéjét, de állítólag félt a kudarctól, és a partitúrát betette az asztalfiókba. Nem tudhatjuk, van-e ennek igazságalapja, minden esetre az ősbemutatón legalább hatvanszor visszatapsolták a szerzőt és az előadókat. Az olasz királytól megkapta az Olasz Koronarendet, az elismerést, amelyet Verdi is csak középkorú férfiként érdemelt ki. Mascagni élete végén így emlékezett vissza: „Nagy kár, hogy a Parasztbecsületet írtam meg először: koronát kaptam érte, mielőtt még király lett volna belőlem.”
(Szöveg: Tóth Endre)