Előadó: Batta András
Vincenzo Bellini volt az operatörténet legnagyobb drámai lírikusa. Operáiban otthonosabb a sírás és a megbocsátás, mint az intrika és a küzdelem. Szinte mindent a melódia, a szélesen áradó, dél-olasz ihletettségű melosz varázsára bízott. Ahogy Verdi mondta, „hosszú, hosszú dallamokat” komponált. Költő volt, nemcsak remekműveiben, hanem személyiségében is. „Mint egy sóhaj, tánc cipellőben” – írta róla Heine a „Firenzei éjszakák” című novellájában. Az előadás Bellini színpadi „sóhajairól” szól, bemutatva, hogy Bellini zenei drámái ezekre az elszálló sóhajokra épülnek. De hogyan?
2005. június 18., szombat 11 óra, Játékszín, Miskolc