2. oldal / 2
Petőcz András
Peti és a farkas
Petike jár, sétál a farkas nyomában,
szeretné végigsimogatni a lompost,
veszélyes játék,
miként a tájék:
takarja majd az erdő mélye.
Petike fut, szalad a farkasa után,
úgy hiszi, hogy történik valami fontos,
hirtelen árnyék:
nem épp ajándék,
és eltűnik minden reménye.
Prokofjev-mű igazi fortissimóban,
és kétségbeesett zongoraszó hallik,
mindezek mögül,
nekünk örökül,
halkan sóhajt fel Kaffka Margit.
Elpusztítja a vírusos spanyolnátha,
betakar mindünket mostan a félelem,
Prokofjev játszik,
épp dudorászik,
és azt mondja, nincsen kegyelem.
Petike sétál a farkasa nyomában,
szeretné megszelídíteni a lompost,
miként a tájék,
veszélyes játék,
így tűnik majd el a reménye.
