Dubrovay LászlóA Kossuth-díjas zeneszerző, zeneoktató Budapesten született 1943. március 23-án. Négy éves korában édesapja zongoraóráival kezdte pályafutását. Zeneszerzés szakra a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába járt, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végzett. Diplomáját – kitűnőre vizsgázva – 1966-ban kapta meg. Zeneszerzést Vaszy Viktortól, Szelényi Istvántól, Szabó Ferenctől és Vincze Imrétől tanult.
1966 és 1971 között a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanított, 1971-től 1972-ig a Hamburgische Staatsoper korrepetitora volt.
Tanulmányait 1972-től 1974-ig Kölnben, Karlheinz Stockhausennél és Hans-Ulrich Humpertnél folytatta, ahol a 20. század legmodernebb hangkutatási eredményeit és a különféle komponálási technikákat sajátított el. Megismerkedett az elektronikus zenével is, amely a későbbiekben fontos érdeklődési területei közé tartozott. Sokat foglalkozott az új, először általa alkalmazott zenei technikák kifejlesztésével is.
Dubrovay kísérletező és felfedező típus, aki a hangszerek új és újszerű kombinációinak és megszólaltatásának kidolgozására egyaránt fogékony. 1974-75-ben a Westdeutscher Rundfunk elektronikus stúdiójában működött. 1976-tól a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneelmélet tanszakán tanít. 1985-ben a Künstlerprogram keretében Berlinbe hívták.
Elektronikus stúdiókban dolgozott Kölnben, Freiburgban, Berlinben, Lüneburgban, Bourges-ban, Stockholmban és Budapesten.
Zeneszerzői tevékenysége során komponált operát, táncjátékot, zenekari-, kamara-, szóló-, fúvószenekari, kórus-, továbbá elektronikus- és komputer-zenei műveket is.
Nemzetközi zeneszerző versenyen elnyert díjai:
Szczecin (1973)
Trieszt (1974)
Linz (1992)
Budapest (1997)Kitüntetései:
Erkel-díj (1985)
Bartók–Pásztory-díj (1996)
Érdemes művész (1998)
Artisjus-díj (2006)
Kossuth-díj (2013)
Műve az operafesztiválon:
2014. 06. 19.
» Dubrovay László: Váltságdíj / Vidovszky László: Nárcisz és Echo