A csodálatos mandarin / Táncszvit – a Szegedi Kortárs Balett előadása; A kékszakállú herceg vára – a Miskolci Operafesztivál Kht. és a Weimari Német Nemzeti Színház közös produkciója
I. Bartók Béla: A csodálatos mandarin
Balett egy részben
Libretto: Lengyel Menyhért
Táncolják:
Lány – Barta Dóra Harangozó-díjas
Mandarin – Juronics Tamás
Csavargók – Fekete Zoltán, Haller János, Kalmár Attila, Tarnavölgyi Zoltán
Díszlet, jelmez: Molnár Zsuzsa
Világítás: Stadler Ferenc
Koreográfus: Juronics Tamás Érdemes művész
„Bartók zeneműve – bemutatása óta – a legtöbb alkotót (sőt számos európai művészt is) megihlette, és szinte a kötelező olvasmány érzetével hajtja a koreográfusokat, rendezőket, hogy megbirkózzanak az egyébként csábító feladattal, és megalkossák saját verziójukat. Én magam is évek óta kerülgetem a művet, s foglalkozom a gondolattal, vajon mit jelent nekem a történet. Rájöttem, a darabban számomra nem a különös keleti úr, az utcalány és a csavargók viszonya az érdekes. Én egy viharos szerelem belső történéseit kutatom, és annak az elementáris vágynak a létrejövetelét, mely olyan erőt képes előhozni az emberből, amely ha kell, képes szétszakítani a körülötte lévő világot, és átlépni a realitások határát. Tehát Mandarinnak lenni egy állapot. Bárkivel megtörténhet, aki eléri a vágynak és a szerelemnek azt a fokát, amelyen túl megszűnnek a külvilág törvényei, és az élete csakis egy belső, szexuális kényszerektől hajtott lét szabályait követi. Ily módon a Csavargók a külvilág, a Lány a vágy tárgya, a Mandarin a VÁGY megszemélyesítője.” (Juronics Tamás)
II . Bartók Béla: Táncszvit
Táncolják: Barta Dóra Harangozó-díjas, Fehér Laura, Fekete Zoltán, Finta Gábor, Hajdú Mária, Haller János, Juronics Tamás, Kalmár Attila, Markovics Ágnes, Palman Kitti, Szarvas Krisztina, Tarnavölgyi Zoltán
Díszlet: Székely László Jászai-díjas, Érdemes művész
Jelmez: Földi Andrea
Világítás: Stadler Ferenc
Koreográfus: Juronics Tamás Érdemes művész
Bartók Béla Táncszvit című zenekari műve arra az – immár zenetörténeti eseményként számon tartott – hangversenyre készült, melyet 1923-ban Budapest Székesfőváros Tanácsa Pest és Buda egyesítésének ötvenedik évfordulója alkalmából rendezett. Ugyanerre az ünnepi hangversenyre komponálta Dohnányi Ernő Ünnepi nyitányát és Kodály Zoltán a Psalmus Hungaricust.
III . Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára
Libretto: Balázs Béla
Szereplők:
Judit – Meláth Andrea
Kékszakállú – Palerdi András
Közreműködik: Miskolci Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Kesselyák Gergely
Díszlet, jelmez: Dirk Becker
Rendezte: Michael Schulz (Weimar)
A helyszín és az időpont a legendák homályába vész.
A Kékszakállú herceg magával viszi új asszonyát a várába. A sötét várról Judit baljós történeteket hallott, de bizalommal követte ide férjét. A várba érkezve hét lezárt ajtót lát, Kékszakállú hiába figyelmezteti, ő tudni kívánja, hogy mit rejtenek. Az első ajtó mögött a kínzókamrát találja, a második mögött a fegyvertárat. A harmadik ajtó a kincseskamrára nyílik, a negyedik a vár kertjére. De Judit vért lát a fegyvereken, az ékszereken és a virágon is. Az ötödik ajtó mögött kitárul a herceg birodalma, ám arra is véres felhő vet árnyat. Kékszakállú újból kéri, ne akarjon tudni minden titkot, de az asszony hajthatatlan. A hatodik ajtó mögött a könnyek tava van. A hetedik, a legféltettebb ajtó mögött három asszony bukkan elő hangtalanul – a Kékszakállú korábbi asszonyai. Már Judit számára sincs visszaút, ő maga is belép a hetedik terembe, ő is a Kékszakállú múltjának részévé válik.
2006. június 16., péntek 18 óra, Nagyszínház, Miskolc
