„Világvárosban érzi magát, aki a miskolci operafesztivál előadásait látogatja. Élvonalbeli dalszínházak produkciói követik egymást; hasonló minőséget sehol nem lelni föl kies hazánkban az évad folyamán. Vezetőjének, Bátor Tamásnak van szeme, füle a válogatásra az európai mezőnyből, s az önkormányzatnak józan ítélőképessége, hogy e nemzetközi hírűvé avanzsált ünnepi sorozatot támogatja. …”
2009. június 15. – Kultúra.hu (Metz Katalin)
A „Bartók+Bécs 2009” Miskolci Nemzetközi Operafesztivál eseményeiről közel egyórás összefoglalót készített a Duna Televízió. A fesztiváli áttekintőt június 26-án láthatták a Kikötő-Extrában. Az adást a képre, vagy ide kattintva is megnézhetik.
2009. június 26. – Duna Televízió
„…A Moszkvai Helikon Színház visszajáró vendége a miskolci Bartók+... fesztiváloknak. Játszották már itt Giordano alig ismert Szibériáját, tavaly egy csodálatos Borisz Godunovval és egy remek Kisvárosi Lady Macbeth-tel kápráztatták el a közönséget, idén pedig Alban Berg Luluja mellett két, hazánkban nem sűrűn hallható operát adtak elő: Rimszkij-Korszakov Mozart és Salieriét, valamint Mozart Apolló és Jácint című művét.
Az operajátszás tekintetében irigylésre méltó helyzetben van az orosz főváros, hiszen a hagyományokat ápoló, ám az Internet tanúsága szerint nem csupán tradicionális előadásokat színpadra állító Bolsoj Színház mellett virágzik a Helikon fiatal társulata is, akik modern, ám sosem hivalkodó, gondolatgazdag és zeneileg is igen markáns produkciókkal hívják fel magukra a figyelmet. Remélhetőleg sokat látjuk-halljuk őket még Miskolcon.”
2009. június 16. – Cafe Momus (Szilgyo)
„…Ha a koncertlátogatók meghallják a Schönberg nevet, fejvesztve rohanni kezdenek az ellenkező irányba - foglalja össze a magyar közönség hozzáállását a zeneszerzőhöz Kocsis Zoltán. Mégis, ma megszülethet Schönberg nyolcvan éve írt Mózes és Áronjának első hazai bemutatója a Miskolci Operafesztiválon. Pedig sokan azt gondolták, még jó ideig kell várni erre a pillanatra.
Az erős önéletrajzi ihletésű, de mély teológiai kérdéseket is boncolgató mű bemutatója a Miskolci Nemzetközi Operafesztiválon jöhetett létre, a fesztivál és a Nemzeti Filharmonikusok koprodukciójaként, amelyben a főszerepeket külföldi sztárok éneklik majd. A helyszín egyáltalán nem véletlen, hiszen a fesztivál közönsége hagyományosan nyitott a kortárs, vagy nehezebben befogadható művek irányába. Alban Berg Luluja, ha lehet, még Schönberg műveinél is szigorúbb dodekafóniára épül, Berg másik műve, a Wozzeck pedig arról híres, hogy Prága polgármestere szívinfarktust kapott tőle, annyira felbosszantotta. A miskolciak a jelek szerint jobban bírják a dodekafóniát: eddig mindkét mű nagy sikert aratott….”
2009. június 17. – Népszabadság (Lorenz Péter)
„…Dmitrij Bertman, a rendező csupa hiányból fogalmazza meg az esszenciális nőt üldöző, frusztrált hímtársadalom szétesettségét /Berg: Lulu/. A díszletet képező térelemek üres emberi sablonok, valójában absztrakt térplasztikák, amelyek ide-oda tologatva betöltik az ürességet. Ormányos szívókát viselő félállati-félemberi lények mozgatják őket, ezáltal is az Állatszelídítő prológjában intonált animalitásra helyezve a hangsúlyt. Egy ízben letapogatják a szopókával - nem a nőt, hanem a képet. A rendező nem realista, nem narratív, nem szituatív előadásdramaturgiája korántsem olyan erőteljesen, mellbevágóan hatásos, mint amilyen a tavalyi Borisz Godunov és a Kisvárosi Lady Macbeth volt - a produkció zeneileg is szárazon kopogós inkább, mint sodróan drámai -, van benne valami szándékosan formátlan, megnevezetlen, otromba erő.
Mint amilyen a világ, amikor kivész belőle az „ideális" nő.”
2009. június 19. – Élet és irodalom (Koltai Tamás)
„Négy produkció és egy katarzis fért bele abba a két napba, amelyet a majd' két héten át zajló Miskolci Nemzetközi Operafesztivál idején a városban tölthettem. Fesztiválok azzal szolgálnak rá elnevezésükre, ha feltűnésük helyén rendkívülinek számító, a mindennapi kulturális kínálaton túlmutató produkciókat hoznak létre. Az idén nyolcadik alkalommal jelentkező miskolci fesztivál esetében nem kockáztatunk sokat annak kijelentésével, hogy a rendezvény nem csupán a város vagy a régió számára, de országosan is olyan eseményt jelent, mely mással össze nem mérhető, be nem helyettesíthető. …
A katarzist mindenesetre a Gerai Állami Színház Wozzeck-produkciója okozta. A kelet-türingiai Gera lélekszáma alig több mint százezer, vagyis valamelyest több mint Miskolc lakosságának fele. Az előadás ugyanakkor az elképzelhető legizmosabb hazai produkciók színvonalán vagy tán egy kissé a felett mozgott. …”
2009. június 19. – Élet és irodalom (Péteri Lóránt)
„Heroikus küzdelmek jellemezték ezt a szűkebb esztendőt a miskolci nemzetközi operafesztiválon, ám igyekeztek mindent úgy rendezni, hogy a közönség ebből lehetőleg semmit ne érzékeljen. Ugyanakkor a gazdasági válság miatt a fesztivált oly mélyen kedvelő és magáénak tudó helyi közönség csak kevesebb programot engedhetett meg magának. Mesélik a szervezők, olyan idén nem volt, hogy valaki egyszerre bevásároljon több előadásra a családjának és a barátainak, akár százezres nagyságrendben. Pedig a miskolciak a fesztivál kezdete óta bizonyítják, hogy igenis hajlandóak áldozni a művészetekre, nem csak a városi, hanem a családi kasszából is. …”
2009. június 22. – Kultúra.hu (Koren Zsolt)
„Nemcsak szlogen Miskolcon, hanem jól látható, hogy a kultúra várost épít. A most zárult, kilencedik alkalommal megrendezett Miskolci Nemzetközi Operafesztivál nem vonul elefántcsonttoronyba, utcán, téren, templomban, barlangfürdőben, szállodai teraszon egyaránt örömet szerez a publikumnak…
Jelképes, hogy a kilencedik alkalommal megrendezett Miskolci Nemzetközi Operafesztiválon a Pozsonyi Nemzeti Színház kiváló produkciójában ennek a közel sem populáris műnek mekkora sikere van. Azt mutatja, hogy a regresszió közepette, amikor mind többen hiszik, hogy úgyis sok gondjuk van az embereknek, ezért egyre könnyedebb szórakozásra vágynak, és ez mentségül szolgálhat a silányságnak, mégis győzhet a művészi érték. Erre az egész operafesztivál jó példa.
Nem elefántcsonttoronyba vonuló, kevesek rendezvényéről van szó. Hanem olyanról, ami eseménnyé válik a városban. Ahol érzékelhető, hogy a kultúra városszervező erő. …”
2009. június 23. – Népszava (Bóta Gábor)
„Kilencedszerre is nehéz elhinni: a nagyszabású operafesztivál színhelye a rendszerváltásba belerokkant Miskolc, amely az acélipar romjain próbál talpra állni. Igen, világsztárok, igen, Bartók, Mozart és Haydn abban a városban, ahol húsz éve 19 ezer család maradt bevétel nélkül, ahol három kormány erőfeszítései sem voltak elegendőek ahhoz, hogy a Diósgyőri Acélműveket talpon tartsák. …”
2009. június 24. – 168 Óra (Barát József)
„Nem akármilyen programot tűzött műsorára idén a Bartók+… Miskolci Nemzetközi Operafesztivál: Bartók Béla színpadi művei mellett a bécsi klasszikus mesterek és az új bécsi iskola alkotásaival találkozhatott a közönség. Kritikusunknak tetszett a miskolci felhozatal. …
A fesztivál odaadással kényezteti a közönséget: meghívták például Földes Imrét, a jelen zenei ismeretterjesztésének legjelesebbjét, hogy tartson előadást két műsorra kerülő zenedrámáról: Berg Wozzeckjéről és Schönberg Mózes és Áronjáról. Az így felkészült publikum vitte hangos sikerre a Wozzecket, és igazolta a fesztiváligazgatót: néha bizony nehezebb falatokkal is érdemes megkínálni a nagyérdeműt. A Wozzeck súlyos morális dráma, amely minden korban és bármely környezetben érvényes – a Gerai Állami Színháznak az operafesztivállal közös produkciója, Matthias Oldag rendezése ezt hangsúlyozta. Irigylésre méltóan világos és sallangtalan értelmezést kaptunk, amely Berg zenéjének nemcsak különösségét, hanem szépségét és erejét engedte érvényesülni. Egészséges és ép hangok, tiszta intonálás, eleven játék, egységes stílusú, pontos interpretáció jellemezte a gerai előadást. …”
2009. június 14. – HVG ( Albert Mária)
„…A fesztiválnak nemzetközi rangja van, erről tudnak. A közönségről beszélhetnénk, hogy mennyire stabil vagy állandó, és hogy mennyire jönnek be azok a „bátor” ötletek, amelyekkel a fesztivál igazgatója időről időre előáll, de egy biztos, hogy ha végignézzük az elmúlt évek szereplőgárdáját, és hogy milyen színvonalú előadásokat produkáltak, az a világszínvonal. ...”
2009. október 13. – Kocsis Zoltán, Észak-Magyarország
