Szólisták A Kékszakállú herceg váráról: ami egy emberöltő alatt egy párral megtörténhet... (2013.06. – Észak-Magyarország, NSZR)
Miskolc. Bartók Béla A Kékszakállú herceg vára című operáját 1918-ban mutatták be először, de nyolc előadás után levették műsorról és egészen 1936. október 29-ig nem is volt újra hallható. Azóta azonban rendszeresen feltűnik az operákban, operaelőadásokon és természetesen a Bartók Plusz Operafesztiválon is. Az idei mégis újfajta, másképp értelmezett előadás lesz – mondta lapunknak Kovács István operaénekes, akit június 14-én a Kékszakállú szerepében láthat és hallhat a fesztivál közönsége, a nyitóelőadáson.
Az operaénekes többször játszotta ezt a szerepet Európában, Amerikában, Japánban többféle rendezésben, és filmen is. Illetve a mostani feldolgozásban – Selmeczi György rendezésében – sem először énekli majd. „Ennek a rendezésnek a fő erőssége az, hogy nagyszerűen világít rá a férfi, és a nő kapcsolatának dinamikájára” – fogalmazott. Elmondta: Vizin Viktóriával, aki Judit szerepében lép a színpadra, sem először lép fel. Ismerik egymást, egy nyelvet beszélnek – hangsúlyozta.
Szerelemre vágyva
„Kékszakállú figurájának a központi jellemvonása a magány. Keresi a szerelemet, és abban a megváltást is reméli megtalálni. Emellett azonban jelen van – a darab elején – a ridegség, keménység, megközelíthetetlenség, mint archetipikus vonás, de ahogy halad a történet, egyre inkább előtérbe kerül a szerelmes férfi” – magyarázta Kovács István.
Kékszakállú karaktere mennyire áll közel önhöz? – kérdeztük. „Azt gondolom, az archetipikus figurák azért élnek örökké, mert mindenkiben megvan – így vagy úgy – a karakterük. Kékszakáll a népmesék történetében rettegett, félelmetes, sötét figura, de Bartók Béla humanizálta, elvette ezt a fajta kegyetlenségét. Bár van erre utalás a darabban: a kínzókamra, és a fegyveres ház szimbóluma a férfi agresszióját jeleníti meg. A szeretetre, szerelemre vágyás, vagy ezek erejében a megváltás keresése pedig olyan általános emberi vonás, amely nem áll távol tőlem sem” – válaszolta Kovács István.
Arról is beszélt, a Kékszakáll-mítosz bartóki átértelmezésének egyik fő jellemzője az, hogy Kékszakállú nem öli meg a nőket, ők emlékeiben vele együtt élnek. Ez a rendezés is így mutatja be a darabot. „Nem Kékszakáll öli meg Juditot, hanem a nő öli meg a szerelmet, de legalábbis ellehetetleníti azt” – vélekedett az operaénekes.
Vizin Viktória közel 17 éves karrierje során a világ legnagyobb színházaiban fordult meg. Carmenként – többek között – a Metropolitanben és a Covent Gardenben játszott. Miskolcon Juditot alakítja.
Férfi szemmel
„Mindig magamban keresem a karakter megvalósítását, hiszen mindenki azzal főz, amit talál a saját éléskamrájában. Ha teljesen egyetértek a karakterrel, mert átéltem sok hasonló életfordulatot, sokkal könnyebb számomra a feladat, hiszen gazdag az eszköztár. Ha viszont a rendező kérésére vannak olyan fordulatok, amiket még nem, vagy sosem szeretnék megélni, akkor több időt töltök el azzal, hogy elképzelem a szituációt, vagy megpróbálok filmekből, más színházi jelenetekből, vagy ismeretségi körből azonosítani jeleneteket, és azokkal felvértezve eljátszani a jellemet” – válaszolta az operaénekes, amikor a rendezésről kérdeztük. „Judit A NŐ, tehát mindenki Judit legbelül, aki nő. Selmeczi György felfogásában úgy érzem, azt a nőt ábrázolom, akit a férfi lát. Tehát férfi szemmel elemezzük Juditot. Így még nem játszottam ezt a szerepet, mert én is egy kicsit tanulom, hogyan értelmezik, vagy félreértelmezik a férfiak a női lélek színskáláját” – mondta.
„A férfi belefárad, esetünkben már tehetetlen a női „jellemi hibák” rituális fel-felbukkanása ellen. A nő – attól függően, hogy mennyire intelligens – vagy képes a férfi agyával gondolkozni, vagy nem. Ha nem képes rá, akkor hatalmas súrlódási felületek keletkeznek kettőjük között” – magyarázta az operaénekes, amikor a darab konfliktusáról kérdeztük. „Azt gondolom, hogy egyik sem hibás azért, amiért a saját nemének jellemi adottságai felülkerekednek egyes szituációkban. A darab kiélezve, 58 percben levezeti azt, amit egy emberöltőn keresztül átél egy pár. Ha mégis hibákat keresnénk – bár nem vagyok pszichológus – azt mondanám, hogy a férfi hibája a titokzatosság, a túlságos negatív hozzáállás, a mindennapos praktikákba való belesüppedés. Ebből akarja az okos nő kimozdítani a férfit. A nő hibája a túlzott kíváncsiság, a fecsegés, a morfondírozás, a kínos részletek feszegetése” – magyarázta.
