Selmeczi György rendezi Bartók Béla A kékszakállú herceg vára című operáját a fesztiválon. Bemutató: ma este. (2013.05.14. - Észak-Magyarország, Bánhegyi Gábor)
Miskolc. Bartók Béla A kékszakállú herceg vára című operájának történetét zanzásítva talán a következőképpen lehetne a végletekig leegyszerűsítve megfogalmazni: Jó-e az, ha az asszony kíváncsi? Nem!
Bevált rendezés
Természetesen ez a színpadi mű sokkal többről szól, hiszen akár ezt a kérdést meg is fordíthatnánk, és az jó-e, ha a férfi kíváncsi – vetjük fel beszélgetésünk elején Selmeczi Györgynek, aki rendezője és karmestere is a június 14-én este hét órakor a Miskolci Nemzeti Színházban bemutatandó Bartók-műnek.
– A felvetés nem rossz, egyszer ezt a verziót is megírhatná valaki – nevet Selmeczi György, aki nem titkolja, több évtizedes kapcsolatban áll Bartók operájával. – Ahogy látom, a kékszakállú-értelmezések özöne borítja be az elmúlt harminc évet. A lélektan legmélyebb bugyraiba másznak le az értelmezők. Sokan még azt is megkérdőjelezik, opera-e ez egyáltalán, vagy inkább koncertterembe szánt alkotás, hiszen mindössze két szereplős kamaradarabról van szó. Nem tisztem ezeket az értelmezéseket minősíteni, inkább most azt mondom el, magam miben hiszek. Ezt a rendezést 2006-ban készítettem a kolozsvári színháznak, ahol azóta is a repertoáron van. Ugyanezt a rendezést valósítottam meg az észt Nemzeti Operában is, így most nem kellett semmi újat kitalálnom. Mégpedig azért sem, mert tizenévesen találkoztam először ezzel az operával és azóta folyamatosan foglalkoztat a darab. Több évtizednyi munkám, tapasztalatom van abban a rendezésben, amely hét évvel ezelőtt kristályosodott ki bennem és úgy érzem, ezen azóta sem kellett változtatnom.
Partitúraaprózás
A zeneszerző-karmester-rendező szerint a darabban a szövegre épülő zene rétegei az igazán fontosak.
– Ez a rendezés a legfontosabb munkáim közé tartozik – folytatja Selmeczi György. – Az én verzióm a partitúrának egy szélsőségesen aprólékos elemzésén alapul azzal a céllal, hogy ennek eredményeként a leginkább közvetítse a bartóki impressziót. Elsősorban arra voltam-vagyok kíváncsi, Bartók Béla mit akart. Ez a rendezés sokkal inkább Bartókra kíváncsi mint Balázs Béla történetére. Amit Balázs Béla papírra vetett, az egy őstoposz 20. századi köntösben. Egy meglehetősen egyszálú történet, amely azonban Bartók Béla kezében hihetetlen mélységeket és magasságokat kapott. A zene pszichologizáló attitűdje, az, amely átszövi ezt a mérhetetlenül bonyolult férfi-nő viszonyt. A teljes európai kultúrtörténet jelen van Bartók történetértelmezésében, ami tökéletesen be is jön a műbe, minden ott találtatik, amit a férfi és a nő viszonyáról addig évszázadok alatt gondoltak. Az alapeszme az, mennyire vagyunk képesek megélni a férfiú és női princípiumot, amelyben iszonyatosan fontos elem az egymás megértésének akarása. Az egymással folytatott harc és a kiengesztelés hullámzása foglalkoztat ebben a műben mintegy negyven éve, tudunk, akarunk-e kezdeni egymással valamit, miként vagyunk képesek megélni saját magunkat a másikban.
Jelenlét
Egy ilyen értelmezés akkor ér bármit is, ha megadatik hozzá a megfelelő apparátus – vetjük fel.
– Végletekig koncentrált színpadi jelenlétet követel a mű, így hatalmas súlya van annak, milyen kvalitású előadó jeleníti meg Juditot és a Kékszakállút – mondja Selmeczi György. – Kovács István a világ számos pontján énekelte már ezt a szerepet. Nagyon nagy formátumú művésznek tartom, aki méltán lépett a sajnos közülünk már eltávozott Polgár László örökébe. Vizin Viktória pedig annak ellenére, hogy Chicagóban él, nagyon gyakran dolgozik itthon. Újvidéken már volt szerencsém ezt a szereposztást dirigálni, és a próbákon és az előadáson csak egyik ámulatból estem a másikba, mennyire át tudják azt adni, amit Bartók Béla megálmodott. Végezetül szeretném megemlíteni a narrátor szerepében a határon túl nagy népszerűségnek örvendő színészt, Bogdán Zsoltot, aki bár csupán két percet tölt a színpadon a darab elején, de azt olyan intenzitással, hogy jelenléte az egész előadás alatt érződik.
