Orbán György nem tudja, népszerű lesz-e Bűvölet című operája. Tíz év múlva kiderül. (2013.06.15. - ÉSzak-Magyarország, HE)
A Bartók Plusz Operafesztiválnak már a második napján ősbemutatóval lepik meg a közönséget a szervezők. Orbán György: Bűvölet című operája csendül fel a Nagyszínházban. A zeneszerző szerint a miskolci fesztivál célkitűzése az egyetlen jó irány, ugyanis van esély arra, hogy a közönség újra megkedvelje a zenés színház műfaját.
Szélesebb határok
– Európában rendkívül drága az opera és szinte csak az elitnek szól. Mert tulajdonképpen mindegy, hogy mit játszanak, akár borzalmas műveket is, mert ott az opera elsősorban nem zenei élményt jelent, hanem társadalmi eseményt, és azt a három órát ki lehet bírni akár még rémes zene hallgatásával is – vélekedik Orbán György. – Épp ezért meg kell találni az úgynevezett népoperát, lehet az bármi, amire szívesen eljön a közönség. Ki kell szélesíteni a műfaj határait – fogalmazott a zeneszerző.
Mint megjegyezte, a musical, a jó musical betölti a népoperai szerepet, erre az is bizonyíték, hogy régen íródott, de kitűnő musicalek dallamait ma is dúdoljuk. Ilyenek a Chicago vagy az Ének az esőben.
Megőrizhetik-e zenei színvonalukat a népszerű művek? – kérdeztük a zeneszerzőtől, aki kijelentette, a népszerűség és minőség nem metszi egymást. Erre mindig a tehetségtelen szerzők szoktak hivatkozni, akik azt mondják, a közönség nem érti az ő műveiket.
Jó zene, jó szöveg
– Nagyon jó szövegkönyv kell, vagy nagyon jó zene, vagy mindkettő. Erre jó példa a Bohémélet, a Traviata vagy Mozart: Don Giovannija – teszi hozzá.
Arról azonban „fogalma sincs” Orbán Györgynek, hogy a 9 éve íródott Bűvölet című operája (aminek eddig csak egy koncertszerű előadása volt, tehát az igazi ősbemutatója Miskolcon lesz), népszerű lesz-e valaha. Mint mondja, ez csak később, lehet, hogy csak egy évtized múlva derül ki. De egyébként nagyon egyetért annak a kollégájának a véleményével, aki azt mondja, hogy a műnek az ősbemutatója kevésbé fontos, mint a 30. előadása.
Az igazi zene
A Bűvölet című operájának a szövegét is Orbán György írta. A történet a hanyatló Rómában, a válságba került társadalomban játszódik – mesélte a szerző. Itt az emberek közti kapcsolatot a korrupció, a gátlástalanság és a szégyentelenség jellemzi. Ebből a társadalomból a zene is kikopott, és tiltott dolog lett. A három negatív főszereplő azonban a zenéből él korrupció segítségével. Kiderül azonban, hogy a szenátor lakásában él egy rabszolga, akit Orfeusznak hívnak. Neve beszédes, ő ugyanis leszármazottja a mitológiabeli, trák származású Orfeusznak, akinek mesterdalnoki tehetségét is örökölte. Nyilvánvalóvá válik, ő az a dalnok, akiből a bűvölet árad.
Az operának nagyon fontos a szerelmi szála is, ami a rabszolga és a szenátor felesége között szövődik. Orbán György nem akarta „lelőni a poént”, de annyit azért elárult, hogy a szerelmesek elindulnak Thrákiába, a mitológiai városba, valószínűleg a biztos halálba, hiszen az a város már rég nem létezik. A szerelem és a zene szorosan összefonódik a történetben. A szenátor megtudja, milyen az igazi zene, mivel eddig fogalma sem volt róla.
– Vetített szöveges előadás lesz, nagyon kell figyelni a szöveget! – fűzte hozzá titokzatosan Orbán György.
