Ismét Operafesztivál Miskolcon! Aki Miskolc nevét meghallva csak legyint, hogy az egy szürke iparváros, az ne csodálkozzon azon, hogy hasonlóan tájékozott külföldi a magyarokat a pusztában bő gatyában, lovakon száguldozónak tartja. (2013.06.17. - Észak-Magyarország, Holló Csaba építőmérnök, a Magyar Mérnöki Kamara alelnöke, a B.-A.-Z. Megyei Mérnöki Kamara elnöke, művészetpártoló)
Kultúránk és művelődéstörténetünk nagyjai (a Latabár dinasztia, a Hunfalvy testvérek, Reményi Ede, Kmetty János, Kaffka Margit és még igen hosszú a sor) a sík- és hegyvidék találkozásánál kialakult művelődési és kulturális központnak tartották a várost, mint ahogyan az ma is. A XX. század végén voltak még országos jelentőségű kulturális események itt, a Selmeczi György által létrehozott Újzenei Műhely, az új öt játszóhelyes színházi kombinátot kihasználó magyar színházak találkozója stb.
A 21. század első évében pedig már nemzetközi esemény született, a Bartók Béla nevével jelzett Nemzetközi Operafesztivál. A lakosság éhes erre a műfajra is, hiszen a pénztárnyitás reggelén már hosszú sorok kígyóztak a jegyekért. De megérte. Jöttek a népszerű és kevésbé ismert szerzők, Verdi, Puccini, Mozart, Csajkovszkij, a bel canto, majd a verismo mesterei, a párizsiak, a szlávok, a bécsiek, majd 2010-ben a nagy merítési lehetőséget adó Európa. Azután ismét elölről Verdi, Puccini, hiszen ők Mozarttal, Wagnerrel, Richard Strauss-szal, társaikkal évtizedek fesztiváljaira elegendő művet komponáltak és még milyen hatalmasan gazdag a megismerésre méltó operairodalom. Miskolcon láthattunk híres és később világhírűvé vált énekeseket, kiváló együtteseket, köztük a felejthetetlen szentpéterváriakat, moszkvaiakat, rigaiakat, szinte hazajártak (járnak) a kolozsváriak, kassaiak, pozsonyiak. Mindezt az ország legjobb vidéki szimfonikus zenekarának (naná, hogy a miskolciak) gyakori szereplésével. Megismételhetetlenek a csak erre a fesztiválra létrehozott nagyszerű alkotások. Tizenkét év után már hosszú az értékes lista. Személyes szerencsém, hogy szorgalmas jegyvásárlóként szinte valamennyi előadást láthattam és joggal mondhatom, hogy az előadások többségét a világ nagy operaházai is szívesen fogadták volna. Öröm hallani a kiváló, magyar fiatal tehetségeket is, a jövő operaszínpadainak csillagait. Felemelő érzés volt látni Miskolc jó hírét növelő reklámokat a tokiói metróban, a Mezzo tv-ben, azt bizonyítandó, hogy egy operafesztiválnak van legalább akkora reklámértéke egy város szempontjából, mint egy sporteseménynek.
Ha a pénzügyi nehézségek miatt kisebb repertoárral is, de a színvonal tartásának szigorú követelményével készült a 2013. évi program. A korábbinál szélesebb népréteget szólít meg az „Ezrek operája” (ez évben a Traviata). Izgatottan várjuk az operapályázat pályaműveinek bemutatóját, ami soha vissza nem térő alkalom. Ribnyikov, Orbán György és Vajda János bemutatói előtt meg kell nyugtatnom a kortárs zenétől idegenkedőket, hogy ez eseménydús és dallamos zene (a kortárs magyar zeneszerzők korábban már Miskolcon is hallhatók voltak, nem csak az operaházban). A libereci operatársulat is kiválónak számít csehországi viszonylatban. (Én náluk egy Nabucco előadást láttam, de nekem a Kesselyák Gergely rendezte miskolci sokkal jobban tetszett.) Ki kell használni a lehetőségeket, hiszen ezek megismételhetetlen, egyszeri alkalmak. Legyünk büszkék rá, hogy Miskolcon ilyen események történnek! Köszönet érte Müller Péter Sziáminak, Selmeczi Györgynek, Hegyi Árpád Jutocsának, Bátor Tamásnak, Marton Évának, Kesselyák Gergelynek, a mindenkori városvezetésnek és művelődési tárcának, még sok-sok embernek és intézménynek, de mindenekelőtt az ezt igénylő és jegyvásárlásával támogató miskolci, vagy ezért az eseményért Miskolcra utazó közönségnek. Ha csak részben igaz is a szlogen, hogy „a zene várost épít”, az kétségtelen, hogy az operafesztivál, mint hagyományos helyi, de nemzetközi értékű kulturális esemény jelentősen hozzájárul a városlakók személyiségének építéséhez.
