A Fazekas Utcai Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény is koncertet ad az Operafesztiválon. (2013.06.18. - Észak-Magyarország, Szalóczi Katalin)
A fiatal miskolci tehetségek fesztiváli fellépése, részvételük a fesztivál programjaiban hagyomány a Bartók Plusz Operafesztivál történetében. A Fazekas nem először mutatja meg tudását.
Majd, ötvenévesen
– A nagykórus Balásné Molnár Ildikó, a kiskórus Kisné Margitai Noémi vezényletével, a nagyzenekar (felkészítő tanáruk: Várhegyiné Gazda Emese) és a kiszenekar (Plachi Rita tanárnő felkészítésével) lép fel – mondja az igazgató, Cseke Péter, miközben fotós kollégám igyekszik úgy beállítani a fellépőket (lehetnek legalább százan) az iskola belső udvarán, hogy a tetőről jól látsszon mindegyikük. Az igazgatót arról faggatjuk: nem volt-e csalódás, hogy ezúttal „csak” önálló koncertjük lesz, nem úgy, mint tavaly és tavalyelőtt, amikor gyermekoperákat is bemutattak, sőt, tavaly közreműködtek a Toscaban is.
– Nem, de jövőre, akkor lesz az iskolánk ötvenéves, igyekszünk fordítani a dolgon. Többet nem mondhatok, mert még a meglepetés állapotában van.
A június 18-án, este 6-tól hallható koncert művészeti vezetőjét, Balásné Molnár Ildikó Reményi- és Artisjus-díjas karnagyot arról kérdezzük: miként áll össze a program.
Macedónia előtt
– A helyszín, azaz a Belvárosi református templom adja a műsor jellegét. Én csak a nagykórusét állítottam össze, a kórus eddigi repertoárjából válogatva. Ám vannak közöttük új darabok is, amelyekkel a háromnapos macedóniai kórusfesztiválra utazunk augusztus 22-én, így az operafesztiváli fellépésünk mondhatni ennek a főpróbája is lesz – mondja.
A tananyag része
Arról faggatnánk, vajon a tanítványokkal fog-e találkozni az előadáson.
– Nem tudhatom, családi programként részt vesznek-e rajta. A tananyagnak része az operairodalom is, de inkább csak részleteket szoktunk közösen hallgatni. Az biztos, azok a tanítványok, akik a korábbi Operafesztiválokon maguk is szereplők voltak valamelyik operában, bár megfeszített munkát, egy fél évnyi készülést jelentett mindannyiunknak, élvezték, és szép emlék maradt a számukra.
Várhegyiné Gazda Emese tanárnő is betoppan – a közös fényképről sajnos már lemaradt, ám okát adja.
– Otthon sütögettem a tanítványaimnak.
Na, gondoljuk, így mi is szívesen járnánk próbára!
– Hát, lehet, hogy a sütinek is része van benne, de nem mindig én sütöm ám. Bevezettem, hogy aki elkésik a próbáról, legközelebb egy tepsi sütivel érkezik. Van, aki saját kezűleg rója le a penitenciát (a zenekar felsősökből és gimnazistákból áll), mások az édesanyjukat vagy a nagyit kéri meg rá. Nem, én nem késtem el – utasítja vissza a feltételezést a tanárnő –, úgy gondoltam, megjutalmazom őket, amiért egész évben szorgalmasan jártak a próbákra. Megérdemlik: mások már a nyaralásra „edzenek”, míg ők az Operafesztiválra készülnek.
