Beszámoló a Miskolci Operafesztivál versenyéről. (2013. 06. 27. – Operaportál, Csák Balázs)
A Miskolci Operafesztivál igazgatója, Kesselyák Gergely karmester „A jövő kulcsa” címmel már a tavalyi évben meghirdetette a nemzetközi operaíró versenyt. A tervek szerint ezentúl évről-évre kiírt pályázaton olyan „népoperákat”, közönségdarabokat várnak, amelyekkel reményeik szerint a közönséget vissza lehet hódítani az opera számára.
A kiírás értelmében bármely kortárs zeneszerző pályázhat, „állampolgárságra, tartózkodási helyre, korra való tekintet nélkül”. A pályamű azonban csak befejezett, meghangszerelt, és nyilvánosan még el nem hangzott mű lehet, melynek témája, nyelve és terjedelme viszont kötetlen. A döntőbe jutott műveket a Miskolci Operafesztiválon előbb koncertszerűen, félig szcenírozott előadásban, zongora kísérettel állítják színpadra, a művek egyes részleteit pedig zenekarral, hangverseny keretében is bemutatják a fesztivált záró gálán. A nyertes művet a következő évi Operafesztiválon teljes egészében, szcenírozott formában is láthatja a közönség.
A zsűri idé kilenc beérkezett pályázat közül hármat juttatott be a Fesztivál utolsó két napján zajló döntőjébe. Két magyar művet: Szilágyi Miklós zeneszerző és Horváth György Tibor szövegíró Ostrom Opera – Kőszeg 1552, Németh Norbert zeneszerző és Győri Magda szövegíró Hazug románc című operáját, valamint az olasz Girolamo Deraco Taci! (Hallgass!) című művét, amelynek érdekessége, hogy mindössze nyolc, azaz 8 másodperces.
A Bartók Plusz szervezői ezen felül úgy döntöttek, hogy Dobos Attila Az ember tragédiája című művét – versenyen kívül, mivel az opera hangszerelése nem készült el – szintén beemelik az Operafesztivál programjába.
A döntős operákat, valamint Az ember tragédiáját június 22-én, szombaton hallhattuk először, egyfajta „felolvasószínház” keretében, egyes részleteket pedig zenekari kísérettel a másnapi Zárógálán.
A zsűrinek ekkor kellett (volna, de erről később), a közönség szavazatát is figyelembe véve kiválasztania a nyertes alkotást. (A közönség szavazata összesen egy szavazatot ért, ugyanannyit, mint egy-egy zsűritagé.)
A zsűri tagjai az alábbiak voltak: Karel Drgac rendező, Alekszej Ribnyikov zeneszerző, Fekete Gyula zeneszerző, Kerényi Miklós Gábor rendező és Kesselyák Gergely fesztiváligazgató, karmester.
Az első napon délelőtt, a Kamaraszínházban zajló versenyprogramban előbb Szilágyi Miklós Ostrom opera – Kőszeg 1532 című művét, majd Girolamo Deraco nyolc másodperces Taci! (Hallgass!) című kompozícióját láthattuk. Délután következett Dobos Attila Az ember tragédiája című, versenyen kívüli operája, este pedig Németh Norbert Hazug románca, amelyet olasz nyelven hallhatott a közönség.
A zongorakísérettel zajló versenyen a karmesterek Philippe de Chalendar és Cser Ádám voltak, a szólisták mellett pedig a kórus is komoly szerephez jutott. (Utóbbi teljesítménye nem volt hibátlan, de alig egy hetük volt az új művek betanulására, miközben a fesztivál más előadásaiban is közre kellett működniük.) A rendezés és a díszlet viszont így, félig szcenírozottan is majdnem előadásszerű élményt nyújtott, jóllehet, a szólisták a kottát kezükben tartva énekeltek. Ezekre a produkciókra persze csak egy igen szűk, de annál lelkesebb nézőközönség volt kíváncsi.
Az Ostrom opera sajátos hangvételű és hangulatú, archaizáló jellegű opera, amelynek érdekessége, hogy a szerző kizárólag fúvószenekart alkalmaz benne (vagyis réz- és fafúvósokat, valamint ütősöket). A mű első részében a kórus dominált, a második felében kaptak nagyobb szerepet a szólisták. Mint a szerzőtől megtudtam, szándékaik szerint az operát Kőszeg egyes ünnepein rendszeresen szeretnék majd eljátszani, vagyis a mű bizonyos értelemben „Kőszeg város operája” lehet majd.
Ezt követte a nyolc másodperces „minimalista opera”, a Taci!. A produkciót persze feszült várakozás előzte meg. Végül bejött a színpadra a mű szólistája, Röser Orsolya. Az operáról elég nehéz szavakban beszámolni. A felfelé ívelő zenekari (itt még zongora) kíséret mellett felhangzik az énekesnő néhány másodperces zaklatott éneke (melynek szövege természetesen az, hogy „Taci!”). Az opera rövidségére való tekintettel azonban Aczél András rendező bejelentette, hogy további 8 alkalommal is eljátsszák a művet egyfajta színpadi helyzetgyakorlatként, majd újabb 8 alkalommal egy rövid történet részleteinek aláfestéseként, ami egy szerepre áhítozó operaénekesnő egy napját mutatja be. Így tehát összesen tizenhét különböző megközelítésben láthattuk a darabot, és tizenhétszer hallhattuk az „operát”. (Mielőtt valaki „Ilyet én is tudok írni!” felkiáltással azt gondolná, hogy a Taci csak egy blöff, nem árt megemlíteni, hogy Girolamo Deraco-t hazája legelismertebb zeneszerzői között tartják számon.)
A műről Kesselyák Gergely így nyilatkozott: „…bátor, pimasz felkiáltójel, ami elgondolkoztat és felrázza a műfajt az eltespedésből. Erről a műről már az ősbemutatója előtt sok tízezerszer többet beszéltek, mint amennyi időtartamú…”
Aczél András rendező: „…[a mű] a közönség minden egyes tagjában más-más emóciót, más gondolatokat ébreszt és ez az érzés egy spirál formájában a végtelenbe tart. Ezt meg is mutattuk a színpadon. Kitaláltunk további helyzetgyakorlatokat, és ezek poénok, viccek.”
Harmadik döntős műként került sor egy fiatal orvos, Németh Norbert Hazug románc című operájára. Talán ez volt az a darab, amelyik leginkább egy hagyományos értelemben vett opera benyomását keltette a hallgatókban. Nem véletlenül, hiszen a szerző ajánlása szerint a mű tisztelgés a 19. század olasz operái előtt, és kifejezetten verista stílusban íródott. Ez már önmagában is érdekes kísérlet, én magam nem nagyon ismerek olyan operát, amely a nagy verista operaszerzők - Mascagni, Leoncavallo, Giordano, Cilea, de részben Puccini is ide sorolható – halála után az olasz verizmus stílusában íródott volna. Ez persze számos kérdést felvet, mindenekelőtt azt: lehet-e, érdemes-e, nem anakronisztikus-e a 21. században egy ilyen operát írni? Mennyiben szól a szerző a saját hangján, és nem inkább csak utánzatról van-e szó? Az mindenestre tény, hogy Németh Norbert operája közönségsiker volt. A mű hangszerelése képzett komponistára utal, és természetesen nem hiányzik az operából az olaszos dallamvilág sem. Nekem inkább dramaturgiai kifogásaim voltak (kissé vontatott a cselekmény).
Délután hallhattuk az ismert slágerszerző, Dobos Attila Az ember tragédiája című operáját, amely – mint már említettem – hangszerelés híján csak versenyen kívül kerülhetett színpadra. A szerző nem tagadta meg önmagát, számos szép dallamot hallhattunk, bár engem a kompozíció inkább musicalre emlékeztetet. A mű talán a verseny legnagyobb közönségsikerét aratta.
A másnapi Zárógála – ahol tehát már zenekari kísérettel hallhattuk a négy mű egyes részeit - kissé hosszúra nyúlt, ráadásul alighanem sokak számára csalódást is okozott. Ezekre a gálákra ugyanis hagyományosan inkább azok szoktak nagy számban eljönni, akik a "Pezsgő áriát" vagy a "Nessun dormát" szeretnék hallani, most azonban – „népoperai szándék” ide vagy oda – új művekkel találkoztak, amik elsőre azért mégsem olyan könnyen befogadhatóak. Az est első része legalább két órás volt, és a szünet után került csak sor az Ember tragédiájára. A 8 másodperces Taci!-t a hallgatóság egy része összeszorított ajakkal, fejét csóválva hallgatta, sőt, egy-egy hangos, méltatlankodó megjegyzés is hallható volt.
A Taci! amúgy világrekord is lett. A Magyar Rekord Egyesület képviselője a helyszínen – az órát mérve – regisztrálta minden idők legrövidebb időtartamú operaelőadását. Ráadásul, mivel Aczél András rendező ezúttal is bemutatta több felfogásban a darabot, még egy rekord született: az egy este alatt a legtöbbször, egész pontosan 17-szer bemutatott opera rekordja.
Az Operafesztivál első operaíró versenyén azonban sokak meglepetésére nem hirdettek győztest (jóllehet, a versenyszabályzat értelmében minden döntőbe jutott pályamű díjazásban részesül).
A három mű részleteinek bemutatását követően ugyanis Kesselyák Gergely fesztiváligazgató bejelentette: az összesített közönségszavazatok alapján egy szavazatot kapott Németh Norbert Hazug Románc című műve (vagyis a közönség erre az operára szavazott), az öttagú zsűri pedig – három tartózkodás mellett – egy-egy szavazatot juttatott Szilágyi Miklós Ostrom opera – Kőszeg 1532, valamint Girolamo Deraco: Taci! című kompozíciójának.
A fesztiváligazgató a színpadon mindennek rövid indoklását is adta. Emlékeztetett rá, hogy „modern népoperákat” keresnek. A nyolc másodperces Taci! azonban szerintük nem felel meg a népopera kritériumainak. Az Ostrom opera nem igazán opera, hanem inkább oratórium. A Hazug románc pedig lehetne népopera, de nem modern.
Többekben felmerült persze a kérdés, hogy ha mindezt így gondolják, miért juttatták be a műveket a döntőbe. A magam részéről magyarázatként nem tudok másra gondolni, mint hogy bármennyire is profi, zeneileg képzett szakemberekről van szó, a művek zongorakísérettel előadott és félig szcenírozott formájában történő bemutatása, valamint a Gálán, hangszerelt formában elhangzó részletek meghallgatása előtt a zsűri sem tud még az egyes operákról teljes képet kapni.
A döntés okozhatott némi csalódást a nézőknek és bizonyára okozott a versenyzőknek. Ettől függetlenül – és ez most nem egy kötelező tiszteletkör a részemről – mégiscsak három új magyar operával, valamint egy olasz operával lettünk gazdagabbak és ez nem kevés.
A jövő évi versenyt amúgy már a következő, sőt, a következő két évre is kiírták, ezt Kesselyák Gergely a Fesztivált záró sajtótájékoztatón jelentette be. Azért két évre, hogy a már kész művek – amelyek szerzői az elmúlt egy évben esetleg nem tudtak még a vesenyről – már a 2014-es évben indulhassanak, azoknak a szerzőknek viszont, akik csak most kezdenek hozzá az operájuk megírásához, legyen idejük a műveiket megírni. Ez utóbbiak tehát a 2015-ös fesztiválon indulnak majd.
A döntőbe jutott operákról:
Szilágyi Miklós – Horváth György Tibor: Ostrom Opera – Kőszeg 1532
Fúvószenekarra írt zenedráma Kőszeg 1532-es ostromáról.
A zeneszerző, Szilágyi Miklós zenei elképzeléseit a tradíciók őrzése és az újító szándék vezérli. Horváth György Tibor librettójára készült operája Kőszeg török ostromát és a vár hős védőinek történetét meséli el. A százezres török sereg nem bírt el a csekély létszámú magyar csapattal. Noha az ellenség bejutott a várba, már a zászlójukat is kitűzték, a védők is a halálra készültek, de ekkor a török alkut ajánlott… Gárdonyi Géza „Egri csillagok” című regénye a törökkori ostromról országhatárt átlépve híressé tette Eger városát. Hasonló sikerek várományosa lehet a kőszegi opera, ami egy trilógia első része.
A dallamvilág a történethez szorosan kapcsolódva archaizáló, az ostrom hangulatát felidézve nagyszámú török hangszer megszólaltatása érzékelteti a túlerőt. „A cintányér nem maradhatott ki, hiszen annak a készítésében a törökök máig mesterek” – mondja Szilágyi Miklós, amikor a felidézi a zeneszerzés részleteit.
*
Girolamo Deraco: Taci!
Opera 8 másodpercben
Girolamo Deraco
A zeneszerző Olaszországban, G. Puccini szülővárosában, Luccában él. Zeneszerzésből diplomázott a város Boccherini Konzervatóriumában. Az egyetlen zeneszerző 1848 óta, aki kitűnő eredménnyel, dicsérettel és ösztöndíjjal végezte tanulmányait. Több ösztöndíjat is elnyert. Döntősként és nyertesként is sikereket ért el zeneszerzői versenyeken.
Számos nemzetközi hírű művésznek komponált. Műveit jelentős fesztiválokon mutatták be: Olaszországban, Németországban, Ausztriában, Finnországban, Argentínában, Missouri Államban és Új-Mexikóban (USA). 2009 októberétől rezidens zeneszerző Kuhn professzor Montegral-i Akadémiáján.
Több mint száz művet írt. Szereti nyomon követni a zenéjét, ezért sokat utazik, mindig ott van, ahol éppen előadják a művét.
A színházra való erős ráhangolódása új kísérleti operák komponálására sarkallja. Keresi a színészi-zenei gesztusok különböző megnyilvánulási formáinak kifejtését, nemcsak a hangzás, de a vizualitás terén is. Elképzelése új zenei kifejezési forma megteremtése, az „... olyan zene, amelyet a szemünkkel hallgatunk”.
*
Németh Norbert: Hazug románc
Opera 3 felvonásban, olasz nyelven
Gyilkosság, szerelem, maffiatörténet napsütötte olasz tájakon
A zeneszerző egyúttal kutató orvos, a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum habilitált egyetemi docense, tanszékvezető-helyettes. A komponálást 12 évesen kezdte, azóta is termékeny zeneszerző. Műveit többször játszották Magyarországon, Ausztráliában, Kínában és Ukrajnában.
Az opera egy fiatal özvegyasszony, Júlia kétszeresen tragikus története. Júlia vigasztalhatatlan, mert fiatal férjét ismeretlen tettesek meggyilkolták, ezért elzárkózik Anna, egy idősebb özvegyasszony barátsága és a jó szándékú Rafael érzelmi közeledése elől. Késő este van, a temetőből hazafelé tartó Júliát felkavarja a vidám város cirkuszosokat ünneplő hangulata és Veronika, a szerelmes unokahúga története; így válik áldozatául az ismeretlen Valter szerelmesen csábító közeledésének. A szép szavak kábulatában, feléledő vágyainak engedve, az éjszakát a férfival tölti. Valter eltűnik a városból, a múló idő rádöbbenti Júliát, hogy Valter gyermekét hordja a szíve alatt. Tanácstalanságában Anna segítségét kéri, a sértett idősödő asszony azonban gyűlölettől szítva megmondja neki, hogy Valter gyilkoltatta meg a férjét. Az ájult Júlia a visszatérő Valter karjaiban ébred, akit gyilkosnak nevez. Kettejük végső harca adja a történet végkifejletét.
*
Versenyen kívüli előadás:
Dobos Attila: Az ember tragédiája
Az előadásról:
Generációk nőttek föl a Táncdalfesztiválok egykori előadója, Dobos Attila dalain. A 70 éves korán túl is aktív zeneszerző így vall operájának születéséről: „Imádkozni kezdtem a Jóistenhez, hogy adjon nekemmég egy esélyt és ihletet, hogy egy nagyszerű művet írhassak. Végül kitettem a zongorámra Az ember tragédiáját, hogy egy operát írjak belőle. Mert ehhez a magasztos műhöz csak ez az egy műfaj illik. És ahogy az angyalok karát olvastam, hirtelen megjött az a sugallat, amire annyira vágytam. Nem tudtam olyan gyorsan írni, mint amilyen gyorsan jöttek a zenei gondolatok, mindig lemaradtam. Ettől kezdve együtt keltem és feküdtem Az ember tragédiájával, mely betöltötte az életemet. Sokévi munkámba került, de végül sikerült befejeznem.” A darabot először a Bartók Plusz 2013 közönsége láthatja.
