Július 2024  << >>
 H  K  Sz  Cs  P  Sz  V 
  1  2  3  4  5  6  7
  8  91011121314
15161718192021
22232425262728
293031    

Ez következik

Június 10-én, péntek este a hagyományoknak megfelelően a Miskolci Nemzeti Színházban került sor a 2016. évi Bartók Plusz Operafesztivál Nyitógálájára. A koncerten világsztárt is köszönthettünk a bolgár szoprán, Szonja Joncseva személyében. (2016. 06. 14. – operaportal.hu – Csák Balázs)


A műsor Sosztakovics emelkedett hangvételű Ünnepi nyitányával indult, amelyet az esten végig közreműködő Miskolci Szimfonikus Zenekar adott elő. Az együttest egy ifjú angol karmester tehetség (és zeneszerző), Alexander Prior dirigálta.

Ezt követően lépett színpadra Szonja Joncseva.
A fiatal énekesnő több hazai és nemzetközi verseny után 2010-ben megnyerte az egyik legrangosabbnak tekintett, Placido Domingo által alapított Operalia énekversenyt is. Az elmúlt évek során a világ számos, vezető operaházában fellépett már, ideértve a New York-i Metropolitan Operát, a londoni Királyi Operaházat (Covent Garden), a müncheni Bajor Állami Operaházat, a Berlini és a Bécsi Állami Operaházat, valamint a Párizsi Operát. Szonja Joncsevát ma generációja egyik legígéretesebb és legizgalmasabb előadójának tartják. Széles repertoárjában ugyanúgy megtalálható a barokk zene, mint Mozart, Verdi és Puccini művei.
Az est első felében előbb két francia operaáriát hallhattunk tőle: Massenet Le Cid című operájából a „Pleurez mes yeux”-t, valamint a szintén Massenet által komponált Hérodiade-ból a „Celui dont la parole”-t.

Az énekesnőt a tavalyi évben egy német lap kritikusa Maria Callashoz hasonlította. Mivel zenekritikusok rendszeresen hasonlítanak egy-egy fiatal tehetséget a szoprán legendához, hangzatosan „új Callasként” kikiáltva őket, Szonja Joncsevát nem ismerve ezt az összehasonlítást nem vettem komolyan. A fiatal bolgár énekesnőt hallva azonban meg kellett állapítanom: hangja – különösen a középső regiszterben – tényleg emlékeztet Callas hangjára. Joncseva persze nem ezért kitűnő énekesnő. Elbűvölő színpadi megjelenéséhez pompás, szép színezetű, átütő erejű hang párosul, fényes magasságokkal és biztos mélységekkel. Kifejezően és pontosan énekelt, az est során végig ragyogó vokális teljesítményt hallhattunk tőle, mind a francia, mind pedig az olasz áriákban. Massenet művei után ugyanis Puccini Toscája következett („Vissi d’arte”), és a Bohémélet („Si, mi chiamano Mimi”), Szonja Joncseva ez utóbbiakkal is elbűvölte a közönséget.

Az énekesnő vendéget is hozott magával, aki nem volt más, mint öccse, a tenorista Marin Joncsev. Hazája operakedvelő közönsége számára ő sem ismeretlen: a Bolgár Nemzeti Televízió 2000. évi „Hit-1” versenyén Szonja Joncsevát és fivérét egyaránt „Az év énekese” díjjal tüntették ki. Joncsev vokális képességei azonban messze nem mérhetőek nővére tudásához. Szenvedélyesen, de meglehetősen színtelen hangon, igencsak forszírozva énekelt, jóllehet voltak szép pillanatai az „Una furtiva lagrima”-ban Donizetti Szerelmi bájital és a „Che gelida manina”-ban is (Puccini: Bohémélet). Természetesen a Szonja Joncsevával együtt előadott duettben, az „O soave fanciulla”-ban (Bohémélet) is a szoprán dominált. Akinek színészi képességeiről egy koncerten nehéz teljes képet kapni, de érdemes volt őt figyelni, amikor a tenorista hozzá énekelte a „Che gelida manina”-t. A jelenetből az énekesnő néma játéka maradt a leginkább emlékezetes.

Az est harmadik szólistájaként egy ifjú hárfaművész, a mindössze 12 éves Szauer Bianka lépett színpadra. Bianka akkor vált országszerte ismertté, amikor a 2014 nyarán induló “Virtuózok” című első magyar komolyzenei tehetségkutató televíziós versenyen a legjobb három közé került, és elnyerte a Bartók Plusz Operafesztivál Különdíját is. A fiatal lány most előbb Hasselmans A forrás című darabját adta elő, az est második felében pedig Händel Passacaglia című művét, illetve Vivaldi C-dúr hárfa versenyének I. tételét. Bianka koncentráltan, ihletetten és korát meghazudtoló elmélyültséggel játszott, óriási közönségsikert aratva.

Az est során végig jó teljesítményt nyújtott a Miskolci Szimfonikus Zenekar is. A koncertet nyitó, már említett Sosztakovics-darab után Verdi A végzet hatalma című operájának lendületes nyitánya, majd Puccini Manon Lescaut-jának fájdalmas hangvételű Intermezzója is elhangzott tolmácsolásukban.
Ráadásként Marin Joncsev előadta Donizetti A kegyencnő című operájából a „Spirto gentil”-t (az est során immár a harmadik, forszírozott, de biztosan megfogott „magas C”-vel), majd a gálákon szinte elmaradhatatlan duett, a „Brindisi” következett a Traviatából.

A koncert méltó nyitánya volt a Bartók Plusz Operafesztiválnak, Szonja Joncsevát pedig jó lenne ittho minél hamarabb látni operaszínpadon is.

Eredeti cikk »

emmi logo 80px miskolc cimer fel 80px nka csak logo rgb 80px    

Copyright © 2016 Miskolci Operafesztivál Nonprofit Kft. Minden jog fenntartva!  |   Impresszum »  |  Közérdekű információk »Adatkezelési tájékoztató »

↑ Top

facebook