Richard Strauss: Daphne című operájának főszerepében láthatták a miskolciak Rost Andreát június közepén a „Bartók + Európa 2010” rendezvénysorozat keretében. A művésznő itteni tartózkodása alatt személyesen is meggyőződött arról, hogy milyen nagyfokú árvízkár érte a várost, és rögtön felajánlotta egy jótékonysági koncert lehetőségét. Június 30-án visszatért, és nagysikerű hangversenyt adott a zsúfolásig megtelt Kossuth utcai Református templomban, ahol népszerű operaáriákat, valamint néhány Kodály-dalt hallhatott a közönség. Zongorán közreműködött Harazdy Miklós. Fellépésükre a Miskolci Nemzetközi Operafesztivál szervezésében került sor. (Vona Ildikó beszámolója – MusiciansWho, 2010. 07. 07.)
Nem mindennapi koncert részesei lehettek a jelenlévők. A templomban szokatlanul nagy volt a hőség, ráadásul a levegő is igen nehezen tudott mozogni, hiszen közel ezer ember jött el a rendezvényre. A hangverseny egyetlen részből állt, a művésznő a számok között kénytelen volt néhány korty ásványvizet inni. Egy ízben mondta is, hogy: „Elnézést, de nagyon meleg van”. Ilyen körülmények mellett szünet nélkül végigénekelni a meghirdetett programot- a Figaro házassága Grófnéjától, Puccini Mimijén keresztül, Cso-cso-szan II. felvonásbeli nagyáriájáig-, ahhoz óriási állóképesség szükséges.
Szerencsére Rost Andrea bírta szusszal, energiával, hanggal, és a tőle megszokott színvonalon teljesített. Bravúrosan, nagy magabiztossággal birkózott meg az operairodalom legnehezebb szopránáriáival. Két Mozart, két Donizetti operaáriát, ezt követően Gounod Rómeó és Júliájából Júlia I. felvonásbeli áriáját hallhattuk tőle. Pihentetésképpen néhány Kodály-dal következett a Magyar népzene sorozatból, befejezésül pedig három Puccini-ária. Igen kedves meglepetésnek bizonyult a ráadásdarab, ami a népszerű „Hej rózsám” volt, azaz Szilvia belépője Kálmán Imre Csárdáskirálynőjéből.
A közönség hatalmas tapssal jutalmazta a hallottakat. Az est sikeréhez jelentősen hozzájárult Harazdy Miklós is, aki nagyszerű zongorakísérő. Folyamatosan figyel a szólistára és azonnal „ugrik” annak minden rezdülésére. Jó a templom akusztikája, de a hangerőviszonyok ilyen fokú egyensúlya a kettőjük érdeme. Olyan színvonalasra sikeredett a koncert, hogy akár a korábban véget ért 12 napos operafesztivál főprogramjai közé is be lehetett volna tenni. Ha röviden és tömören akarom összegezni a benyomásaimat, elegendő hozzá Szilvia belépőjének utolsó szavait kölcsönvennem: „Bravó, bravó, bravó”.
