Interjú: Román Sándor rendező-koreográfussal, az Experidance vezetőjével

Az ön ötlete volt a három Bartók-mű – A csodálatos mandarin, A kékszakállú herceg vára és A fából faragott királyfi – színpadra vitele?

Román Sándor: Egy alkotó számára Bartók három színpadi műve mindenkor kihívást jelent, és a nagy álmot, hogy egyszer színre állíthassa. Kesselyák Gergely, az operafesztivál igazgatója kért fel arra, hogy mutassuk meg a három művet egyben, úgy, hogy közös vonulatuk legyen. Hatalmas lehetőség ez számomra.

Román Sándor: A közös vonulat a férfi és a nő közötti kapcsolat, mely mindhárom darabban más és más értelmet kap. A fából faragott királyfi című táncjátékban a nő és a férfi megismeri a szerelmet, mindent megtesznek egymásért és a nagy érzésért. A kékszakállú herceg vára című operában már a házasságot mutatja be Bartók Béla. Megtörtént a felnőtté válás, a házastársak megismerik egymást, Judit, a feleség azonban egyre többet és többet akar, a férfi lelkét akarja, és végül ez vezet a tragédiához. A csodálatos mandarin történetében pedig elérkezünk oda, amikor az ember már nem keresi az életben az értelmet és az érzelmet, szánalmas lélek, csak vegetál. És milyen furcsa, hogy ebben a helyzetben is újra nő a szerelem. A három Bartók-művet talán úgy tudnám jellemezni: a szerelem mindig és mindenkor örök.

Román Sándor: Igen, az Operaházban már táncoltuk A fából faragott királyfit. A Miskolci Operafesztiválon eddig kétszer léptünk föl, és az egyik alkalommal Bartók zenéjére készítettem koreográfiát. Igaz, ez nem a színpadi művek egyike volt, hanem Bartók egyéb műveit Selmeczi György zeneszerző segítségével rendeztük egységbe. A mások operafesztiváli bemutatónk Csajkovszkij zenéjére készült.

Román Sándor: A táncosoknak a hét ajtó megelevenítésében lesz nagy szerepük. A hét ajtó tulajdonképpen a férfi lelkét jelképezi. A táncosok megmutatják, hogyan győzi le a rossz én a jó ént,  hogyan lesz a férfi a rosszak között is a legrosszabb, hogyan gyűjti magához a rossz dolgokat, hogyan alázza meg a női nemet, hogyan tiporja el a környezetét, hogyan tartja távol magától a jót, hogyan zárja be Juditot is a három feleség közé.

Román Sándor: Bartókot úgy kell elképzelni, mint egy ókori görög darabot. A néző tudja, hogy miről szól, tehát nem az a lényeg, hogy mit adnak elő a szereplők, hanem az, hogy hogyan. Csak a minőség számít. Az újszerűség az előadás módjában van, nem éltünk az aktualizálás módszerével. Mindent pontosan betartunk, amit Bartók írt.

Román Sándor: Beszéltük Hamar Zsolttal, a darab mostani karmesterével, hogy bemutatjuk Wiesbadenben, az ottani színháznak ugyanis ő a zeneigazgatója. De ezenkívül jó lenne Magyarország minden nagyobb városába is elvinni, hiszen a 3Bartóknak országimázs-építő szerepe van.

Román Sándor: Igen, természetesen. Mindegyik produkciót szeretném megnézni.

Hegyi Erika