Bartók + 2 Szakáll, azaz Bartók egyfelvonásos operáját és Offenbach vígoperáját hozzák Miskolcra a Szegedi Tudományegyetem magánének tanszékének hallgatói az operafesztiválra. A rendező: Toronykőy Attila. A férfi végül ott áll félmeztelenül. Tőrét a szívéhez emeli. Vajon mi történik? (2012. 06. 12. – Észak-Magyarország)
Kinek az ötlete volt a két kékszakállt egy estén előadni?
Toronykőy Attila: A Szegedi Tudományegyetem magánéneket tanuló növendékeivel minden évben vizsgaelőadással zárjuk a tanévet. A két mesterszakos hallgató nagyon szerette volna előadni a Bartók-operát, így jött az ötlet, hogy ha az egyik kékszakáll, akkor legyen a másik is az. Szempont volt az is, hogy minden hallgató bemutatkozhasson, és az Offenbach-vígopera erre lehetőséget ad, hiszen 23 diák lép föl benne.
Az operafesztivál közönsége már jól ismeri az önök előadásait.
Toronykőy Attila: Igen, mi már régi kapcsolatban vagyunk a Miskolci Operafesztivállal, három éve, hogy elhozzuk a vizsgaelőadásainkat. Ezekre egyébként nagyon büszkék vagyunk, mert más konzervatóriumokban áriákból vagy duettekből állnak ezek a produkciók, komplett operákat, teljes díszlettel és jelmezzel viszont csak mi állítunk színpadra. Mivel az idén vezetőváltás volt az operafesztivál élén, Temesi Mária tanszékvezető és Csengery Adrienne operaénekes, aki a konzervatóriumban tanít, felhívta Kesselyák Gergely fesztiváligazgatót, és megkérdezték, hozhatjuk-e a vizsgaelőadásunkat Miskolcra. Az igazgató örült a felajánlásnak. Igaz, hogy ebben az évben Bartók+Puccini a fesztivál főszereplője, de azért Bartók+Offenbach még belefér.
A két műnek merőben más a mondanivalója és a zenei világa. Kissé szokatlan egymás mellé állítani a két operát.
Toronykőy Attila: Pont az benne az érdekes, hogy teljesen más a két darab. Bartók a történet pszichológiáját állítja középpontba, Offenbach viszont viccesen fogja föl. Ez utóbbi művet egyébként lerövidítettük, és 75 percbe sűrítettük, mert egyébként nagyon hosszú lett volna az előadásunk.
A Miskolci Operafesztiválon az elmúlt években sokféle rendezésben láttuk Bartók kékszakállúját. Az ön rendezésében mi kap hangsúlyos szerepet?
Toronykőy Attila: Természetesen a férfi és a nő kapcsolata. A mi előadásunkban azonban a férfi maga a vár, amit a nő ostromol. Judit különböző burkokat fejt le a férfiról, melyet úgy oldunk meg, hogy egy-egy felső ruhadarabot vet le kékszakáll. Nemcsak azért oldattuk meg így, mert nincs pénzünk komoly díszletekre, vár és ajtó építésére, hanem azért is, mert az egész mű tulajdonképpen a belső, lelki kitárulkozásról szól. Ezért is örülök a helyszínnek, a Kamaraszínháznak, mert ez a kitárulkozás intim szférát igényel. Szeretnénk megmutatni a szereplők arckifejezé-sét, ahogy az a történet során változik. Végül ott áll a férfi meztelen felsőtesttel. A három nő, azaz a volt feleségek nem jelennek meg, őket a férfi testén három stigma jelképezi. A közönség azonban nem tudhat biztosat. Talán öngyilkosságot követett el kékszakáll az előző nők miatt? És mi történt a nőkkel? Az opera végén a férfi a tőrét szívéhez emeli. Ekkor azonban lemegy a függöny. És a közönség újra kérdez. Vajon mi történt? Kékszakáll megölte, vagy csak megsebesítette magát...?
Hegyi Erika
