„Va, Tosca! Nel tuo cor s'annida Scarpia! (Menj, Tosca! Szíved mélyén ott van Scarpia!) énekli az első felvonás végén egy roncs, kiégett kisteherautó tetején állva a Scarpiát alakító cseh baritonista, Martin Bárta. Közben a rendőrfőnök pribékjei felgyújtják Cavaradossi és a forradalmárok lakhelyét. A játszó tér elején szerzetesek, apácák éneklik a hálaadó éneket, míg a rendező bal oldalon fülsüketítőn szólnak az ágyúk. (2012. 06. 29. – miep.hu, Medveczky Attila)
Nagy sikerrel, zsúfolásig telt nézőtér,majd’1000 ember előtt mutatták be június 15-én este 9 órakor Miskolcon, az Avasi kilátónál a Toscát, az operafesztivál és Vidnyánszky Attila rendező „szuperprodukcióját". A péntek esti előadás szereplői, kísérői között nem kevesebb, mint 400-an vettek részt, az énekesek, zenészek, statiszták mellett a városi intézmények énekkarai is felléptek. A fesztiválszervezők egyebek között így, ezzel az ingyenes produkcióval próbálták népszerűvé tenni az opera műfaját Miskolcon. „Lehet, hogy a világon nem ez az első, amikor klasszikus operát élő utcai környezetben szólaltatnak meg – ahol a hallgatóság nem bársonyszékekben ül, hanem akár követi az énekesek mozgását – de én nem tudok róla. Tapasztalom viszont, hogy más városok is megpróbálják közelebb hozni az operát az emberek tömegeihez, mert nagyon sokan buta görcsökkel, előítéletekkel viseltetnek a műfaj iránt. Pedig Miskolcon, a Tosca előadásán is ráébredhetnek majd: nem kellenek előtanulmányok, hogy ez a történet, ez a muzsika elérjen a szívükhöz. Fantasztikus hatást válthat ki bárkiből, ha egészen közelről hallja az operaénekest, vagy a hatalmas kórust.”- idézem Vidnyánszky Attilát. Valóban,a világon nem ez az első eset, amikor klasszikus operát élő utcai környezetben szólaltatnak meg, gondoljunk csak a zürichi pályaudvar Traviátájára. 2008-ban pályaudvaron szólalt meg Verdi Traviata című műve Zürichben. A főpályaudvaron vonataikra váró utasok, a svájci SF1 és a francia-német Arte csatorna nézői lehettek tanúi az egyedülálló premiernek. Az élő tévéközvetítés célja – amelyet Magyarországon is foghattak a csatornák előfizetői –, hogy Violetta Valery (Eva Mei) és Alfredo Germont (Vittorio Grigolo) tragikus szerelmi történetét a fiatalabb nézők számára is közel hozzák. A történet a különös helyszínhez igazodott: Violetta és Alfredo egy sör mellett szerettek egymásba az állomás csarnokában, rövid boldogságukat egy pályaudvari presszóban ünnepelték, a szerelmesek drámai vitája pedig az állomás központi termében zajlott. Tehát nincs új a Nap alatt, de egy biztos, Magyarországon ilyen még nem volt. És én abban is biztos vagyok, látva az Avasi kilátónál megjelent rengeteg fiatalt, hogy közülük nem egy ismerkedik meg ezután jobban az opera világával.
Az meg szinte egyértelmű,hogy a kilátó és környezete nem teszi lehetővé a klasszikus rendezést. Így aztán hiába emlegetik,de nincs a színen a római St. Andrea –templom és annak kápolnája, és a Hábetler András által remekül megszólaltatott sekrestyés itt inkább egy guberáló, aki néha napján egy karitatív szervezetnél levest oszt. Vidnyánszky közli is, hogy kiemeli a darabot a napóleoni időkből, és a mába helyezi. A helyszín egy déli állam, ahol éppen polgárháború zajlik. S míg Cavardossi a festő az eredeti felfogásban csupán szimpatizál az új eszmékkel, itt egy kis gerillacsoport vezetője. Ötletekben tehát nincs hiány, és remekül alkalmazzák a fényeffekteket is. A rendező azonban nem bízott benne, hogy a szerelmes kettősöket a néző kibírja, ezért túlrendezte azokat. Az első felvonás nagy duettjében azt játssza a szerelmespár, hogy autókázik az erdőben. Közben a forradalmárok papírkartonra festett fákat tartanak mögöttük. Én nagyon jól értem azt, hogy a mai posztmodern korban az egészséges szerelem nevetség tárgya, és kiüresedtek az érzelmek, csakhogy Puccini zenéje nem erről szól.
A Toscát alakító Rálik Szilviának számomra majd minden fellépése (pl. Lady Macbett, Desdemona, Turandot ) emlékezetes. Nem csupán hangja szépsége miatt sztár ő, mert ha a színpadon van, nem lehet rá nem odafigyelni. A második és harmadik felvonásban ő volt a legjobb. Hangszíne kellemes, árnyaltan jelenítette meg hangjával és játékával Tosca minden egyes lelkiállapotát. A második felvonásbeli imát világszínvonalon énekelte, kifinomultan, árnyaltan. Kiss B. Attila Cavaradossija remek alakítás volt, de azt vettem észre, hogy az utolsó pillanatokban, a harmadik felvonás végén már nem volt a toppon, és nem volt olyan kifejező,mint az első felvonás duettjében, ami után szinte sajnáltuk, hogy a második felvonásban a tenornak csak olyan kevés énekelnivalója van, de a Vittoria-jelenet elemi erejű kitörése kárpótolt ezért. A levéláriát igen szépen, ökonomikusan építette fel, fokozatosan eljutva az édes órák emlékétől a rá váró halál döbbenetéig. Scarpiát, a kegyetlen rendőrfőnököt Martin Bárta alakította. A szerep igen komoly színészi képességeket igényel. Az énekesek gyakran csak a durva és kegyetlen Scarpiát mutatják be. Sajnos ebben a produkcióban nem láthattuk a fölényes eleganciát. Azt az eleganciát, ami szintén azt mutatja be, hogy övé a hatalom. Hangja jól szólt, bár a pianók nem voltak kellőképpen kidolgozottak. Egy biztos, a debreceni színház igazgatója Puccini Toscája alapján nagyon jó és emlékezetes produkciót hozott létre az Avas kilátójánál.
