2009. 06. 10. – A nyitány

Vásárhelyi GáborMiskolc főutcáján este 6 órakor nyitóparádé hívta fel a figyelmet arra, hogy kezdetét vette a „Bartók+Bécs 2009” Miskolci Nemzetközi Operafesztivál rendezvénysorozata. Az esti díszelőadás közönsége az Osztrák-Magyar Haydn Zenekar és Miklósa Erika koncertjét hallhatta a Miskolci Nemzeti Színházban. Az előadás előtti percekben a nézőtéri társalgóban fotókiállítás nyílt, amely a fesztivál színpadán bemutatott Bartók-műveket eleveníti fel.

Bartók Béla és Miskolc neve az elmúlt nyolc évben szorosan összefonódott egymással: 2001., az első operafesztivál óta nem volt olyan év a „Bartók+…” történetében, hogy a Mester egyetlen operája, A kékszakállú herceg vára, mellette további színpadi művei – A fából faragott királyfi és A csodálatos mandarin –, valamint zenekari kompozíciói ne csendültek volna fel. Erre utalt Vásárhelyi Gábor, Bartók Béla örököse, amikor a Visszatekintés – Bartók színpadi művei a Miskolci Operafesztiválon 2001–2008 című fotókiállítás megnyitóján úgy fogalmazott: „Miskolcon a harmadik évezred az ’Bartók+…’ operafesztivállal kezdődött.” Ezt idézik fel a pillanat ihlette fényképfelvételek – Éder Verának, Vajda Jánosnak és Bócsi Krisztiánnak, a fesztivál fotósainak a munkái – amelyek emlékeztetni fognak a művészet örökkévalóságára, egy szerző, egy rendező, egy koreográfus, egy énekes, egy táncos együttes alkotására.

Bátor TamásA fesztivál megismételhetetlen, csodálatos pillanatairól beszélt az esti előadás előtt tartott hivatalos megnyitón Káli Sándor, Miskolc polgármestere is, aki úgy értékelte: a szervezők a világ csodáját hozzák el évről évre Miskolcra, és a „Bartók+…” által ezt a csodát tudja a város megmutatni ország és világ előtt. Majd hozzátette: a muzsika az a művészeti ág, amely felül tud emelkedni a mindennapok zaklatott világán, amelyben „Ha a szó bágyadt, a zene diadalmaskodik” – idézte Andersent.

Megnyitó gondolatait Bátor Tamás, az operafesztivál igazgatója Bábel tornya felépítésének bibliai történetével kezdte. Az emberi nagyravágyás históriájával, amely a beszélt nyelvek zűrzavarához vezetett. Bár a Földön beszélt valamennyi nyelvet aligha értjük, ennek ellenében ott van a zene, amely újra közösséget terenthet ember és ember között, éljen bárhol a világban. Ezt a megértést igyekszik szolgálni az operafesztivál, amely ugyanakkor példát kíván mutatni a nemzetek közötti összefogásra is. Elöljáró példaként a kiváló magyar karmestert, Fischer Ádámot említette, aki már a rendszerváltás előtt, 1987-ben országhatárokon átnyúló együttműködésben alakította meg az Osztrák-Magyar Haydn Zenekart.

Miksa ErikaA Haydn-emlékévben számtalan felkérést teljesítő együttest 2009-ben Magyarországon először Miskolcon, a „Bartók+Bécs 2009” nyitókoncertjének közönsége hallhatta. A remek muzsikusokból álló nemzetközi zenekart ez alkalommal Stefan Vladar osztrák karmester irányította, aki a műsor első száma, Bartók: Román népi táncok vonós változatának bemutatása után maga ült a zongorához, hogy Haydn Zongoraversenyét már a zongoraszékből dirigálja végig. (Életrajzából persze tudható, hogy 1985-ben az első osztrákként díjat nyert a Nemzetközi Beethoven Zongoraversenyen, Bécsben.)

Az est fénypontja Miklósa Erika, a kiváló szoprán fellépése volt. A művésznő Mozart: Vorrei spiegarvi o Dio koncertáriája, majd a Szöktetés a szerájból Constanza áriája után Haydn: Il ritorno di Tobia művéből Raffaelle áriájának előadásában mutatta meg igazán azt a sokszínű énektudást, amellyel tehetségét világszerte elismerik. Nehezen engedte le a színpadról a miskolci közönség is, amely újra és újra visszatapsolta. Ráadást Miklósa Erikától sajnos nem kaptunk, ellenben méltó zárását adta az estnek az Osztrák-Magyar Haydn Zenekar névadó mesterük „Oxford” Szimfóniájának előadásával. Az utolsó akkordok lecsengését követő tapsvihar a zenekar egészének szólt, de megérdemelten emelte ki külön is a karmester a sorból az esten nagyszerű teljesítményt nyújtó vezető hegedűsöket, fa- és a rézfúvósokat.