Lulu
A Lulu fél évszázada nem volt látható hazai színpadon, így nem csoda, hogy a magyar zene- és színházkritikusi gárda szép számban jelent meg a péntek esti előadáson. A Helikon operaszínház úgy látszik, a „Bartók+…” immár jól bevezetett márkaneve lett.
„Lépjetek beljebb, itt az állatcirkusz,
rátarti urak és életvidám hölgyek!
Forró lesz a gyönyör és jeges a rémület:
egy lélek nélküli lényt tekinthettek itt meg!”
Az állatszelídítő mondja ezt a Frank Wedekind két színdarabja, A föld szelleme és a Pandora szelencéje alapján komponált Berg-opera elején. Az első jelenet a festő szobájában játszódik, itt készül a Lulut ábrázoló festmény, pontosabban a testrészeit ábrázoló képek sorozata. Egyes darabjai az opera folyamán fel-feltűnnek és időnként egymás mellé illesztik azokat, így „összeáll” Lulu képmása. A záróképben Hasfelmetsző Jack is az egymás mellé illesztett kép-Lulut szurkálja halálra – mintha ezzel azt mondaná a rendező, hogy megannyi alakváltozása után is csak Lulu mását és nem a lényegét pusztíthatják el a férfiak.
Bertmannál a helyszín végig egy sötét alagsor – akárcsak a Kisvárosi Lady Macbethben –, vagy züllött lokál, sötét hátsó szoba, amelyben meghatározhatatlan alakú, talán egy bár ezüstösen csillogó hullámos berendezési tárgyaira vagy óriási hangszertokokra emlékeztető valamik alakítják a teret tologatható díszletelemként. Ezek hullámjába emberalakok vannak vágva, amelyek mint valami doboz fiókjai kihúzhatók-betolhatók. A jelmezek expresszionistán elrajzoltak, torzak és sötétek – csak Lulu egyszerű ruhája világos, és önzetlen szerelméé, Geschwitz grófnőé is azzá válik az utolsó jelenetre, amikor Hasfelmetsző őt is meggyilkolja (díszlet- és jelmeztervező: Igor Nezhny és Tatjana Tulubieva).
A Lulu körül rajzó, rátapadó, őt fenyegető, kihasználó, tőle szabadulni akaró torz alakok sora – és persze Berg komor zenéje – végig, szinte mint egy nagy kő, úgy nehezedik a hallgatóra. Szusszanásnyi engedményt nem tesz sem Berg, sem Bertman.
A fiatal társulatból Tatina Kuindzhi hangjával volt Lulu, színészi játékával kevésbé. Vasily Efimov (Alwa), Larisa Kostyuk (Geschwitz grófnő), Mikhail Davydov (dr. Schön) is remek hangokkal és játékkal feleltek meg Bertman rendezői víziójának. A Helikon Opera nagyszerű zenekarát Konstantin Chudovsky vezényelte pontosan és érzéssel.
