Három egyfelvonásos: Mozart, Haydn, Gluck
Az operaénekesek új generációja évről évre bemutatkozási lehetőséget kap a miskolci operafesztiválon. Közéjük tartoznak a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Kara Opera- és Magánének Tanszakának hallgatói, akik fiatalos és üde produkciójukkal – Rimszkij-Korszakov Szadkójával – 2008-ban belopták magukat a fesztiválközönség szívébe. Lelkesedésüket, odaadásukat és figyelmüket szinte érezni lehetett a Kamaraszínházban.
A részedett kádi
Az alkalmi társulat idén három egyfelvonásost hozott el a „Bartók+Bécs 2009” fesztiválra. Valamennyi különleges darab. Az 1761-ben bemutatott Gluck vígopera, A rászedett kádi ritka vendég napjaink operaszínpadain, hasonlóképpen Haydn kompozíciójához, Az énekesnőhöz. Mozarttól A kairói lúd pedig azért kuriózum, mert ez lett volna a zeneszerző első nagy, olasz nyelven írt vígoperája, ám befejezetlen maradt.
Az énekesnő
A rendező és díszlettervező, Toronykőy Attila színpadi elképzeléseit – mint azt tavaly már megtapasztalhattuk – az egyszerűség és az ötletesség jellemzi. Jelzésszerű tárgyakkal, néhány párnával, edénnyel, papírmakett bútorral, asztallal, székkel, kapuval, vagy éppen egy lúd fejű kesztyűbábbal érzékelteti, milyennek kell elképzelnünk a cselekmény helyszínét, hogyan lássuk be a teret – és a térben a szereplőket (Varsányi Anna jelmezeiben).
A kairói lúd
A látszólagos színpadi eszköztelenség mellett külön hangsúlyt helyez a rendező a szereplők mimikai játékára, valamint arra, hogy apró gegekkel kiemelje az olykor nehézkes barokk mondanivalóból a helyzetkomikumot. Ötletei sikerét nyilvánvalóvá tette az előadása közben nem ritkán felhangzó nevetés. Nem kell azonban arra gondolni, hogy a bohókás színészi játékot arra találta volna ki Toronykői, hogy ezzel fedje el az énekesek hangi hiányosságait. Határozottan állíthatjuk: a Szegeden képzett színpadi hangok ez évre tovább „értek”…