Don Quichotte: Jiří PřibylEgy tökéletes előadás: Don Quichotte a libereci František Xaver Šalda Színház vendégjátékában... És egy kis csődület a Városház téren: Vacsora fehérben, avagy közösségépítés operafesztivál módra.
Liberenc város (németül: Reichenberg, Észak-Csehország) František Xaver Šalda Színházáról bizonyára kevesen hallottak Magyarországon. Don Quichotte előadásuk híre sem valószínű, hogy elért volna ide, ha a Bartók Plusz nem hívja fel rá a figyelmet: olyan előadás ez, amely a Prágában rendezett Opera 2013 fesztiválon elnyerte a Cseh Köztársaság legjobb operaelőadásának járó kritikusok díját. Amit még tudhattunk róla: a produkciót klasszikus rendezési elvek szerint állította színpadra a rendező (Linda Keprtova), a díszlet hagyományos (Marie Blažková), a jelmez korhű (Marie Blažková). Tehát: egy klasszikus história, klasszikus megközelítésben, amely minden bizonnyal üdítően hat a klasszikus darabok 21. századi, a rendezők értelmezései által irányított operavilágban…
Dulcinea: Jana Wallingerová és Don Quichotte:Jiří PřibylNos, a libereci Don Quichotte-ban nem csalódhatott a miskolci fesztiválközönség sem. A rendezés, a jelmez és a díszlet beigazolta az előzetes várakozásokat, amelyet a társulat szinte tökéletesnek mondható produkciója emelt igazán magas színvonalra. A „lazább” fesztiváli előadásokat meghazudtoló, páratlan összhang és tisztaság jellemezte a kórus és a tánckar játékát, amelynek csúcsán a főszereplők ‒ a Dulcineát alakító Jana Wallingerová, a Don Quichotte-t játszó Jiří Přibyl, és nem utolsó sorban a Miskolcon korábban már fellépett bariton, Filip Bandžak ‒ magabiztos tökéletességgel keltették életre figurájukat. Úgy az éneklésben, mint a színészi játékban plasztikusan formálták meg Cervantes „langaléta lovagjának” históriáját, Don Quichotte, Sancho Panza és a szépséges Dulcinea „kalandozását” az érzelmek széles skáláján.
Jules Massenet színes zenei mozaikokban, különböző stílusokban kalandozó muzsikával érzékeltette a hősi komédia szereplőinek érzelmi hullámzásait, hangsúlyos feladatot, szinte „főszerepet” szánva ezzel az operát kísérő zenekarnak is. A František Xaver Šalda Színház muzsikusai ‒ Martin Doubravský vezényletével ‒ minden szempontból meg is feleltek ennek az elvárásnak. A szereplők érzésvilágát kifejező pianók és forték, a fafúvósok hibátlan szólói az árokban ülő muzsikusokat ugyancsak a rivaldára emelték. Valódi örömjáték volt ez, köszönjük, Liberec!
Egy különleges vacsora, fehérben
A fesztivál a közösség ünnepe, ahol barátságok köttetnek az együttlétek apropóján. Erre erősített rá 2013-ban a Bartók Plusz, amely egy franciaországi példa nyomán Miskolcon elsőként megrendezte a Vacsora fehérben „flashmob-ot” (villámcsődületet) a Városháza és a Megyeháza közötti téren. Bárki részt vehetett ezen, aki kapcsolódott a Bartók Plusz hivatalos Facebook-oldalához, amelyen megtudhatta: 2013. június 16-án, vasárnap este 7 órára hová kell mennie, ha csatlakozni kíván a programhoz, és elfogadja az egyetlen feltételt: a helyszínre csak fehérbe öltözve lehet bejutni!
A Bartók Plusz invitálására kéttucatnyi baráti társaság jelentkezett, és végül mintegy háromtucatnyi fehér asztalt terítettek meg az otthonról hozott ételekkel és italokkal a belvárosban.
A különleges alkalmat különleges program színesítette: szalon- és moldvai csángó zene (Reményi Ede Kamarazenekar, Blus Sky Band, Esztenás zenekar); mazsorettek és tűzzsonglőrök műsora; sőt egy nyitott kabrióval „benéztek” a Traviata főpróbájáról a főszereplők: Keszei Borbála és László Boldizsár, akiket a fesztiváligazgató, az előadás karmestere, Kesselyák Gergely kísért.
A Vacsora fehérben estéjén közel kétszázan ünnepelték együtt felhőtlenül az életet. Jövőre bizonyára még többen leszünk…
