Egy Lorca-történet két olvasata, avagy Vajda János: Don Perlimplin és Don Cristobal. Két ősbemutató is jutott a fesztivál ötödik napjára. A Miskolci Szimfonikus Zenekar Promenád koncertje teltház előtt ment le, és a zenekar második hangversenyére is minden jegy elkelt!
Egy a kettőben: Don Perlimplin és Don Cristobal
Két szín alatt… Színe és fonákja… Egy a kettőben... Keresd a nőt (vagy a férfit?)… Feladta a leckét a mai magyar zeneszerzők közül a legtöbb operát író Vajda János azzal, hogy egy irodalmi történetből (Federico Garcia Lorca: Don Perlimplin és Belisa szerelme a kertben) két, „ellenkező előjelű” kisoperát írt (Várady Szabolcs szövegkönyvére).
A téma azonos: egy öregedő férfi és egy fiatal nő szerelme. A megközelítés azonban egymás tükörképe lett. A Don Perlimplin maga a könnyes, elgondolkodtató dráma; a Don Cristobal viszont a vérbő, könnyed komédia (a cselekmény szerint színházi környezetben, ahol ugye senki nem hal meg, még ha el is vágják a torkát).
Don Perlimplin (Haja Zsolt) öngyilkosságot követ el, mert kései szerelme, Belisa (Rendes Ágnes) más férfiakra vágyik a hitvesi ágyban. A pókhasú Don Cristobalt (Tóth János) viszont azok gyilkolják meg a hangsúlyozottan színielőadásként beállított történet szerint, akiket hitvese, Rosita (Denk Viktória) az ágyába fogadott.
A két opera természetes módon válik két önálló művé, bár áthallások és motívumok visszaköszönnek egymásnak itt és ott. Vajda intellektuális muzsikája (amely ugyancsak megdolgoztatta az esten közreműködő, Török Géza karmester vezette Kodály Filharmonikusok Debrecen zenekar tagjait) azonban tisztán „beszéli el”, érzékelteti ezt a furcsa kettősséget, amely a férfi-nő viszonyt mindig is kíséri: legyen szó bármely generációról…
Interjú Vajda János zeneszerzővel új operáiról »
Egy történet, két nézőpont, két opera »
Keszég László, a darabok rendezője »