Gálahangverseny Miklósa ErikávalMiklósa Erika koncertjével és a Fesztivál operaíró versenyének eredményhirdetésével zárult a 2014. évi Miskolci Operafesztivál.
A Gála első részében az operaíró verseny három, döntős pályaművéből hallhattunk körülbelül 20-20 perces részleteket. A három mű Eugenia Manolides A pisai leány (La pisanella), Andrzej Karalow Kepler valamint Szüts Apor A hallei kirurgus című operája volt. Ezeket június 17-én teljes egészében is meghallgathatta a közönség, de akkor csak zongorakísérettel (az erről szóló beszámolót lásd a Fesztiválnaplóban, az 5. napról szóló cikkben).
Miklósa ErikaA most bemutatott részek azonban már zenekari kísérettel szólaltak meg (a versenykiírás szerint csak meghangszerelt művekkel lehetett pályázni).
A zsűri tagjai a döntőben Kesselyák Gergely karmester, az Operafesztivál igazgatója, Girolamo Deraco zeneszerző, Karel Drgac rendező, Kocsár Balázs karmester és Beischer-Matyó Tamás zeneszerző voltak.
Az est első részének világhírű szopránunk, Miklósa Erika volt a házigazdája, ő konferálta fel a produkciókat, és néhány szóban be is mutatta a műveket és azok szerzőit.
A zenekarral elhangzott részletek az én véleményemen már nem igazán változtattak: továbbra is úgy érzem, hogy olyan műveket ismerhettünk meg, amelyek számos értékkel rendelkeznek, ugyanakkor egyikük sem kiemelkedő alkotás.
Az öttagú zsűri mellett a közönség is szavazhatott, ők jelentették a „hatodik zsűritagot” (azaz a közönség szavazata annyit ért, mint egy-egy zsűritag szavazata). A nézők a szünetben adhatták le voksaikat, a zsűri pedig ezt követően visszavonult, és ekkor számlálták össze a közönség szavazatait is.
A nézők eközben, a Gála második felében is kitűnően szórakozhattak. Miklósa Erika ugyanis – természetesen – nem csak azért jött el, hogy konferáljon, hanem azért is, hogy énekeljen. Az est második részében ő és tenor partnere, Cselóczki Tamás népszerű operaáriákat és kettősöket énekeltek, hatalmas sikerrel. .
A műsort záró, kissé már agyoncsépelt, de gálákon elmaradhatatlan, és mindig nagy sikert arató Pezsgő-duett (Verdi: Traviata) után ment fel a színpadra Kesselyák Gergely, hogy ismertesse az operaíró verseny eredményét.
M
Miklósa Erikaint kiderült, idén sem lett „abszolút győztes” (ahogy tavaly sem). A zsűri egyik művet sem találta olyannak, amely minden szempontból megfelelne elvárásainak. A verseny kiírás szerint ugyanis ún. „népoperákat” várnak, vagyis olyan darabokat, amelyek egy opera igényességével vannak megírva, de a szélesebb közönség számára is könnyen befogadhatóak.
A zsűri értékelése szerint az elsőként elhangzott mű, Szüts Apor A hallei kirurgus című operája egy rendkívül tehetséges fiatalember szerzeménye, aki azonban pályája elején van, és még nem rendelkezik egy opera megírásához szükséges zeneszerzői tapasztalattal („operát írni nagyon nehéz” – jegyezte meg a színpadon Kesselyák Gergely). A zsűri ugyanakkor nagy reményeket fűz a fiatalember későbbi alkotásaihoz, így Szüts Apornak a fesztivál igazgatója egy „Tehetség-díjat” adott át (ez a díj eredetileg nem szerepelt a kiírásban).
A második mű, Eugenia Manolides A pisai leány (La pisanella) című operája kapta a legtöbb szavazatot a közönségtől. Nem véletlenül, hiszen egy igen dallamos műről van szó, amely esetében a zsűri viszont – mint az Kesselyák Gergely értékelőjéből kiderült – bonyolultabb, igényesebb partitúrát várt volna a szerzőtől. Eugenia Manolides is kapott azonban díjat, övé lett a „Népszerűségi díj”, amely szintén nem szerepelt a verseny felhívásában.
Gálahangverseny (az Operaíró verseny helyezettjei)Ezek után már nem volt meglepetés, hogy a zsűri a harmadik művet, Andrzej Karalow Kepler című operáját is díjazta: a lengyel
fiatalember a zsűri „Szakmai díját” kapta. Ahogyan azt Kesselyák Gergely megindokolta, a mű partitúrája rendkívül értékes, és egy igen tehetséges, jól képzett zeneszerzőről árulkodik, azonban a mű dallam- és ritmusvilága, zenéjének nehezen befogadható volta nem teszi alkalmassá a darabot arra, hogy az széles körben is népszerűvé válhasson.
A döntés értelmében tehát jövőre egyik operát sem mutatja be a Fesztivál (az első helyezett ezt a lehetőséget is megkapta volna). A győztesnek járó pénzjutalmat négy részre osztották. Az összeg egynegyedét a jövő évi verseny szervezésére különítették el, a többin pedig egyenlő arányban osztozott a három díjazott zeneszerző.
Felmerülhet a kérdés, hogy ha egyszer így döntött a zsűri, miért juttatta be a három művet a döntőbe. Azt hiszem, egyrészt azért, mert bár egy képzett zenész számára a partitúrát elolvasva sok minden kiderül, teljes képet csak akkor kaphatnak a darabról, ha azt színpadon is látják, és – legalább részleteiben – zenekarral is hallhatják. Másrészt pedig ott van a „hatodik zsűritag”, a közönség, amely viszont csak a döntőben ismerkedhet meg a művekkel.
A verseny egy nagyszerű kezdeményezés, folytatni kell, minél több országba eljuttatva a felhívást, így jövőre új, talán még jobb műveket hallhatunk majd – akár az idén induló zeneszerzők valamelyikétől.
2014. június 22., Miskolci Nagyszínház
Gálaest Miklósa Erikával – Operaíró verseny, döntő
Közreműködik:
Miklósa Erika, Cselóczki Tamás és a Miskolci Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Cser Ádám
