Martina FiljakInterjú Martina Filjakkal. A Fesztivál nyitónapjának estéjén, „A romantikus Bartók” című koncert keretében hangzott el Bartók III. zongoraversenye, amelynek szólistája a horvát Martina Filjak volt. A zongoraművésszel a koncert előtt készült interjú.
Martina Filjak zenész családban nőtt fel, szülei zongoratanárok. Martina 5 éves kora óta zongorázik, diplomáját Zágrábban szerezte, majd a bécsi konzervatóriumban és a hannoveri Hochschule für Musik-ban tanult. 2007-ben Olaszországban megnyerte a Viotti Nemzetközi Zongoraversenyt, 2008-ban Spanyolországban pedig a Maria Canals Nemzetközi Zongoraversenyt. Legnagyobb versenysikerét azonban a következő évben aratta a Clevelandi Nemzetközi Zongoraversenyen, ahol szintén első helyezést ért el. Ezt követően világszerte keresett zongorista lett, olyan helyeken lépett már fel, mint a berlini Konzerthaus, a bécsi Musikverein vagy a New York-i Carnegie Hall. Idén Spanyolországban, az Egyesült Államokban, Ausztriában és Olaszországban koncertezett. A Miskolci Operafesztivál után, az év második felében visszatér az Egyesült Államokba, ezt követően pedig Brazíliában, Szlovéniában és Japánban is fellép. Széles repertoárja - számos szóló zongoradarab és kamaramű mellett - mintegy 30 versenyművet is tartalmaz.
Ön Bartók II. zongoraversenyét, és a ma este elhangzó III. zongoraversenyét is játszotta már korábban. Nagyon különböző jellegű művekről van szó.
Martina FiljakTeljesen ellentétes a kettő. A II. zongoraverseny egyike a legnagyobb és legnehezebb zongoraversenyeknek, nem csak Bartók életművén belül, de a teljes zongora-irodalmat tekintve is. A líraibb hangvételű III. zongoraverseny könnyebben befogadható a közönség számára és könnyebb az előadó számára is. Bartók zenéje közel áll hozzám, többek között azért is, mert nagyon szeretem a természetet és a népzenét. Azt gondolom, hogy a zongorairodalomban Bartók mellett talán Maurice Ravel az egyetlen, aki azt az érzést tudja kelteni az emberben, mintha a természet hangjait hallaná. Mintha az erdőben sétálna...
A magyar népzenei elemek hiteles megszólaltatása nehézséget jelent egy nem magyar előadó számára?
Azt hiszem, nekem nem, én könnyen ráérzek. Horvát vagyok, szomszédok vagyunk és a mi népzenénk, illetve a magyar népzene között sok hasonlóság fedezhető fel. Ezért ez a zenei nyelv nem idegen és nem is új számomra. Ráadásul versenyművei mellett Bartók számos más zongoradarabját is játszottam már, volt alkalmam közelebbről megismerkedni vele.
Van kedvenc zeneszerzője?
Nehéz kérdés. Szerintem ez olyan, mint amikor a gyereket megkérdezik, hogy melyik szülőjét szereti jobban. De azért is nehéz erre válaszolni, mert az ember folyton változik. Számomra a zenében nincsenek abszolút igazságok, a darabok megítélése gyakran változik bennem, mivel én is változom. Ez tágabb értelemben is igaz, az egyes művek megítélése koronként is más. Ma nem ugyanúgy játsszuk Rahmanyinovot, mint 30 vagy 50 évvel ezelőtt. Visszatérve a személyes preferenciáimra: egy időben például akkor voltam a legboldogabb, amikor orosz szerzők zenéjét játszhattam. Néhány hónap múlva azonban úgy éreztem, egyre lehangoltabbá válok, úgyhogy gyorsan elkezdtem mást játszani.
Ha már a koronként változó előadásokat említette: szokott régi felvételeket hallgatni?
Amikor tanulok egy művet, akkor nem hallgatok meg semmit. Előbb ugyanis szeretném a saját elképzeléseimet kialakítani a darabról. Ez a nehezebb út, hiszen nincsenek minták, csak a kotta és én. Az ismert darabokból persze nagyon sok nagyszerű felvétel áll rendelkezésre, de éppen ez a baj: az ember könnyen befolyásolható lesz általuk. Sokan nem is veszik észre, hogy utánozni kezdenek valakit. Mások persze nagyon is tudják, csak nincsen saját elképzelésük a darabról... Igaz, egy felvétel meghallgatása néha segíthet is, hiszen irányt mutat, de én azért azt gondolom, hogy hosszabb távon az a jó, ha az ember meg tudja találni a saját hangját. Amikor már kialakult az elképzelésem a műről, akkor nagyon szívesen hallgatok meg jó felvételeket.
Milyen darabot tanul most? Mennyire előre tudja, hogy mik lesznek a következő új művek, amiket meg kell tanulnia?
Ez sok mindentől függ, elsősorban attól, hogy milyen felkéréseket kapok. Akkor érzem jól magam, ha színes a repertoárom és váltogathatom a versenyműveket az önálló zongoraestekkel és a kamarazenei koncertekkel. Nehéz darabokat is szeretek játszani, mert ez kihívást jelent, kikerülök a komfortzónámból, és így tudok igazán fejlődni. Nem jó, ha az ember mindig ugyanazokat a darabokat játssza. Most éppen semmi újat nem tanulok, de hamarosan elkezdek foglalkozni Brahms II. zongoraversenyével. Ez nagyon boldoggá tesz, mivel régi álmom volt, hogy eljátszhassam!
Általában egy-egy darabra kérik fel, vagy Ön választ, hogy mit szeretne játszani?
Ez változó, mindkettőre van példa. Nekünk, fiatal zongoristáknak azért kevésbé van arra lehetőségünk, hogy válasszunk.
A Miskolci Operafesztivál kifejezetten a III. zongoraversenyre kérte fel?
Igen.
Martina FiljakAzt mondta, szereti a kihívásokat. Melyik versenymű volt eddig a legnagyobb kihívás?
Talán Bartók II. zongoraversenye. Általában három-négy darabot is játszom egy adott időszakban, amelyek nagyon különbözőek és különböző nehézségűek is lehetnek, néha szinte zsonglőrködik az ember... Bartók II. zongoraversenye azonban egy olyan, technikailag is rendkívül nehéz darab, amely komoly fizikai leterheltséget jelent, ezzel nem lehet zsonglőrködni. Folyamatosan gyakorolni kell, nem lehet mással foglalkozni.
Ön több versenyt is megnyert, köztük a Clevelandi Nemzetközi Zongoraversenyt. Tervezi, hogy elindul újabb versenyeken?
Soha többé. A clevelandi verseny nagyon fontos és nagyon izgalmas volt számomra. A verseny előtt azonban, amikor heteken át napi 7-8 órát gyakoroltam, megfogadtam, hogy ha megnyerem, többé nem versenyzek.
Koncert előtt lámpalázas?
Nem. Ha nagyon ritkán elő is fordul, hogy fellépés előtt ideges vagyok, annak biztosan más oka van, nem a zene.
Egy operafesztiválon vagyunk. Az opera műfaját is szereti?
Nagyos szeretem. Édesanyám egy időben az operaházban is dolgozott korrepetitorként, úgy nőttem fel, hogy sokat hallgathattam operákat.
Lát majd valamit a Fesztivál programjából?
Sajnos nem, a koncert után vissza kell indulnom Hannoverbe, és otthon kell gyakorolnom, mert néhány nap múlva fellépek Houstonban.
Mit gondol, mi az, amit Ön tud és más zongoristák nem?
Nehéz kérdés. Igaza van, tisztában kell lennünk azzal, hogy miben vagyunk jók, és miben nem, különben nem tudunk fejlődni. Másrészt viszont szerintem az is fontos, hogy az ember igyekezzen szerény maradni. És ne akarja a saját személyét a zene elé helyezni. Ezért inkább úgy fogalmazok: remélem, hogy a sok munka, amit a zongorázásba belefektetek, 10 vagy 20 év múlva meghozza a gyümölcsét, és egy olyan zongoristaként tekintenek majd rám, akinek egyéni, őszinte kapcsolata van a darabbal. Aki mentes az idegen hatások alól, frisset tud nyújtani, és akinek az előadása azt mutatja, hogy szereti a zenét, tiszteli a zeneszerzőt, és nem akar olyan lenni, mint valaki más. Remélem, hogy ilyen leszek, én ezen dolgozom.
