Kesselyák Gergely, a Bartók Plusz ügyvezetőjeInterjú Kesselyák Gergely karmesterrel, a Miskolci Operafesztivál ügyvezetőjével.
Az idei Miskolci Operafesztivál egy magyar opera ősbemutatójával indul, Fekete Gyula Egy anya története című művével. Ha jól tudom, Ön hosszú ideje be szeretné mutatni ezt a darabot.
Fekete Gyulát kitűnő zeneszerzőnek, operaszerzőnek tartom. A Megmentett város című operájának 2002-es premierje után beszéltem vele először arról - amely gondolat majd egy évtizeddel később a Miskolci Operafesztivál vezérmotívuma is lett -, mennyire fontosnak tartom, hogy megteremtődjön a modern népopera műfaja. Hozzátettem: nagyon szeretném, ha az ő nyitottságával, zenei műveltségével, zeneszerzői tudásával és operai készségével maga is vállalkozna egy ilyen műfajú opera megírására. Vagyis egy olyan mű megalkotására, ami kortárs komolyzene, de egyben - hogy egyszerűen fogalmazzak - szép is, és a szélesebb közönség számára is könnyen befogadható. Jónéhány hónappal később Fekete Gyula felhívott, és elzongorázta nekem az Egy anya története című új darabját. Némi szerepem tehát nekem is volt a mű létrejöttében, de különböző okok miatt végül tíz évnek kellett eltelnie, hogy az operát most végre bemutathassuk.
Mit gondol, mennyire fogékonyak a „népoperai” gondolatra más magyar szerzők? További, hasonló jellegű magyar művek bemutatására is számíthatunk?
Szerencsére vannak más magyar és persze külföldi darabok is, amiket nagyon jó lenne bemutatni. A Miskolci Operafesztivál azonban - hozzáteszem, hála istennek - kevés ahhoz, hogy az új magyar operatermés összes darabját bemutassa, mivel az anyagi lehetőségeink végesek. De nagyon sok szerző magáévá tette már Magyarországon is a gondolatot, hogy az opera legyen újra értékes, igényes, mégis populáris műfaj. Az Operafesztivál néhány évvel ezelőtt hirdette meg új koncepcióját, amelynek jegyében arra hívja fel a világ zeneszerzőit, hogy hozzanak létre új, modern népoperákat, amelyek képesek a musical népszerűségét és az opera iránt támasztott komolyzenei igényt egyesíteni. Ezt a trendet persze nem mi találtuk ki, az egész világon egyértelműen érződik ilyen igény. A közönség részéről szerintem mindig is érződött, de mára a zeneszerzők is magukévá tették. Szeretnének ők maguk is népszerűek lenni és újra elfogadottá tenni, hogy ha egy darab népszerű, attól még nem biztos, hogy könnyűzene. Az Operafesztivál tehát ezzel a törekvésével csak élére állt egy világtrendnek és szószólója lett annak, de nem tudok róla, hogy ezt a programot rajtunk kívül bárki is intézményesen fölvállalta volna.
Hogyan alakult a Fesztivál idei költségvetése? Sikerült-e a tavalyi évhez képest ezen a téren előrébb lépni?
Idén a rendelkezésünkre álló összeg egy picit kevesebb, mint tavaly volt. Akkor még növelni tudtuk a szponzori bevételeket, de tudtuk, hogy ezek egy része egyszeri bevétel, amelyekkel a Fesztivál hosszútávú jövőjét nem lehet biztosítani. Ahhoz az kell, hogy a központi támogatás az eddignél nagyobb részt vállaljon. Önmagában ugyanis egy város sehol nem képes – más országokban sem – nemzetközi operafesztivált fönntartani. Bízom benne, hogy a Fesztivál jövőre nagyobb mértékű központi támogatást kap. Anyagi oka van annak is, hogy az operaíró versenyünk átcsúszott a jövő évadra. Amely versenyre egyébként számos értékes pályázat érkezett, terveink szerint tehát ezeket a jövő évi Fesztivál keretében mutatjuk majd be.
Kesselyák Gergely, a Bartók Plusz ügyvezetőjeTérjünk át az idei programra! Fekete Gyula operájáról már beszéltünk, az említett ősbemutató mellett azonban több más, érdekesnek és izgalmasnak ígérkező opera-előadást láthatunk. Kezdjük Puccini Turandotjával.
A művet a Brünni Nemzeti Színház – Janaček Opera mutatja be Miskolcon. Kovalik Balázs fantasztikus Turandot-rendezését hosszú évek óta élvezhetjük a Magyar Állami Operaházban; a Miskolci Operafesztivál közönsége most egy másik rendezésben is láthatja a darabot, amelyre a Jégcsarnokban kerül sor.
Csakúgy, mint a Trubadúr előadására.
A Trubadúrt a Magyar Állami Operaház a Miskolci Operafesztivállal közösen mutatja be. Felújításról van szó, amelyet Miskolcon láthatunk először, a következő évadtól pedig ez a produkció megy majd az Erkel Színházban. Két kiváló vendégénekes lép fel az előadáson: Hector Lopez Mendoza, Manrico szerepében és Alexandru Aghenie, aki Luna grófot alakítja. Leonora illetve Azucena szerepében pedig két magyar kiválóság lép majd színpadra Létay Kiss Gabriella és Ulbrich Andrea személyében.
Tavaly - a hagyománytól eltérően - nem láthattuk a Fesztiválon Bartók A kékszakállú herceg vára című operáját, amely azonban idén ismét része a programnak. Ha jól tudom, ennek a produkciónak van egy különlegessége.
Így van, a színpadon a Magyar Királyi Opera 1918-as premierje elevenedik föl. A színpadképet ugyanis az Operaház akkori intendánsa, Bánffy Miklós látványtervei alapján rekonstruálták, a rendező Szinetár Miklós, a karmester pedig Selmeczi György lesz. A produkcióra a Kolozsvári Magyar Opera előadásában kerül sor.
Izgalmasnak ígérkezik Prokofjev Tüzes angyala is.
Már évekkel ezelőtt beleszeretem ebbe a darabba, szerintem fantasztikus mű. Az előadást a Debreceni Csokonai Színház előadásában láthatjuk, amely színház néhány éve játssza a darabot, Silviu Purcărete rendezésében. Itt is hallhatunk majd külföldi vendégművészt Sébastien Soulès bariton személyében. Renátát Bátori Éva alakítja, a karmester Medveczky Ádám lesz.
Az operarajongók számára igazi csemegének ígérkezik Poulenc Az emberi hang című, egyetlen szoprán szereplőre írott operájának előadása, amely művel párban, ugyanazon az estén kerül sor Girolamo Deraco olasz zeneszerző Facebooking című operájának ősbemutatójára.
Girolamo Deraco neve nem ismeretlen a Miskolci Operafesztivál látogatói számára: ő volt az, akinek 8 másodperces operáját - amely világrekord - két évvel ezelőtt bemutattuk, tavaly pedig ugyanitt hallhattuk egy hangszeres kompozícióját. Facebooking című új operáját a szerző szintén egyetlen szopránra, valamint zongorára és tabletre írta... Nagyon örülök, hogy a tehetséges, fiatal komponista idén is jelen lesz a Fesztiválon.
Az operák mellett számos egyéb program is várja a Fesztivál látogatóit. Hallhatjuk például John Rutter Magnificat című kompozícióját. Ezt valószínűleg kevésbé ismeri a közönség.
A kortáts brit szerző leghíresebb műve a Requiem, de úgy döntöttünk, hogy egy nyári fesztiválon, egy fiatal kórus előadásában - a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézetének növendékeiről van szó - inkább a Magnificatot tűzzük műsorra, amely szintén kitűnő darab.
A Fesztivált ezúttal a Virtuózok Gálaest zárja, amelyen Miklósa Erika is fellép.
Fiatal muzsikus tehetségek zenélnek ezen az estén, akiket a közönség a Magyar Televízió komolyzenei tehetségkutató versenyéből ismerhet. Azt gondolom, hogy ez a koncert szorosan kapcsolódik az Operafesztivál gondolatához: minél szélesebb közönség felé nyitni és minél több emberrel megszerettetni a komolyzenét. Ezt tartom a legfontosabb hivatásomnak, és az Operafesztivál legfontosabb feladatának. Vissza kell adni az ítélet jogát a közönségnek. A komolyzene akkor fog visszakerülni az őt megillető helyére, ha nem a szakma dönti el elsősorban, kiket tart jó zeneszerzőknek és mely műveket tart jó daraboknak, hanem a közönség.
