Ulbrich AndreaInterjú Ulbrich Andrea mezzoszopránnal, aki június 19-én, a Miskolci Operafesztiválon Azucena szerepében lép fel Verdi A trubadúr című operájában.
Számtalan alkalommal énekelte már Azucena szerepét, többek között a Veronai Arénában is. Galgóczy Judit mostani rendezése nagymértékben eltér azoktól, amelyekben korábban fellépett?
Teljesen eltér a szokványos, hagyományos Trubadúr-rendezésektől, én nagyon érdekesnek tartom. Egészen más felfogásban kell énekelnem. Nem csak a jól ismert Azucenát személyesítem meg, a mostani karakter jóval összetettebb. Az előadásnak napjainkra is érvényes, nagyon komoly mondanivalója van, ideértve olyan fogalmakat is, mint a másság vagy a kisebbség helyzete. Mindezt természetesen nekünk, énekeseknek is értenünk kell és át kell éreznünk, hogy a rendező által megkívánt elgondolást hitelesen tudjuk közvetíteni a hallgatóság felé.
Az évek során egyébként is változott a szerepfelfogása?
Nagyon sokat. Minden előadás más. Ha ugyanabban a rendezésben énekelem ötször a darabot, akkor is ötször más. Amikor pedig egy másik rendezésben kérnek fel a szerepre, igyekszem az előzőek tapasztalait is beépíteni. Ez nem csak a színészi játékra, de az éneklés módjára is igaz: sokszor rájövök, hogy egy-egy részletet mennyire másképpen is lehet énekelni. A lelki és a hangi érettséggel együtt amúgy is változik az ember hangtechnikája.
Mikor énekelte először Azucena szerepét?
2006-ban, Olaszországban.
Miért szereti ezt a szerepet?
Mindenekelőtt a drámaisága miatt. Nehéz, de nagyon hálás szerep, rengeteg színt lehet megmutatni benne. Egy elborult elméjű nőt kell megformálnom, akiben egyaránt megtalálható az anyai szív, a szeretet, a bosszú ösztöne és az elesettség. Szívfacsaró érzés mindezt átélni. Azt hiszem, hogy kell egy bizonyos érettség, élettapasztalat, hogy valaki mindezt át tudja vinni az előadásába.
Hangilag mennyire nehéz a szólam?
Hangilag sem könnyű a szerep, de ha valaki már jól tudja, mégsem nehéz énekelni, mert Verdi nagyon értett a hangokhoz.
Mennyiben jelent nehézséget, hogy egy sportcsarnokban, hangosítás mellett lépnek fel?
Nekem nem szokatlan, mert énekeltem már így Baselben, a Nabuccóban. Az az előadás egy hatalmas stadionban volt, természetesen ott is mikroporttal énekeltünk.
Ulbrich AndreaIlyenkor másképp énekel, visszafogja a hangját?
Nem tudom, illetve nem akarom visszafogni a hangom, mert akkor megváltozna a hangszínem. Úgy énekelek, ahogy szoktam, a többi már a hangmérnök dolga.
Egyébként vissza szokta hallgatni a régi felvételeit?
Igen, de nagyon kritikus vagyok magammal.
Egy ízben már énekelt a Miskolci Operafesztiválon, 2005-ben.
Akkor a Normában léptem fel Adalgisa szerepében. Miskolc különösen kedves nekem, mert az édesapám, Bottyán Endre egyike volt azoknak, akik a negyvenes évek végén ebben a városban megalapították az első operatagozatot. [Bottyán Endre basszbariton eredeti neve Ulbrich József volt, de Bottyán Endre néven lépett fel. Mura Péterrel, Lukács Ervinnel és Horváth Ádámmal közösen alapították meg Miskolcon a színház első opera tagozatát. - CsB -]
Azucenát nem csak a Veronai Arénában, de számos más külföldi operaházban is énekelte.
A drámai szerepeim sora az Aida Amnerisével indult Düsseldorfban, a kétezres évek közepén. Ezt követően jött Azucena, amivel számos olasz nagyvárosban szerepeltem. Felléptem Triesztben, Cremonában, Comóban, Paviában és végül a Veronai Arénában, ahol négy éven át énekeltem: a Nabuccóban Fenenát, a Trubadúrban Azucenát és az Aidában Amnerist. Utóbbit világszerte egyenesben közvetíttek, 3D-ben a Scalától a Metropolitanen át a Covent Gardenig, és több környező országban is, de Magyarországon sajnos nem.
Láthatja majd újra a Veronai Aréna közönsége is?
Nagyon remélem. A négy éves veronai fellépés-sorozatom utána többször megoperálták a térdemet, ezért hosszabb időt ki kellett hagynom. De most már jól vagyok.
