Sz. Prokofjev: A három narancs szerelmese – a Horvát Nemzeti Színház előadása„De vajon mit akar a közönség?” A szórakoztatóipar örök dilemmájának gordiuszi csomóját könnyedén vágta át a Horvát Nemzeti Színház A három narancs szerelmese című Prokofjev-operájának rendezője, Krešimir Dolenčić: operából paródiát, tragédiából komédiát kreált... Hollywoodi filmekből ismerős alakokkal mesélt a meséről kitűnően megszerkesztett, mókás commedia dell’arte előadásban a nevetés gyógyító hatalmáról.
Alaposan felkészültnek kellett lennie korunk filmterméséből A három narancs szerelmese közönségének, ha tudni, vagy legalább sejteni akarta, hová is csöppent a Horvát Nemzeti Színház előadásában. Sorra bukkantak fel a színpadon a hollywoodi filmes és rajzfilmes karakterek (ne várják a naplóírótól, hogy valamennyit – a tévedés jogát fenntartva – felsorolja), nem mintha különösebb közük lett volna a
Prokofjev: A három narancs szerelmese (Király: Berislav Puškarić, Herceg: Michael Robert Hendrick, Ninetta hercegnő: Tanja Ruždjak) Prokofjev-darab meséjéhez. A rendező, Krešimir Dolenčić viszont olyan kavalkádot állított össze belőlük díszlet- és jelmeztervezőjével (Simon Bejer), hogy a nagyérdemű a meglepetéstől eleinte csak kapkodta a fejét.
Merthogy mit is kellett illusztrálnia? Carlo Gozzi 1761-ben írt egzotikus meséjét, amelynek főhőse egy melankolikus királyfi, akit senki nem tud felvidítani. Ünnepséget rendeznek hát, hogy megpróbálják nevetésre bírni, ám ez csak akkor sikerül, amikor az eseményre érkező gonosz boszorkány, Fata Morgana (Tamara Franetović Felbinger) hasra esik előtte. A felnevető herceget a boszorkány megátkozza: olthatatlan szenvedélyt önt belé három, hercegnőt rejtő narancs iránt. Rájuk is talál egy sivatagban, de kísérője, Truffaldino nem tudja, hogy a narancsokat csak víz közelében szabad felbontani. Két hercegnő szomjan is hal emiatt. A harmadik narancsban élő Ninetta hercegnő azonban túléli, ám a herceg nem sokáig lehet boldog: Fata Morgana patkánnyá változtatja a lányt. Az esküvő napján a trónon így egy patkány ül, akit végül sikerül visszavarázsolni. A viharosan sodródó események után a hepiend...
Lenyűgöző operai történet ez? Kérdéses, bár elmesélhető, és lépésről lépésre nyomon követhető. A rendező mégis inkább úgy gondolta, hogy Prokofjev zenei megformálás szempontjából sem könnyű muzsikája kapcsán a művészi (vagy kevésbé művészi) szórakoztatásról és annak fogadtatásáról ad sajátos látleletet. A közönség soraiban ülő kórus egymást túlkiabáló tagjai jelenítették meg a viharos gyorsasággal változó közízlést. Egymásnak ellentmondóan kinyilvánítva, hogy pillanatnyilag mit szeretnének látni: drámát, operát, komédiát, tragédiát. Ezért került a színpadra mindaz, ami ma egy átlagos kultúrafogyasztó számára ilyen-olyan csatornák révén ismerős lehet. A melegítőjén P-betűt viselő, eléggé koros, mégis örökifjú ’Prince’ (Herceg: 
Prokofjev: A három narancs szerelmese (Ninetta hercegnő: Tanja Ruždjak)Michael Robert Hendrick), a Szabó István Mephistójára emlékeztető szolgája, Truffaldino (Ladislav Vrgoč), az intrikus miniszterelnök „Ollókezű Edward” (Leandro: Davor Radić), a rajzfilmfiguraként megelevenedő Király (Berislav Puškarić), a Szakács (Siniša Štork), a Ceremóniamester (Božimir Lovrić). Amikor pedig lehull a lepel a három narancsról, három Marilyn Monroe tűnik elő, platinaszőkén, ahogy a közkézen forgó fényképekről ismerhető.
Szóval: itt áll előttünk Marilyn Monroe hercegnő! Krešimir Dolenčić pedig üdvözöl mindenkit a való álomvilágban, ahol mindenki megkaphatja azt, amit akar! Ráadásul Prokofjev avantgarde muzsikáját (a horvát színház zenekarának hibátlan tolmácsolásában, Nikša Bareza vezényletével), amit ezzel a látvánnyal olyan könnyeddé tett, hogy szinte észre sem lehetett venni, hogy repül az operában az idő. De vigyázat! A zárójelenetben a Herceg és Ninetta/Marilyn hercegnő ruhája alól patkányfarkak lógnak ki! Intő jel ez a „fogyasztónak”, hogy azért csak felemás ez a hepiend...
videónapló
