Az I Musici a Miskolci Nemzeti Színház nagyszínpadánLélekemelő hangversenyeknek lehettek szem- és fültanúi a Bartók Plusz Operafesztivál hetedik napján: az I Musici di Roma a Nagyszínházban adott feledhetetlen koncertet (többszöri ráadással), a Szent Efrém Férfikar és Somogyi-Tóth Dániel közös hangversenyen a belvárosi evangélikus templomban állt a közönség elé.
Miközben a RockGiovanni éjszakába nyúló főpróbáját tartották a széllel és hideggel dacolva az Avasi kilátónál, teltház várta az I Musici di Roma hangversenyét a Miskolci Nemzeti Színház Nagyszínházában.
Az I Musici a Miskolci Nemzeti Színház nagyszínpadánA Zenészek (azaz az I Musici) nem először járnak a fesztiválon, de mint az előző évben, most sem okoztak csalódást. A kifinomult profizmus vitte őket a világhírnévig (no meg Vivaldi, akinek A négy évszak című kompozícióját ők tették a világ koncertrepertoárjának leghíresebb zeneművévé). A Bartók Pluszra érkezve műsoruk első részét az operaszerzőknek szentelték: Rossini, Puccini, Mascagni és Verdi nyitányai és intermezzók csendültek föl tolmácsolásukban, vonószenekar lévén közbeékelve egy Paganini-darabot, A velencei karnevált.
A szünet utáni második rész a 20. századi kortársaké volt: Hindemith-, Dvořák-, Sosztakovics-művekkel adtak ízelítőt ebből a korszakból.
Az együttes páratlan előadását páratlan fogadtatás kísérte. A hallgatóság hosszan tartó tetszésnyilvánítását ráadásokkal honorálták a Zenészek. A Piazzolla Libertango és a Bartók Román népi táncok mellett végre megszólaltathatták – még ha csupán egy kompozíció erejéig is – a számukra oly kedves Vivaldi muzsikáját.
Az orosz opera óriásai
Keressenek rájuk az interneten – sajnos Ivan Kozlovszkij (tenor) művészetéből már nem kapunk ott ízelítőt (vagy legalábbis nem könnyen), de Szergej Lemesev (tenor) és Fjodor Saljapin (basszus) egy kattintásra énekel nekünk. És ha ez megtörtént, másképp nézik majd a miskolci Színháztörténeti és Színészmúzeumban látható vendégtárlatot. A moszkvai Bahrusin Színházi Múzeum kiállításának címe nem titkolódzik: Az orosz opera óriásai – Saljapin, Kozlovszkij, Lemesev. Mégsem árul el mindent. A 20. század első felének kiválóságai ők (bár az 1900-ban született Kozlovszkij 87(!) évesen adta utolsó szólókoncertjét). És a díszlettervek, a művészekről készült fotók, karikatúrák, a plakátok tipográfiája (például a fekete-fehér szövegtenger közepén hatalmas, vörös betűkkel szedett név) arról árulkodik, hősi korszak volt ez. A hősszerelmeseké, az operahősöké – és az opera műfajának hőseié.
Ugyanakkor nem lehet elfelejteni: a forradalmi majd sztálini Szovjet-Oroszország kiválóságai ők. Ezért a bemutató szövegekben nemcsak a hangjukat, előadásmódjukat leíró (magasztaló) részleteket találunk, de olvashatunk arról is, hogy évekig nem utazhattak külföldre (mint Kozlovszkij), vagy éppen emigráltak (mint Saljapin), akit világsztárként is kifütyültek emigráns oroszok...
A kiállítás látogatói nézelődés közben hallhatják Saljapint, de ha a végére érve szeretnénk részesei lenni a mindhármuk által teremtett színpadi csodának, akkor van egy jó hírünk. Létezik egy DVD, ha nem is magyar kiadásban (Russina opera at the Bolshoj) az orosz opera hőskorából, amelyen mindhárom kiváló művészt megnézhetjük egy-egy híres szerepében!
Videónapló
