W. A. Mozart–Szüts Apor: RockGiovanni (a kőszoborrá vált Avasi kilátó)Merész megközelítésben tárult a közönség elé Mozart Don Giovanni című operája a Bartók Plusz Operafesztivál Ezrek operája sorozatában. Egy köztéri épületből, az Avasi kilátóból kőszobor, operából rockopera lett: a RockGiovanni. Játék a színekkel, a hangulatokkal, a klasszikus és modern harmóniákkal. Kísérlet arra, hogy 21. századi kortársunkká váljon a 18. századi szerző.
A nagy klasszikus művek, például Shakespeare drámáinak újrafordítása Arany János után mindig vérre menő vitát vált ki nemcsak irodalmi, de olvasói körökben is. A Don Giovanni története, és maga Mozart Don Giovannija duplán is klasszikus, hiszen a minden nőt meghódítani akaró és képes Don Juan neve ma is a csábító szinonimája, története számos szerzőt megihletett, és minden feldolgozás közül a leghíresebb Mozart operája (a librettót Lorenzo Da Ponte írta).
RockGiovanni (Don Giovanni: Uğur Yılmaz, Leporello: Dragoljub Bajic, Donna Elvira: Vizin Viktória)Nem csoda, hogy az idei Ezrek operája, a RockGiovanni előadása előtt nyitottságot kért a közönségtől felkonferálásában Bősze Ádám – hiszen az újrafordításhoz hasonló történt a Bartók Pluszon, az Avasi kilátó lábánál Mozart grandiózus operájával. Csak egyes részeket ugyan, de „átfordított” mai zenei nyelvünkre, napjainkban használatos elektronikus hangszerekre Szüts Apor zeneszerző. Pontosabban nemcsak a mai nyelvre fordította, hanem azzal a gondolattal megújítva nyúlt hozzá, hogy ha maga Mozart is kortársunk lenne, ismeretében mindannak, ami az 1700-as évektől napjainkig történt a zenében, vajon milyen megoldásokat alkalmazna?
Fölösleges, mert úgyis megválaszolhatatlan kérdés, hogy (például) Mozart vajon tényleg a Boban Marković és Emir Kusturica által köztudatba emelt zenei és mozgásvilágot választotta volna Masetto és Zerlina parasztlagzijának megjelenítésére – azt viszont már tudjuk, hogy Mozart zenéjébe ez is zökkenőmentesen beleépíthető. Mint ahogy működik a jazz és a sanzon, a rock és a rokokó is. Ezt nemcsak a közönség jelezte vissza, de a kiváló énekesek is beilleszkedtek az eredeti mozarti szólamaikat ugyan nem, de a zenei környezetet érintő változásokba.
RockGiovanni (Don Giovanni: Uğur Yılmaz, Kormányzó: Gábor Géza)Mozart eleve monumentális zenéjének ilyen átdolgozása megköveteli a monumentális teret. Nem először zarándokolt a fesztiválközönség az Avasi kilátóhoz operát nézni, nem először változott át a város jelképe színpadi térré. De talán először lett ennyire szerves része a torony egy előadásnak. Vlad Troickij rendező – a világítás- és vetítéstervező Marija Volkova – közreműködésével átjárható, egy képpé soha össze nem forró teret alkotott a teraszra felvezető létrák és a rájuk feszített vásznak segítségével – ezekből lesz város, egy palota belső tere, a meggyilkolt Kormányzó kiömlő vére, a meghódított nők ezreit megidéző látomás...
A technikának köszönhetően a közönség az állványzat vásznain láthatja a kilátó mögött elhelyezett zenekar karmesterét, Kesselyák Gergelyt, illetve az énekeseket is, de nem a kivetítés valódi funkciójának, inkább csak a megjelenítés tökéletlen vágyának megfelelően. A kifejező látvány természetesen akkor éri el csúcspontját, amikor a darab: mikor a kőszobor magával ragadja a bűneit meg nem bánó Don Giovannit – ám erről ne essék több szó, mert az felérne egy spoilerrel. Emlékezzünk meg inkább a jelenet hatására beálló néma, döbbent csöndről és a darab végén dobogással kísért tapsviharról.
Don Giovanni ezrek operája volt mindig – és valószínűleg újabb ezreké lehet a pénteki és szombati Bartók Pluszos előadások révén.
(Interjúnk Vlad Troickij rendezővel »)
#szeretnekahallgatók
Bősze ÁdámCsak az nem hibázik, aki nem dolgozik... És: csak az nem bakizik, aki nem beszél nagyközönség előtt. Bősze Ádám, a Bartók Rádió és a Magyar Televízió (és nem utolsó sorban a Bartók Plusz Operafesztivál előadásainak) műsorvezetője saját esendőségén felülemelkedve állított össze stand-up produkciót tíz éve tartó médiamunkásságának emlékezetes tévedéseiből, elszólásaiból. Középpontba állítva a félrehallásokra és félreértelmezésekre képes, de mindig a maximumot nyújtani akaró embert, aki ha gyakran hallott/látott műsorvezető, még inkább ki van téve a hallgatóság jóindulatának.
A tipikus műsorvezetői tulajdonságok közé tartozik a vágy, hogy szeressék a hallgatók/nézők, legyenek ők magánemberként jó, vagy éppen rosszindulatúak. Bősze Ádám mindenesetre egy lépéssel előttük jár: stand-up műsorával már beismerte esendőségét, amit kellő humorral és öniróniával állított elénk a #szeretnekahallgatók című estjén. A régmúlt és közelmúlt bakijain, elszólásain, más (az előadó) ügyetlenségén nevethettünk felhőtlenül. Kicsit magunkon is a teltházas Kamaraszínház közönségének soraiban.
videónapló
