Míg az Avasi kilátónál másodszor gyűltek össze az idei Ezrek operája, a RockGiovanni előadására a kortárs zenei megfogalmazások hívei, addig a Miskolci Galéria udvarán Ős-operák címmel szentek legendáriumába pillanthattunk bele. Selmeczi György zenéje és rendezése ma érvényes és élvezetes előadással tette emlékezetessé a pótszékes előadás közönségének estéjét.
Népi színjáték operára hajazó formában, szentek régi legendái kortárs zenével... Különböző korok műfajait gyúrta egybe Ős-operák címmel Selmeczi György. Valahogy úgy tett a zeneszerző, ahogy a szentek életét bemutató darabok: egyfajta színházi példázatot állított elénk.
Hiszen, ahogy ő maga fogalmazott a bemutató kapcsán: „A Kárpát-medence archaikus keresztény közösségeinek egy
házi és világi műformái tálcán kínálják az összefüggéseket későbbi korok zenés színházi műfajaival, köztük az operával. (...) Az egyéni és közösségi megszólalások váltakozása – melyek ismerősek lehetnek a betlehemes játékokból vagy akár a passió formarendjéből –, magában hordozza a mindenkori színpadi eseménysor kialakulásának lehetőségét.”És a lehetőség a Bartók Pluszon valósággá vált.
Két olyan szentet választott a zeneszerző – és ez esetben ifj. Selmeczi János társaságában a szöveg összeállítója és szerkesztője –, akiket a ma átlagembere is viszonylag jól ismer. Tours-i Szent Márton élete a novemberi libasültek és újborok kóstolása közben újra és újra előkerül, és sokat tett ismertségéért a 2016-os Szent Márton év, születésének 1700. évfordulója. Szent Jakab apostol életére és mártírhalálára pedig azóta vetül szélesebb fénysugár, amióta egyre többen járják végig a Szent Jakab-zarándokutat, azaz az El Caminót.
Bár a játékok egyszerű története jól nyomon követhető akkor is, ha valaki minden előismeret nélkül érkezik, a sok finom utalással élő rendezés a némi ismerettel rendelkezőket jutalmazta.
A Szent Márton-játék a Savariában (Szombathely) született tours-i püspök egész életét végigkíséri. A Szent Jakab-játék az első vértanú apostol életének utolsó tetteit – a ma már ritkán emlegetett, inkább csak a kora középkori Legenda Aureából, Jacobus de Voraginea azóta sokszorosan felülbírált művéből ismert félelmetes harcot a mágussal és a démonokkal –, valamint mártíromságát dolgozza fel. Míg az előbbi a kikiáltó bevezetőjével és népdaltisztaságú zenei részletekkel inkább a „piactéri”, addig az utóbbi a latin szövegek beemelésével a vallásos játék felé hajlik.
A játszó személyek menettel érkeznek az előadás helyszínére, díszlet nélkül, egyszerű jelmezekben állnak színpadra. Ám a zene és maga a játék kortársunkká emeli ezt a régi formát is.
Selmeczi György egyszer azt mondta: aki olyan elfogult az opera műfaja iránt, mint ő, az mindenben operát lát. Ezekben a történetekben nemcsak az operát, de a ma közönségéhez szóló zenei és színpadi megjelenést, a ma szórakoztató játékot is megtalálni.
videónapló