Tapsvihar kísérte a Bartók Plusz nyitóhangversenyét a Miskolci Nemzeti Színház Nagyszínházában. A forró hangulatú operagálával hivatalosan is megnyílt a 19. operafesztivál, hogy tíz napon át építse azt a hidat, amely – a Bartók Plusz művészeti kiáltványának szellemében – „egyesíti a mai musicalek népszerűségét a komolyzene iránt támasztott legmagasabb esztétikai-minőségi elvárásokkal, hogy ezzel Mozart, Verdi és Puccini szellemiségéhez térjen vissza”.
Nyitóparádé adta hírül Miskolc belvárosában péntek délután: megnyitja kapuit a Bartók Plusz Operafesztivál. A látványos felvezetőesemény – a fesztivál fő helyszínét jelentő Miskolci Nemzeti Színházba „beköszönő” Bartók és Kékszakállú óriásbábokkal, az oldtimeren érkező Aranysárkánnyal, a jazzdobosokkal, a fúvószenekarral, az utcán végiggördülő zongorával – szimbolikusan hirdette azt a gazdag kínálatot, amivel idén várja a látogatókat a rendezvény. A parádé záróhelyszínén, a Szent István téren fesztiválízelítőként francia operagála, majd a nemzetközi énekversenyeken és zenei fesztiválokon győztes LeonVoci tenorjai várták a közönséget.
Kesselyák GergelyA fesztivál ünnepélyes megnyitását jelentő esti operagálára zongorakiállítással egybekötött nosztalgikus hangulatkoncert és utcatánc invitálta a nagyérdeműt a Miskolci Nemzeti Színház Nagyszínházában. Az emelkedett hangulatban a köszöntők a Bartók Plusznak a magyar kortárs zenei életben kivívott kitüntetett helyét, valamint a város és az ország imázsának emeléséért végzett munkáját hangsúlyozták.
Krucsainé Herter Anikó, az EMMI helyettes államtitkára – dr. Kásler Miklós miniszter szavait tolmácsolva – az operafesztivál értékteremtő és -közvetítő szerepéről szólva a zene identitásőrző erejéről beszélt. Kiemelve, hogy legnevesebb zeneszerzőink a magyar népzene alapjain felnőve emelték a magas művészet rangjára nemzetünk zenei kultúráját.
Miskolc polgármestere, dr. Kriza Ákos emlékeztetett: a Bartó Plusz idén Pro Urbe díjat kapott, ezzel ismerték el a fesztiválnak a város életében betöltött kultúrmisszióját. A Bartók Plusz a 21. századi modernitást képviseli, ahogy Miskolc is a 21. századi fejlődés útján jár.
A Bartók Plusz 2019 Operagála programja meglehetősen eltért a szokásos gálahangversenyektől. Olyan zeneszerzőket és olyan műveket vonultatott fel, amelyek az opera műfajában ugyancsak jártas Magyar Állami Operaház Zenekara és Énekkara számára is ismeretlenek voltak korábban – avatta be a közönséget a műsort jegyző karmester és fesztiváligazgató, Kesselyák Gergely.
D
Brickner Szabolcs és Molnár Ágnese nem csak ők nem ismerhették Aldo Finzit, az olasz fasizmus áldozatává vált zeneszerzőt és a milánói Scala operaíró versenyén győztes La serenata al vento (Szerenád a szélnek) című művét. Azt ugyanis a szerző zsidó származása miatt be sem mutatták. (A premier végül 2012-ben a bergamói Donizetti Operaházban volt). A dallamos, lírai vígopera megindító részleteit Molnár Ágnes és Brickner Szabolcs előadásában most Miskolcon is hallhatta a közönség.
Az Oscar-díjas filmzenéiről inkább ismert Erich Wolfgang Korngold a Das Wunder der Heliane (Heliane csodája) operájával a kritikusok szerint megbukott a premieren. A „giccsesnek” titulált mű mégis közönségsiker lett, ennek ellenére kikopott az operaházak repertoárjából. A szerző és a darab újrafelfedezése jegyében a gálaműsorba került Heliane-ból Kele Brigitta és Eric Fenton tolmácsolásában hallhattunk zeneileg szépen megformált, giccsesnek pedig egyáltalán nem mondható áriát, többek között arról, hogy „a szerelem az egyetlen örökkévalóság”.
Korngold később még egyszer visszatért a gálahangverseny színpadára: a Bartók Pluszon korábban már bemutatott Die Tote Stadt (A halott város) egyik megható kettősét Boross Csilla és Eric Fenton adta elő.
Boross Csilla és Erik FentonAz 1950-es évek társbérleti életét művészi színvonalra emelő Dmitrij Sosztakovics „szovjet operettje”, a Moszkva-Cserjomuski egy letűnt, bár nem is olyan távoli világot ábrázol. A mű zenekari szvit változata „valahonnan ismerős” dallamaival osztatlan sikert hozott 2019-ben is a szerzőnek és az Operaház muzsikusainak. Az örömöt sugárzó darabban Kesselyák Gergely vehemens tempót diktált, olyannyira, hogy az egyik részletnél karmesteri pálcája is kirepült a kezéből. De nem ezért a közjátékért kapott az előadás vastapsot, hanem a tökéletesen megformált, hibátlan produkcióért.
Az operaíró versenyeken győztes zeneszerzőkre épülő zenei program a Bartók Plusz 2018-as operaíró versenyén nyertes Albin Fries Nora című művének részletével zárult: a Mein Gartent (A kertem) Brickner Szabolcstól hallhattuk.
A kortárs művek és a klasszikusok közötti hidat az estén Giacomo Puccini műve, a Turandot jelentette a Hold kórussal, a Fináléval és az elmaradhatatlan slágerrel, a Nessun Dormával. Érzékeltetve, hogy a méltán népszerű elődök nyomán a kortárs zeneszerzőknek is megvan a felelősségük abban, hogy megszülessenek napjaink népoperái. Ahogy a fesztivál művészeti kiáltványában áll: „Az opera megújításában és megmentésében most a zeneszerzőkön a sor!”
Van rá remény. Vannak kompozíciók, amelyek képesek megszólítani korunk hallgatóságát. Példa rá a Bartók Plusz 2019 Operagálát kísérő közönségsiker. Is.
videónapló
