Pietro Mascagni: Iris (a pilseni Josef Kajetán Tyl Színház vendégjátéka)Mascagni-bemutatót tartott a Bartók Plusz: az Iris távol-keleti története a pilseni Josef Kajetán Tyl Színház vendégjátékában elevenedett meg a fesztivál színpadán. A napi programban emellett Légyott-ra volt hivatalos a közönség (a Spanyolnátha folyóirat irodalmi estje), de láthatták a Bogányi-zongoráról szóló filmet, Kocsonya Mihály bolondos házasságát (az egri Harlekin Bábszínház produkciója), meghallgathatták Boggie-koncertjét és Seress Rezső dalait, egy régi színházi előadás emlékére összeállított esten.
Pietro Mascagni: Iris
Pietro Mascagnit egyoperás szerzőként tartja számon a világ, nemcsak a közönség, de az alapján, hogy a Parasztbecsületen kívül nem nagyon játsszák operáit, kimondhatjuk, hogy a szakma is. Az operafesztivál most változtatni kívánt ezen. Az Ezrek operájának választott Parasztbecsület pénteki előadása után Iris című operáját láthatta a Nagyszínház szombati közönsége.
Pietro Mascagni: Iris – A Josef Kajetán Tyl Színház vendégjátéka (Pilsen, Csehország)Az este ezen túlmenően is különlegességnek számított. Mint a műsorvezető, Bősze Ádám bevezető szavaiból kiderült, valószínűleg magyarországi bemutató született a Bartók Pluszon. Valószínűleg – ugyanis egyetlen nyomra sikerült bukkanni. Egy 1923. október 24-én megjelent hír szerint Miskolcon(!) az Iris bemutatójára készültek, ám újabb hír, tudósítás, kritika nem erősítette meg, hogy az előadás valóban megszületett. Akárhogy is: az Iris bemutatója Miskolcon volt, legfeljebb közel 100 év eltéréssel. Fontos különbség lehet még az is, hogy vendégjátékot láthattunk: a Josef Kajetán Tyl Színház (Pilsen, Csehország) produkcióját.
A történet, ami a 19. században újra felfedezett, de még kevéssé ismert Távol-Keletre, Japánba vezeti a nézőket, egy régi legendára alapoz, és valójában nagyon egyszerű. A gyermekien tiszta – és még valóban félig gyermek –, ám gyönyörű Irist elrabolják vak apja mellől és a gésák közé viszik. Ő azonban sem kedvesség, sem fenyegetés hatására nem fogadja el új helyzetét, és miután apja is megátkozza, a vízbe veti magát, majd a Nap öleli magához az örökkévalóságban.
Pietro Mascagni: Iris – A Josef Kajetán Tyl Színház vendégjátéka (Pilsen, Csehország)Szimbólumokkal teli mű ez. Írisz neve maga is jelkép: a kék vagy épp napsárga virág jelentése: hűség; remény; bölcsesség; bátorság; elismerés; lángolás – és formája miatt szexuális jellegű üzenetet is hordoz. A darabbeli leány is hasonló. Vak apja mellett, a falutól is távol élve világát a virágok töltik ki, és a felkelő Nap országában a Nap tisztelete. A Nap, amiről azonnal megtudjuk a kórus segítségével, hogy világunkban belőle (vagy inkább tőle?) kapjuk a fényt, a meleget és a szerelmet. Hogyan találhatná meg a helyét az emberek érdekvezérelt világában, különösen egy olyan durva, a nőket tárgyként kezelő környezetben, mint Tokió örömnegyede? A víz megtisztítja – a mindenség magába fogadja.
Egy példázat verista operában? Talán ez az ellentmondás az oka, hogy az Iris ritkán játszott opera maradt. A lírai jelenetek kevés lehetőséget adnak arra, hogy Mascagni gyönyörű zenéjében a drámai erő is kiteljesedjen. A pilseni társulat előadása az inkább realista jelmezekkel és jelzésszerű díszletekkel finoman balanszírozott ebben a kettős világban, a zenekar pedig híven tolmácsolt minden érzelmi rezdülést. Így a két Mascagni-estével, a magyarországi bemutatóval ismét fontos operatörténeti pillanatnak lehetett tanúja a fesztivál közönsége. (színlap »)
