„Híd a jövőbe” című gálahangversenyével zárta tíz napon át tartó rendezvénysorozatát a „ Bartók + Puccini 2012” Miskolci Operafesztivál. A hangverseny formálisan a hagyományt idézte, a programja viszont már azokat az új utakat szerette volna bemutatni a közönségnek, amelyen a fesztivál a 2013-as évtől szeretne elindul.
Az első lépés
A „Bartók + Puccini 2012” nevében még a Miskolci Operafesztivál régi hagyományait idézte, tartalmában viszont a korábbiaknál lényegesen nyitottabb rendezvény képét szerette volna mutatni magáról. Arról pedig, hogy milyen művészeti elvek szerint jelöli ki magának az útját ez a tucatnyi évet megélt „Bartók + ...” sorozat, arra példa a „Híd a jövőbe” címen megrendezett gálahangverseny volt. Hangverseny, ahogy annak lennie kell: kiváló előadókkal, énekesekkel, muzsikusokkal...
Herczenik AnnaCsakhogy ez a gála most nem csak az emberi hangra és a nagyzenekari megszólalásból építkezett, hanem – a hagyománytól elrugaszkodva – a látványra is. Mint egy félig szcenírozott előadás, amelyben a zenei témához kapcsolódóan performansz is zajlik, hol a színpadon, hol a nézőtéren, de akár a színpadon ülő zenekar fölötti térben, amelyben Sondheim Kis éji zenéjének betétdalára (Send in the clowns) egy zsinórokon függő „akrobata” egyensúlyozott a színpad hátterére fénnyel festett kötélen.
Ahogy az est házigazdájának, Kesselyák Gergely fesztiváligazgatónak a műsorszámokat összekötő szavai egyértelműsítették: hasonlóképpen egyensúlyozik most a fesztivál a jövője felé, amelyben nem csak magát a rendezvényt kell átmenteni a következő évtizedekre, hanem – álláspontja szerint – az opera műfaját is. Hogy a klasszikusok mellett életre keljen, új tartalmat kapjon a műfaj, és jöjjön létre napjainknak az az igényes zenéje, amely vissza tudja hódítani a közönséget. Ennek jegyében olvasta fel Kesselyák Gergely a Miskolci Operafesztivál művészeti kiáltványát is, amely így hangzik:
„Széles tömegeket megszólítani képes mai népopera nélkül az operajátszás múzeummá, társadalmi támogatottság híján rétegműfajjá szűkül. A rendezői operajátszás késleltette a folyamatot, de ez ma már kevés. Most a zeneszerzőkön a sor.
Világ Zeneszerzői!
Hozzátok létre azt a radikálisan új operaműfajt, amely újra egyesíti a mai musicalek népszerűségét a komolyzene iránt támasztott legmagasabb esztétikai-minőségi elvárásokkal, és ezzel Mozart, Verdi és Puccini szellemiségéhez tér vissza!”
Alkalmi Három tenor: Nyári Zoltán, Kiss B. Atilla, Horváth IstvánAz opera műfaj lehetséges új irányainak csírái pedig ott vannak azokban a művekben, amelyek a 20. században már megszülettek. Ezt idézték a gála programjába beválogatott szerzők és művek: Leonard Bernstein, Kurt Weill, Georg Gershwin, a már említett Stephen Sondheim, valamint a velünk élő magyar zeneszerzők – Orbán György, Gyöngyösi Levente, Vajda János és Fekete Gyula – darabjai. S hogy a fesztivál mennyire elkötelezett az új irányzat felé, azt Alekszej Ribnyikov orosz zeneszerző Junona és Avos című (rock)operájával is jelezte: az első és második rész zárószámaként is elhangzott: a Halleluja kezdetű Finálé...
