„…érték jött létre azzal, hogy egy gazdaságilag nehéz helyzetben lévő város bátorsággal és a nemes kultúrába vetett hitével kívánja felhívni a figyelmet határon belül és túl …”
(Hiller István kulturális miniszter – MTI, 2003. április)
„Az a cél, hogy Miskolc, a kelet kapuja fesztiválvárossá váljék, immár sikerült.”
(Hiller István kulturális miniszter – Észak-Magyarország, 2003. június 13.)
„…Valószínű, hogy a taps nem csupán egy előadásnak és az előadóknak szól, hanem magának az operafesztiválnak, sőt a városnak is. Hiszen az operafesztivál egyben a város ünnepe.”
(Heller Ágnes filozófus – Észak-Magyarország, 2003. június 19.)
„A legmeglepőbb, hogy a közönség teljes mértékben toleránsnak bizonyult. … Az egész fesztiválon a nézők teljesítettek a legegyenletesebben. Ők voltak a legjobb formában, megtöltötték az auditóriumot, s mindegy volt nekik, hogy konzervatív, alternatív, avangard, modern, ultramodern, posztmodern, neo-alternatív-ultra-posztmodern (in memorian Polonius) mindegyiket sikerre vitték. Merje valaki azt állítani, hogy a magyar operanéző csak a hagyományosat szereti, és elutasítja az újat; menten Miskolcra irányítom.”
(Koltai Tamás kritikus – Színház, 2003. október)
Nota bene, az elmúlt három évben Pécsett és Miskolcon megszületett és életképesnek bizonyult a Játék és a Hang városa.
(Galló Béla újságíró – Magyar Hírlap, 2003. június 26.)
„Nem volna meglepő, ha a külföldiek körében elsősorban Bartók miatt válna népszerűvé a fesztivál. Az a trend, hogy Bartók mellett egy népszerű szerzőt szerepeltetnek, Bartókot is népszerűbbé teheti. … A sor a végtelenségig folytatható, ettől a nagyszerű az ötlet. Igazi „sziámis”.”
(Batta András zenetudós – Észak-Magyarország, 2003. június 11.)
