„Elméletem szerint az a világ fővárosa, ahol éppen a legszebben énekelnek. Magyarország fővárosa szombaton Miskolc volt. De lehet, hogy Európa fővárosa is. Ha valaki azt mondja, hogy a világ fővárosa Miskolc, azt is elhiszem neki.”
(Fáy Miklós zenekritikus – Népszabadság, 2003. december 16.)
„Az az érzésem, nem nagyon tudja, érzi, éli meg még a város, mit is tart valójában a kezében, hogy ez a fesztivál az egyetlen esélyünk, ami Európa kulturális ingerküszöbén átlökhet minket. Esély, amit életre hívtak merész emberek, - segítsünk nekik, hogy magunkon segítsünk.”
(Észak-Magyarország, Kiss László újságíró – 2003. december 15.)
Miskolc lekörözte a többi operát játszó várost. Igen nagy dolog, hogy itt mindenki imádja a rendezvényt.
(Gregor József operaénekes – Észak-Magyarország, 2004. április 15.)
„Miskolc ügyesebb volt, mint az opera! … fontos az önök városának rendezvénye. Amely egyébként a világ bármely nemzetközi rangú fesztiváljaként megállná a helyét. …”
(Tokody Ilona operaénekes – Észak-Magyarország, 2004. április 20.)
„…milyen jelentősége lehet egy efféle rendezvénynek? Van erre egy régi történet. Chicagógan valamikor a hatvanas években összeült a városi tanács, mondván, rossz a város híre Al Capone óta, tenni kell valamit. Kitalálták, hogy a Chicagói Szimfonikusokat fogják támogatni, felfuttatni. Az eredmény ismert.”
(Fáy Miklós zenekritikus – Észak-Magyarország, 2004. június 11.)
„Nem PR-szöveg, hanem valóság: a miskolci operafesztivál fennállásának eddigi négy éve alatt sikertörténetet írt. Eredeti ötletek, jó vagy legalábbis elfogadható színvonalú produkciók, megfelelő pénzügyi támogatás és infrastruktúra (játszóhelyek), valamint a középpontban Bartók Béla életműve. Ezekből az elemekből áll össze egy évről évre gazdagodó, tényleg sikeres, bár még korántsem tökéletes fesztivál. Akik a miskolci operaünnep kapcsán valamiféle heroikus erőfeszítésről, netán csodáról beszélnek, alighanem tévednek. A fesztivál sokkal inkább egy reális közönségigény felismerésén alapuló, sok munkával, professzionálisan kivitelezett vállalkozás, ami hozzájárul a város és az északkeleti régió kulturális, sőt közvetve gazdasági-turisztikai fejlődéséhez. Ezért – s persze a (vendég)művészek miatt is – érdemes rá figyelni.”
(Retkes Attila újságíró – Magyar Hírlap, 2004. június 19.)
„Miskolcon többször is megfordultam az elmúlt esztendőkben, és állítom, ideálisabb helyszínt nem is találhattak megálmodói, mint hazánk első kőszínházát és a hozzá kapcsolódó létesítményeket. A város ma már nem a nehéz iparáról híres, hanem ismét elfoglalta régi helyét: Magyarország egyik vezető kulturális centruma lett.”
(Kálmán Gyöngyi újságíró – Mai Magyar Kultúra, 2004. július)
„A miskolci rendezvény gyökeret eresztett. Ezt, bevallom, eleinte nem is reméltem. Szerencsére a régió közönsége fogékony és érdeklődik az operák iránt. …”
(Koltai Tamás kritikus – Észak-Magyarország, 2004. június 1.)
„ Ma már sokan érzik magukénak Miskolcot…Legekből nincs hiány ebben az érdekes fekvésű, múltjának értékeihez egyre jobban ragaszkodó városban…”
(Vadas Zsuzsa újságíró – Nők Lapja, 2004. július 28.)
„…A „Bartók + …” fesztivál úgy tűnik, megmarad. Volt, mert megteremtették. Van, mert sokan, nagy erőfeszítéssel őrizték, és őrzik. És lesz, mert immár lennie kell…
A Bartók + Csajkovszkij Operafesztivál nagy érdeme, hogy ismert és kevésbé ismert Csajkovszkij-remekművek a hagyományostól eltérő módon is megszólalhattak. Nemcsak jó opera- és balettelőadásokat sorakoztatott fel, hanem a képzettársítások gazdag és ötletes füzérét is megpróbálta belopni a nézők tudatába. …Pár év múlva, ha visszaemlékszem a miskolci Operami 2004-es évadjára, biztosan ez ugrik be: ekkor volt itt Obrazcova, az istennő.”
(Zala Szilárd újságíró – Criticai Lapok, 2004. szeptember)
„Miskolcot már a zene építi, ahogy arrafelé büszkén mondják, és nem túloznak. ”
(Nők Lapja, Vadas Zsuzsa újságíró – 2004. november 4.)
A külföldiektől, akikkel riportokat készítek, meg szoktam kérdezni: ismerik-e Miskolc, a Bartók + … nevét. Ismerik. Tudják, hogy ebben az európai mércével mérve kisebb városban jól működő, érdekes fesztivál született, és figyelnek rá.”
(Kovács Sándor zenetudós – Új Holnap, 2004. ősz)
Akkor, amikor korunk élvonalbeli operasztárjai (sajnos) meglehetősen ritkán koptatják fővárosi dalszínházunk színpadát, igazán figyelemre méltó törekvés és valóságos „hiánypótlás” az, amit a miskolci szervezők vállaltak. Nyugodtan mondhatjuk, nekik köszönhető, ha nem maradunk le teljesen a nemzetközi operaélet „aktuális” jeleseiről.
(Pallós Tamás – Új Ember, 2004. március 28.)
„A rövid idő alatt nemzetközi rangúvá vált Bartók + fesztivál azonban nem csupán a komoly- zene kedvelőit várja. Miskolc központja ugyanis két hétre mediterrán jellegűvé alakul – utcai parádéval, művészdiákokkal, borfesztivállal, kirakodóvásárral, könnyedebb koncertekkel. Vagyis a sétálóutca környékén és a Hősök terén csak az nem talál kedvére való elfoglaltságot, aki nem akar.”
(Papp Dénes – Népszabadság, 2004. június 9.)
