„Miskolc nem adja fel. Bár nem maradhatott versenyben a 2010-es Európa Kulturális Fővárosa címért, ettől függetlenül csattanós választ is adhat. Amennyiben sikerül növelnie azt az egyébként is egyre erősebb tekintélyt, amelyet a Miskolci Operafesztivállal vívott ki, mind szűkebb pátriájában, mind a régió tágabb mezsgyéjében. … A zene várost épít, hirdetik a találkozó ötletgazdái, de ma már meghaladták a szlogent: a zene ugyanis, itt, országrészt épít. Sőt, akár virtuális új országnak is nevezhetnénk, amelyben a komolyzene fellegvárai alkotnak „monarchiát”.”
(Tamási Orosz János újságíró – Vasárnapi Hírek, 2006. február 19.)
„…fontos a támogatás, mert ami nem a fővárosban van, annak háromszor annyit kell harcolnia az ismertségért, látogatottságért.”
(Bozóki András kulturális miniszter – Miskolci Napilap.hu, 2006. február 15.)
„A Miskolci Nemzetközi Operafesztivál – az alapítása óta eltelt fél évtized alatt – a hazai kulturális vállalkozások egyik zászlóshajójává vált. Évekkel ezelőtt még a jó szándékú operabarátok számára is don quijotei vállalkozásnak számított az ötlet, hogy nemzetközi operacsillagok népesítsék be a borsodi megyeszékhelyet, rangos társulatok adják egymásnak a kilincset a százötven éves teátrum falai között, mára a programsorozat mindennapos csoda. …
Az acélváros az opera városa lett. …A fesztivál diadalmenetének egyik titka az, hogy a méltatlanul elfeledett csodaszép borsodi vidék fővárosa, Miskolc a kezdetektől fogva áldozatkészen segíti a rendezvényt..”
(Podhorányi Zsolt újságíró – Népszava, 2006. június 27.)
„A miskolci fesztivál egyébként már nem csak az operáról szól, igazi szakmai fórummá vált, ahol a jelenlévők a zene élvezete mellett találkozhatnak, s beszélgethetnek többek között az opera jövőjéről…”
(Várbíró Judit televíziós újságíró – A Hét /Erdély/, 2006. július 6.)
„Ha az a kérdés, hogy mit keres Agnes Baltsa, a világ egyik legnagyobb mezzoszopránja Miskolcon, akkor talán az a legegyszerűbb, ha őt kérdezzük meg. …egy viszonylag közeli variánst kockáztatok meg: mikor énekelt utoljára ennyire kicsi színházban? Egy pillanatnyi gondolkodási időt sem kér: még soha életében nem énekelt ekkora helyen. Hogy most miért? Mert tetszik neki az ötlet, tetszik, hogy Miskolc operafesztivált rendez, a pénzt előteremtették, a jót támogatni kell, mert higgyem el, hogy csak a kultúrával lehet fölhívni a figyelmet magunkra. A kultúra az ajtó, az ablak. A művészek bejönnek, az emberek kilátnak. …”
(Fáy Miklós zenekritikus – Élet és Irodalom, 2006. június 30.)
Ki hitte volna, hogy Miskolcról egyszer Bartók meg az opera jut eszünkbe. Nyaranta még a szombathelyi Derkovits-lakótelep emeletes házainak oldalán is Bartók-óriásplakát virít. De nem a szombathelyi Bartók Fesztivált hirdeti. Hatodik éve él, fejlődik és virul a Bartók + néven elindított nemzetközi operafesztivál … jó tudni, hogy Bartók képes várost építeni. Észak királynőjét.”
(Vass Népe – 2006. július 1.)
„Csattanós, de eleinte erőltetettnek tetsző szlogent találtak ki az alapító atyák (…): a zene várost épít. A sebhelyes vakolatú főutcai házak nem nagyon látszottak épülni, színvonalas szállást is nehéz volt találni. Ma szép pasztellszínekben pompáznak a klasszicista és eklektikus épületek, üde parkok és kellemes teraszok hívogatják az éhes kultúrbarátot, légkondicionált hotel is akad. Ez még nem a Kánaán, de a fejlődés látványos. ….”
(Albert Mária újságíró – HVG, 2006. július 3.)
Michael Schulz rendezésében A kékszakállú herceg vára psychothrillerré lett, amelyet Meháth Andrea (Judit) és Palerdi András (Kékszakállú) tökéletesen valósítottak meg... Anélkül hogy a zenés dráma ciklikus, szimbolikus jellegzetességéről lemondott volna, nagyszerű szereplői révén Schulz egy minőségi thriller jegyeit magánviselő modern tragédiát alkotott.
(B. Frakele újságíró – Opernglas, 2006/9)
Egyenesen két magyarországi ősbemutatóra lehet jogosan büszke a verizmust középpontba állító Miskolci Operafesztivál: az egyik Alfano Risurrezione című operája, a másik Giordano Szibériája volt.
(B. Frakele, újságíró – (Opernglas, 2006/9)
