„… Nagyra tartom a Miskolci Operafesztivált, amely már nem kezdeményezés, nagyon is élő dolog. Operai körökben szájról szájra terjed a híre, külföldön is. …”
(Kocsis Zoltán karmester, Észak-Magyarország – 2007. június 14.)
„… A miskolci operafesztivál egyik különlegessége a helyszínválasztás: nem csupán a színpadon adnak ugyanis elő darabokat, hanem a város számos érdekes pontján. Lully operája például a pompás barlangfürdőbe került, így aki tehette, még a vízben is úszkálva hallgathatta Lully Karneválját. Ez a koncepció egyébként nem áll távol Lully korától, az ő idején is megesett, hogy az udvar, élén a királlyal, egy pikniken hallgathatta a zenészeket. ….”
(Magyar Hírlap – 2007. június 23. – Kolozsi László)
„… A kívülállónak fel sem tűnik, milyen gondos műsortervezést, összehangolást igényelt az idei fesztivál repertoárja. A francia barokk születésétől a romantikán át a Bartók-kortársak XX. századi remekműveit – azaz a gall operairodalom teljes keresztmetszetét – ismerheti meg itt, a magyar végeken a néző. …”
(Magyar Nemzet – 2007. június 25. – Metz Katalin)
„Borsodi Dubrovnikként” emlegették a tizenkét napos fesztivál idején Miskolcot, méltán. A forró nyári délutánokon és főként éjszakákon önfeledt népünnepély hangulata áradt az utcákon. …
A francia romantika ritkán hallható nagyoperájához, Halevy A zsidónő címűhöz a vendég Litván Nemzeti Operaház szakemberei előzetesen lemérték a miskolci színpadot, és Günter Kramer rendező ehhez igazodva állította be a társulat előadását még otthon. A miskolci eredményt világszínvonalúnak minősítette a közönség soraiban ülő Vincenzo De Viva, a valenziai operaház művészeti igazgatója, megjegyezve, nem ismer olyan helyet Európában, ahol egyszerre tucatnyi francia opera látható. …”
(Népszabadság – 2007. június 26. – Varsányi Gyula)
A városközpontban piaci a hangulat, gólyalábú kikiáltó hirdeti Debussyt és Massenet-t – aki kivetnivalót talál benne, gondoljon arra, hogy a középkori színház a piactereken zajlott -, szignálként elszaxofonozza a Marseillaise első két sorát, elvégre az idén a franciák szerepelnek a Miskolci Nemzetközi Operafesztivál műsorán. Békés szimbiózisban él a lacikonyha, sátorbutik és magas művészet, ennek – talán bizarr – jeléül este a Nyári Színházba beszűrődnek a popzene hangjai az újonnan átadott Hősök teréről. Miskolc magáévá tette a Bartók + … fesztivált. Mindenhová jut közönség, ami nem csekélység, ha elgondoljuk, hogy naponta három-négy, olykor több produkció kínálta magát. … A közönség olyan kínálatot kap, amelyhez hasonlót más városban nem remélhet Magyarországon, Budapestet is beleértve. …
A két darab (Halévy: A zsidónő és Polulenc: A karmeliták párbeszédei) keletkezése között százhuszonkét év, a két fesztiválelőadás között hat nap telt el, Miskolc városa fölött az opera múzsája örvendezett.”
(Élet És Irodalom – 2007. július – Koltai Tamás)
„…Fouchécourt Rameau kutya nehéz áriáit briliánsan énekelte, rég lehetett hallani magyar színpadon ilyen kiváló régizenés énekest. …”
(Magyar Hírlap – 2007. június 25. – Kolozsi László)
„….Günter Kramer végig igyekszik visszafogni az opera melodrámai fordulatait, és igazi torokszorító élményben, rég nem tapasztalt katarzisban részesíti a középszerű előadások unalmába fásult nézőt. Lélegzetelállító előadás.”
(Magyar Nemzet – 2007. július 9. – Metz Katalin)
„…Egyetlen szó motoszkál a fejemben, miközben nézem a vergődő, gumifarokkal küzdő Neptunuszt, vagy a felettünk szinte a semmibe lógó Merkúrt, Fodor Gabriellát, vagy a pöttöm tujákat ültető (utalás talán az említett Voltaire-re is) isteneket: zseniális. Nem, nem ez a legjobb előadása Kovalik Balázsnak, de ebben is szöveg és zene olyan harmóniába kerül, az énekesek olyan emberfeletti teljesítményt nyújtanak, és úgy élvezik a játékot, hogy nem találok jobb szót rá: zseniális. …”
(Fidelio.hu – 2007. július 11. – Kolozsi László)
„…Abban, hogy a zene várost épít, már talán senki sem kételkedik. Sem Miskolcon, sem a fővárosban , vagy az ország más tájain. Mert aki ebbe a városba vetődött a kilencvenes évek elején, és ma is felkeresi, az láthatja az óriási változást. … Egy utcafront, amelyben évtizedek óta semmi sem történt, most hirtelen megszínesedett. Egy parkolóplacc hangulatos pihenőtérré változott, a másik úgyszintén, a sétálóutcáról letérve egy másikra jutunk; a város tehát szépül, patinásodik, hogy azt ne mondjam: ipari negyedből polgárvárossá alakul. …”
(Vasárnapi Hírek – 2007. július 1. – Tamási Orosz János)
