„…A zene, a zenés színház tágas birodalmában egyre tanulják és jegyzik meg Miskolc nevét. Örüljünk neki.”
(Operával a polgárosodásért – Vasárnapi Hírek, 2008. június 28.)
„… a hajdani iparvárosban lassan egy évtized múltán is élő és virágzó rendezvény – egyre professzionálisabban működő intézmény – lesz a nemzetközi operafesztivál. …
A miskolci operafesztivál a miskolciaké, és aki kezdetektől nézőjéül szegődött a rendezvénynek, elámulhatott azon, hogy nyolc év alatt megújult, megszépült, újjáéledt Miskolc történelmi városrésze – valóban igazzá vált a mondás, hogy várost épít a muzsika…”
(Miskolc megszerette a szláv dalműveket – Népszava, 2008. június 23.)
„...A miskolci fesztivál találó jelmondata: „ a zene várost épít” – valóban azt épít, évről évre szebb és élhetőbb lesz a város – nagyobb léptékben is kiterjeszthető: „ a zene barátságot épít”. Az operaénekes-fesztiváligazgató Bátor Tamás említi, dacára az átmenetileg hűvösebbre fordult magyar-szlovák politikai viszonynak, mind a pozsonyi, mind a kassai társulatok nagy örömmel jöttek, és még nagyobb örömmel nyugtázták az itteni szívélyes fogadtatást. ….”
(A zene Miskolcot épít – Népszabadság, 2008. június 24.)
„Miskolc megtalálta helyét a kultúra világában. Az egykori iparváros, ahol néhány évtizede még naponta háromszor jelezte a vasgyár szirénája a műszakváltást, ma muzsikától hangos….”
(Bartók + Basszus – Heti Válasz, 2008. június 26.)
„…Az óriások a kísérő koncerteken tűntek fel, hogy kiveszéssel fenyegetett fajukat csodáltassák: a fájdalmasan megöregedett, de még mindig letaglózó, előadó-művészi kultúráját és emberi eleganciáját váltig birtokló hetvenéves Jevgenyij Nyesztyerenko , aki a zsinagógában adott örök emlékül szolgáló dal- és áriaestet. Vagy Polgár László, aki a Miskolci Szimfonikusok zenekari estjét vonta lidérces fénybe Muszorgszkij A halál dalai és táncai című ciklusának rettegtető és derűs-kedélyes előadásával.
(Fejlett operaipar – Magyar Narancs, 2008. június 28.)
„…A pozsonyi opera Konwitschny rendezte Csajkovszkij-produkciója a lélektani realizmus jegyében fogant, az énekesek hallatlanul expresszív mozgáskultúrájának és szuggesztív énekművészetének párosulása révén. Nálunk felé afféle közép-európai csoda.”
(Zenében örvénylő lelkek – Kultúra.hu, 2008. június 19. )
„…A ráadásoknál különösen elemében van Jegvenyij Nyesztyerenko, felszabadultabb. Az Elindultam szép hazámból torokszorító meglepetés. Állva tapsolók sorfala között, királyként (vagy tán cárként) megy végén a termen. Jól esik látni: boldog. Íme, a kölcsönös ajándékozás misztériuma. …”
(Szláv lelkek – Új ember, 2008. június 29.)
„…A Moszkvai Helikon Színház két vendégelőadásán lehetett látni, milyen az, ha egy formátumos rendezőnek tökéletesen ráhangolódott együttese is van. Ez volt Miskolcon a meglepetés-opera: a Borisz Godunov és a Kisvárosi Lady Macbeth. (Peskó Zoltán, aki a Sosztakovics-darabot a Bolsojban vezényelte, állítása szerint a Helikon lefőzte őket - ilyet is ritkán hallani öntudatos magyar művésztől -, csodálkozott, hogy van, aki ismeri és idehozza az előadásukat. Az illetőt Bátor Tamásnak hívják). Dmitrij Bertman a Boriszt a történelmi pompa sallangjaitól, a Kisvárosit folklorisztikus helyszínrajzától szabadította meg, és mindkettőt úgy csupaszította egy-egy modellhelyzetre, hogy fölerősödjenek az emberi vágyak, szenvedélyek, gyötrelmek. …”
(Ring, Anyegin, Helikon – Élet és Irodalom, 2008. július 4.)
„…A miskolci operafesztivált a szememben a produkciók muzikális-teátrális összteljesítménye méri, és ebben a tekintetben az idén – a két Helikon-előadással, a debreceniek Smetanájával és a Konwitschny-féle pozsonyi Anyeginnel – komoly előrelépés történt…”
(Kortárs klasszikusok – Színház, 2008. augusztus 4.)
