Interjú Kesselyák Gergely karmesterrel, a miskolci Bartók Plusz Operafesztivál igazgatójával a fesztivál operaelőadásairól. (2019. 06. 17. – operaportal.hu, Csák Balázs)
– Az idei Operafesztivál talán legfontosabb eseménye Eötvös Péter Az aranysárkány című operájának hazai bemutatója. Ennek jelentősége vitathatatlan, de mennyiben illeszkedik ez a mű az Operafesztivál koncepciójába, miszerint igényes, de a nézők számára könnyen befogadható, közönségbarát műveket, ún. „népoperákat” kívánnak bemutatni?
– Eötvös Péter a mai operaélet megkérdőjelezhetetlen, megkerülhetetlen személyisége, a legtöbbet játszott élő operaszerző. Beszélgettem vele az Operafesztivál koncepciójáról, amit ő teljes mértékben támogat. Nagy örömömre a nevét, nemzetközi tekintélyét is adta a fesztiválhoz: elvállalta az operaíró versenyünkön a zsűrielnöki tisztséget, valamint ajánlott egy művet az operái közül, Az aranysárkányt, amit most be is mutatunk. A darab valószínűleg tényleg kilóg valamelyest a népoperák sorából, amennyiben népopera alatt vagy a romantikához viszonyuló műveket, vagy az alternatív zenei stílusokat magába olvasztó új műfaji próbálkozásokat – például jazz-operát, rockoperát – értjük. Hozzáteszem azonban, hogy az Operafesztivál nem akarja megmondani, hogy mitől lesz ma népszerű egy opera. Könnyen lehet, hogy épp Az aranysárkány lesz az, amelyik „populáris irányban is célba talál”. Majd meglátjuk. Eötvös Péter fantasztikus zenész és színházi ember, lehet, hogy ő tud olyan receptet, amire én vagy más nem is gondolnánk.
– Az eredeti koncepció szerint a „Bartók +” elnevezés Bartók Béla utáni műveket takar. Idén viszont láthatjuk a fesztiválon Puccini Bohéméletét és Mascagni Iris című operáját is, amelyek 19. századi művek, igaz a század utolsó éveiben íródtak. Tágítani szeretné a kört, hogy mely korszak zenéi férnek bele az Operafesztivál programjába?
– Nem nagyon szeretném tágítani, de nem is kell, mert az eredeti elképzelésem is az volt, hogy Bartók kora, kortársai még beleférnek ebbe a körbe. Puccini vagy Mascagni késői művei Bartók színpadi darabjaival egyidőben vagy azok bemutatása után keletkeztek, így ezek a szerzők mindenképpen szerepelhetnek a Fesztivál programjában.
– Idén két Mascagni-operát is előadnak. Az Iris mellett a szerző legnépszerűbb operáját, a Parasztbecsületet is bemutatják.
– Igen, erre az „Ezrek operája” programunk keretében kerül sor, szabadtéri előadáson. Ezekben a produkciókban viszont évről-évre más korszakok népszerű operáiból is válogatunk, Mozarttól Verdin át Pucciniig.
– Albin Fries osztrák zeneszerző darabja, a Nora nyerte a Bartók Plusz operaíró versenyét 2018-ban. Az operát most színpadon is láthatjuk. Mekkora karriert jósol a műnek?
– Albin Fries nem ismeretlenként jelentkezett az operaíró versenyünkre, azt megelőzően, egy másik művével már felkérést kapott a bécsi Staatsoperbe is. Jelentős szerzőnek tartom, a Nora pedig nagy szaktudással, művészi vénával és ihlettel megírt zene. Nagyon személyes indíttatású mű, őszinte és mélyről jövő művészi megnyilatkozás, jól működő dramaturgiával. Ugyanakkor azt jósolom, hogy a mű zenéje kapcsán szakmai vita lesz, ami már tavaly, a verseny zsűrijében elkezdődött, és amit egyáltalán nem bánok. A zeneszerző a Richard Strauss-i zenei hagyományt folytatja, egy századforduló idején jól kikristályosodott zenei nyelvet visz tovább. Többek szerint éppen ezért nem elég eredeti. Szerintem viszont akkor van baj, amikor egyes szerzők saját zenei nyelvet próbálnak kialakítani. Mert „szótárat” nem adnak hozzá, és ebből következik, hogy a közönség sem érti a művet. Azt gondolom, hogy Albin Fries darabja viszont a közönségnek nagyon fog tetszeni.
– Az Operafesztiválon minden évben előadják Bartók egyetlen operáját, A kékszakállú herceg várát. Idén, ugyanezen az estén Alekszandr Szkrjabin Prometheus: A tűz költeménye című zenekari műve is elhangzik, amit fényjáték kísér majd.
– Igen, ez egy különleges előadás lesz. Szkrjabin a hangokhoz és a harmóniákhoz színeket társított, ebbe a művébe pedig beleírt egy fényorgona szólamot is, konkrét utasításokkal arra vonatkozóan, hogy melyik hangnak milyen színű lámpát kell fölvillantania. Arra kértem Bányai Tamás világítástervezőt, hogy mindezt a mai digitális lehetőségeket is figyelembe véve mutassa be. A kékszakállú herceg várát a karmester, Hamar Zsolt rendezi. Elképzelése szerint Kékszakállú univerzumát a zenekar jeleníti meg – amely a színpadon foglal majd helyet –, az egyes ajtókat pedig a zenekar bizonyos hangszercsoportjai.
– Az elmúlt években számos operát hallhattunk a fesztiválon a Bartók utáni időkből is, Bernsteintől kezdve Nino Rotán át Korngoldig. Az idei Nyitógálán több szerző műveiből hangzottak el részletek, a már említett Nora és Puccini Turandotja mellett Korngold Heliane csodája, Sosztakovics Cserjomuski, és a valószínűleg nagyon kevesek által ismert Aldo Finzi La serenata al vento című darabjából. Ez egyfajta előzetest jelentett, és hamarosan a teljes műveket is láthatjuk majd az Operafesztiválon?
– Remélem, hogy igen. Egész listám van azokról a művekről, amiket szeretnék majd bemutatni, de eddig valamiért nem sikerült, köztük vannak a Nyitókoncerten elhangzott darabok is. Korngold Heliane csodája című operáját évek óta „vadászom”, a mű megszólaltatása azonban hatalmas zenekart igényel, és nehéz színpadra állítani. Nagyon kevés helyen, és csak a legnagyobb színházakban játsszák, de azokban is ritkán. Egyébként bármelyik Korngold-operát szívesen bemutatnám, kivéve persze A halott várost, amit már láthatott az Operafesztivál közönsége. Eddig meg nem valósult álmaim közé tartozik Aldo Finzi operája és Sosztakovics Csernomjuski című operettje, ami szerintem óriási közönségsiker volna. Az említetteken kívül régi tervem Alekszej Ribnyikov Háború és békéjének, valamint a szerző szimfonikus tetralógiájának a bemutatása is. Ezek persze „megavállalkozások”, a produkciók megvalósítása nem csak rajtunk múlik. Az ilyen művek színpadra viteléhez a Fesztivál általában koprodukciós partnereket keres, mert ezeket az előadásokat egyetlen alkalomra létrehozni nem csak anyagi, de szellemi öngyilkosság is. Ha azonban koprodukció keretében jönnek létre, a darabokat máshol is előadják, és a költségek is megoszlanak. Aldo Finzi említett operájának bemutatása például valószínűleg egy több olasz színházat is magában foglaló koprodukció keretében valósul majd meg, amelyben partnerként az Operafesztivál is részt vesz.
