Az operagálák mindig szép számú közönséget vonzanak, mivel azokon az estéken, az operák /operettek legnépszerűbb áriái hangzanak el. Június 14-én este, a Miskolci Nemzeti Színház nézőtere is zsúfolásig megtelt, a közönség izgatottan várta a fesztivált megnyitó operagála érdekes, szép műsorát. (2019. 06. 21. – szabadsag.ro, Kulcsár Gabriella)
Amikor Bősze Ádám kilépett a színpadra, hatalmas taps fogadta. Ő az a közismert műsorvezető, aki minden alkalommal tud némi humorral fűszerezett érdekes és érdeklődést felcsillantó információt közölni. Közvetlen, a kamerák és a közönség által is kedvelt modorával elárulta, hogy a fesztivál teljes időtartama alatt igyekezni fog, hogy a közönéget bevezesse abba a világba, amelyet a zenészek megálmodtak.
Aldo Finzi (1897–1945) zsidó származású olasz zeneszerző La serenata al vento – Szerenád a szélnek című vígoperája annak idején megnyerte a Teatro alla Scala operaíró versenyét, de az időközben életbe léptetett zsidótörvények miatt, a hivatalos eredményhirdetés elmaradt. A szerző, nem sokkal halála előtt, 1945-ben csak annyit mondott: „Adassátok elő a zenémet”. A mű premierjére csak 2012-ben került sor. Ezen az estén – ha nem is a teljes opera bemutatásával –, a Magyar Állami Operaház és a Bartók Plusz Operafesztivál közreműködésével Finzi végakarata magyar földön is teljesült. A mű igazi itáliai vígopera, szerelmi bonyodalmakkal, happy endbe torkolló konfliktus helyzetekkel. Mahlert és Richard Strausst idéző késő romantikus zenéje szép és élvezhető.
Molnár Ágnes (szoprán) és Brickner Szabolcs (tenor) drámai és lírai kontrasztokkal telített előadásában, Leandro és Loly duettje álmokról, vágyakról, szenvedélyekről, kétségbeesésről és reményekről szólt. Loli áriáját Molnár Ágnes döbbenetes drámai erővel, érzékeny lírai pillanatokkal szólaltatta meg. Leandro és Loly szerelmi duettjében, a hősszerelmes szíve választottjának „az öröm, a remény és a végtelen édesség dalát” énekli, romantikus szenvedéllyel, izgalmas érzelmi fokozással. Gyönyörű muzsika, nagyszerű előadásban! Kesselyák Gergely karmester érti és éli a zenét. Szakértelemmel, szenvedélyesen széles gesztusokkal, óramű precizitással simította össze a zenekar folyondár zeneszövetét az énekszólamokkal.
Erich Wolfgang Korngold (1897–1957) osztrák zeneszerzőt „utolsó romantikusként” emlegetik, aki a kamara- és szimfonikus (film)zene terén alkotott érdemlegeset. Zenéjét Rudy Behlmer amerikai filmtörténész így jellemezte: „hatással volt rá a wagneri vezérmotívum-technika, Richard Strauss virtuóz zenekarkezelése, Puccini finomsága és széles dallamáradata.
Das Wunder der Heliane –Heliane csodája című zenedrámáját egykoron giccsesnek találták, de a zenészek előadásra érdemes, remek zenének tartották. A többszáz művet számláló állandó repertoár mellett, a Magyar Állami Operaház Zene- és Énekkara vállalta a többletmunkával járó kevésbé ismert és ritkán játszott művek előadását is. Korngold Heliane csodájának Nyitókórusát erős érzelmi töltet, dinamikai sokszínűség, a zene- és énekkar közötti lírai pillanatok szépsége jellemezte.
Kolozsváriként kellemes bizsergés szaladt végig rajtam, amikor Kele Brigitta (szoprán) színpadra lépett. Tudtam, hogy szerepeit mindig körültekintően, alaposan készíti elő, hibátlan, érzésteli előadásainak is ez a titka. A hívő lélek bensőségével megszólaltatott, Istenhez imádkozó Heliane áriában, szárnyaló, telt hangja betöltötte a termet. Az áriából sugárzó drámai erő és poézis szépségétől lúdbőrös le(hete)tt az ember karja. A csodálat és elismerés hőfoka, a közönség hosszasan tartó vastapsában volt lemérhető. A zenedráma Intermezzója nagy lélegzetű, filmzenei erővel ható, szuggesztív muzsika. Szép zene, amely magasba röpít. A romantikus végtelen dallamok érzelmi hullámai, a zenekar árnyalt dinamikájában csapódtak le.
Korngold legsikeresebb, de nehezen kivitelezhető operája A halott város, amelyből Marietta dala hangzott el. Nyugodt, szép muzsika. „Ha egyszer el kell válnunk, a feltámadásban eggyé válunk” – énekelte Boross Csilla, az igaz szerelemről, félelemről, reményről és hitről szóló áriát. Érett, magvas szopránhangja árnyalt dinamikával, bensőséges nyugodtsággal szállt a magasba.
A Heliane csodája magasztos Fináléjában a zene- és énekkar mellett, Kele Brigitta, Erik Fenton (tenor) és Fátrai János (bariton) tercettje, a síron túli, égi magasságba emelt szerelemről szólt. Végkicsengése: „és feltámadnak, kik a szerelemnek estek áldozatául...Csupán a szív hatalma él, a szerelem az egyetlen örökkévalóság.”
Dmitrij Sosztakovics (1906–1975) egyik ritkán hallott műve, a Moszkva Cserjomuski című operett. Bősze Ádám felsorolta, mi mindent jelenthet a Cserjomuski, hadd találja ki a közönség, hogy melyik válasz a helyes: idős balerina, moszkvai szegény negyed, vagy a zeneszerző papagájának a neve. Végül, a szavazat egy moszkvai szegény kerületre esett, ahol az operett cselekménye játszódik. Sosztakovics operettjének fontosabb részeit a Moszkva, Cserjomuski zenekari szvit őrzi. Ragyogó zene, vidáman-pezsgő, humoros, játékos hegedűszólóval, meglepő fordulatokkal, egyfajta játék a hangokkal, a hangsúlyokkal, a ritmussal, a szólóhangszerek közötti párbeszédekkel. A szvitben, a Sosztakovicsra oly jellemző, tagadhatatlan hangzásvilág találkozik az érzelmes, oroszos hangvételű keringővel, a countryzene jellegű vidám tánccal, az orosz kommunista dalokra emlékeztető fúvós -vonós dialógusokkal.
Albin Fries kortárs osztrák zeneszerző Nora című műve nyerte 2018-ban a Bartók Plusz Operafesztivál nemzetközi operaíró versenyét. Ezen az estén ízelítőt kaphattunk az idei fesztiválon bemutatásra készülő operából. A költői gondolatokat megfogalmazó Mein Garten (Az én kertem) című áriában Brickner Szabolcs kellemes, átütő tenorhangja a drámai és lírai vonulatok sokszínűségével tartotta fogva a hallgatót.
Giacomo Puccini (1858–1924) Turandot című operáját, mivel színpadra állítása nagy erőfeszítésekkel jár, ritkán adják elő, népszerű részleteit és áriáit mégis ismeri és kedveli a közönség, szerte a nagyvilágon. Puccini keleti hangzásvilágot megteremtő Turandotjából, a Hold kórus és a népszerű Nessun dorma hangzott el. Az énekkari letétet az egységes harmónia, a drámaian csengő tömör hangzás jellemezte. Kalaf herceg áriája a népszerű Nessun dorma, amelyben Erik Fenton a reményteljes szerelem győzelméről énekelt, egy kis megingó intonációs másodperc kivételével, kellő drámaisággal, finom dinamikai hajlatokkal. Kesselyák Gergely mindvégig a zenei történés legapróbb rezdüléseit, minden színét és hangulatát átérezte/megélte, és szuggesztíven át is adta zenekarnak és közönségnek egyaránt.
A kevésbé ismert és ritkán játszott művekből összeállított gálaműsor méltó nyitánya volt a tíz napig tartó Bartók Plusz fesztiválnak. Az üdvrivalgásból, az ovációval kísért hosszan tartó vastapsból ítélve, az újdonság erejével ható, élménypillanatokban gazdag operagála elérte célját, lélektől lélekig hatolt, örömöt sugárzott és felemelt.
