A Miskolci Operafesztivál Nonprofit Kft., a Budapesti Operettszínház és a Pécsi Nemzeti Színház közös produkciója
Thomas Mann – Vajda János: Mario és a varázsló
Opera egy felvonásban, magyar nyelven
Fordította: Sárközi György
Libretto: Thomas Mann kisregénye nyomán Bókkon Gábor
Szereplők:: Szabó P. Szilveszter (Cipolla), Szabó Dávid (Mario), Farkasréti Mária (Angiolieri asszony), Petróczi Gábor (Gyapjúinges), Szegedi Andor (Angiolieri úr), Dézsy Szabó Gábor (Római úr)
Közreműködik: Budapesti Operettszínház zenekara
Díszlet: Khell Csörsz
Jelmez: Gyarmati Ágnes
Rendezőasszisztensek: Angyal Márta, Haraszti Bálint
Korrepetittor: Mihalics János
Mozgástervező: Aczél Gergő
Karigazgató: Drucker Péter
Vezényel: Somogyi-Tóth Dániel
A zenedrámai mű Thomas Mann „Mario und der Zauberer” c. novellája alapján készült. Az előadás az S. Fischer Verlag (Frankfurt am Main) engedélyével, a Hofra Kft. közvetítésével jött létre.
A történet:
Játszódik egy olasz tengerparti üdülőhelyen, 1930 körül.
Torre di Venere színháztermében gyülekezik a közönség, Cipolla lovagnak, a híres illuzionistának a fellépésére várnak. Nemsokára megjelenik az est főszereplője: elegáns ruha rejti torz alakját, és azonnal rendkívül agresszíven reagál a Gyapjúinges tiszteletlen közbeszólására: ostorának suhintásával arra kényszeríti a fiatalembert, hogy kiöltse a nyelvét. Miután így megalapozta tekintélyét, számtani mutatványokkal bűvöli el a publikumot. Majd Angiolieriné elrejtett melltűjét találja meg igen rövid idő alatt, sőt, még azt is megmondja az asszonyról, hogy valaha a híres színésznő, Eleonora Duse társalkodónője volt. Ezután több embert szólít ki a színpadra, és hipnotikus erejével arra készteti őket, hogy táncoljanak. A római úr először ellenáll, de Cipolla az ő akaratát is megtöri. A lovag végül egy csendes fiút hív fel a pódiumra. Mariónak hívják, és pincér egy helyi kávéházban. Az illuzionista kitalálja bánata okát: szerelmi csalódástól szenved. Cipolla bűvös szellemi hatalma segítségével elhiteti Marióval, hogy ő a kedvese, Silvestra, és a fiú szájon csókolja a rút öregembert. Felriadva révületéből a megalázott Mario zsebéből pisztolyt ránt elő, és végez a varázslóval.
Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára
Opera egy felvonásban, magyar nyelven, angol felirattal
Librettó: Balázs Béla
Fordítás: Jánszky Lengyel JEnő
Szereplők: Rálik Szilvia (Judit), Cser Krisztián (Kékszakáll)
Prológ: Szabó P. Szilveszter
Három asszony: Godó Gabriella, Németh Zsuzsa, Füzes Nóra
Közreműködik: Miskolci Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Kovács László
Jelmeztervező Gyarmathy Ágnes
Díszlettervező: Khell Csörsz
Koreográfus: Aczél Gergő
Rendező: KERO® – Kerényi Miklós Gábor
A történet:
A helyszín és az időpont a legendák homályába vész.
A Kékszakállú herceg magával viszi új asszonyát a várába. A sötét várról Judit baljós történeteket hallott, de bizalommal követte ide férjét. A várba érkezve hét lezárt ajtót lát, Kékszakállú hiába figyelmezteti, ő tudni kívánja, hogy mit rejtenek. Az első ajtó mögött a kínzókamrát találja, a második mögött a fegyvertárat. A harmadik ajtó a kincseskamrára nyílik, a negyedik a vár kertjére. De Judit vért lát a fegyvereken, az ékszereken és a virágon is. Az ötödik ajtó mögött kitárul a herceg birodalma, ám arra is véres felhő vet árnyat. Kékszakállú újból kéri, ne akarjon tudni minden titkot, de az asszony hajthatatlan. A hatodik ajtó mögött a könnyek tava van. A hetedik, a legféltettebb ajtó mögül három asszony bukkan elő hangtalanul – a Kékszakállú korábbi asszonyai. Már Judit számára sincs visszaút, ő maga is belép a hetedik terembe, ő is a Kékszakállú múltjának részévé válik.
