Cselekmény (Nárcisz és Echo)
Nárcisz maga volt a megtestesült szépség, akiért minden férfi és nő rajongott. Ő azonban nem törődött senkivel, mert miután megpillantotta saját tükörképét a folyóban, önmagába szeretett bele. Ez okozta vesztét.
Nárcisz eltéved egy erdőben.
A kiutat keresi.
Echó észreveszi és megszólítja.
Nárcisz megijed Echótól, pedig az szeretettel közelít hozzá.
Szavait Nárcisz értetlenül fogadja, Echó példálódzását is gyanakvással hallgatja.
Egyre elutasítóbban válaszol, s a szerelmet valló Echót vérig sérti.
Echó bosszúsan távozik.
Egy nympha azt tanácsolja, Cypriszt kérje meg bosszút állani.
A nymphák kara is büntetést kér, miután fúvalom és zene.
Egy nympha ismét megkísérti Nárciszt, aki kétségbeesésében Zeuszt arra kéri, hagyja elveszni.
Apja és anyja sem tudja megvigasztalni.
Nárcisz elbeszéli nekik történetét, miképpen lett szerelmes önnön tükörképébe.
Kephisz és Liriopé bánkódnak Nárcisz sorsán.
Echó megátkozza Nárciszt.
A nymphák és a sírásó felidézik Nárcisz szomorú történetét, majd gyászkórus foglalja össze a fontosabb tanulságokat.'
